Az érdekvédők májusa

A munkavállalók, a szervezett dolgozók, a szakszervezetek idén is megünnepelték május elsejét. A szolidaritás napjának előkészületeiből és a központi ünnepség programjából, a városligeti majális rendezvényeinek hangulatából két fő elem ragadható meg. Új és pozitív fejlemény volt, hogy az eddigi gyakorlattól eltérően az MSZOSZ és a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF) közösen ünnepelt, s a majálison részt vett az Autonóm Szakszervezetek Szövetsége is. Az örvendetes tény előzménye, hogy a korábbi távolságtartó magatartást mind inkább felváltja a szakszervezeti konföderációk közötti közeledés, amely tárgyalásokban, egyeztetésekben és megállapodásokban fejeződik ki. A kényszer nyomása és a szükségszerű felismerése ez. A munkavállalók fokozódó kiszolgáltatottsága, a szociális feszültségek növekedése, a kormány nem éppen szakszervezet-barát politikája egyaránt szorongatja az érdekvédőket, s az összefogás erősítésére ösztönzi az érdekvédelmi szervezeteket.

Ezért is meglepő és elgondolkodtató a május elsejei rendezvények másik jellemzője. A szervezők-rendezők azon törekvése, hogy most mellőzhető az ünnepségek politikuma és hangsúlyozandó a családi jelleg. Reméljük azonban, hogy ez a felfogás nem jelenti a szakszervezetek depolitizálását, mert ez a több mint 100 éves harcos ünnep hagyományának csorbításával járna. A könnyed, derűs családias majális nem mond ellent annak, hogy egyszersmind kifejezésre jussanak a dolgozók aktuális érdekei és követelései. Különösen olyan időkben, mint a jelenlegiek, amikor azt is kegyként illik üdvözölni, hogy idén már kisebb mértékben csökkennek a reálbérek, mint az elmúlt esztendőben.

A szakszervezetek májusát természetesen nemcsak a hónap első ünnepnapja jelenti. Felgyorsultak a nagy horderejű események a munka világában is. A miniszterelnök - a privatizációs-, a pénzügy- és a munkaügyi miniszter jelenlétében - találkozott és konzultációt folytatott az Érdekegyeztető Tanács vezetőivel. A szociális partnerek megegyeztek a privatizációs többletbevételek kamat-megtakarításának felhasználásában, az államháztartási reform egyes kérdéseiben és az érdekegyeztetés rendszerének megújításában.

A privatizációs többletbevételek kamat-megtakarítása 18-23 milliárd forint között lesz. Ennek az összegnek a kétharmadát exporttámogatásra, a kis- és középvállalkozások hitelfelvételi lehetőségeinek javítására fordítják. Az egyharmadát az államháztartási reform megvalósítására, az elmaradott térségek támogatására és infrastrukturális beruházások finanszírozására kívánják felhasználni. A privatizációs miniszter szerint valamennyi program alkalmas munkahelyteremtésre, a stabilizáció és a reformok folytatására.

Ami az államháztartási reform menetrendjét illeti, Medgyessy Péter szerint 10- 15 éves időtartamra lehet számítani. Egyes részterületének reformjára azonban hamarosan sor kerül. A rugalmas nyugdíjkorhatár bevezetésének tervezett határideje 1997. január elseje, míg az oktatási, felsőoktatási reformtörvények parlament elé kerülésének időpontja e hónap.

A kormány és a szociális partnerek között egyetértés alakult ki az érdekegyeztetés korszerűsítésének elveiben. A konkrétumok meghatározására egy munkabizottságot hoztak létre. Abban azonban megállapodás született, hogy az érdekegyeztetés helyet kapjon az új alkotmányban.

A szakszervezeti konföderációk többsége egyetért a kormány antiinflációs törekvéseivel, annál is inkább, mivel az 1996. évi, kompromisszumot tükröző bérmegállapodások az infláció fékentartásával számolnak. Kétséges azonban, hogy a kabinet tudja-e tartani ígéretét a 20 százalékos inflációra vonatkozóan, hiszen a gazdaságkutatók előrejelzései 24-26 százalékos inflációról szólnak. Amennyiben az utóbbi válik be, úgy az ígért reálbérveszteség nagyobb lesz 2 százaléknál, s ez új tárgyalási helyzetet teremt.

Tárgyalni pedig kell, mert abból születhet a megállapodás, amire viszont szükség van. Friss példa erre a közalkalmazotti szférában kötött hároméves megállapodás, amely a kormány és a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma között jött létre. És hasonló készül a köztisztviselői területen is. Magyarán: amíg nem sikerült tető alá hozni az MSZOSZ által tavaly ősszel kezdeményezett ár- és bérmegállapodást, addig a közalkalmazotti terület érdekvédőivel folytatott alkudozásokat siker koronázta.

Mindebből érdemes felfigyelni néhány jelzésértékű momentumra. Arra például, hogy miközben az ÉT működése pang és vegetál, addig a háttérben intenzív, zárt ajtók mögötti alkuk folynak a munkavállalókat érintő kérdésekről a nyilvánosság kizárásával. Úgy látszik, a kormánykoalíciót kielégíti a makroszintű egyeztetés, a hat parlamenti párt között létrejött konszenzus az adott problémákban. A társadalom nagy többségének véleménye nem túlságosan érdekes. Összegyűlhet több százezres aláírás a nyugdíjkorhatár felemelése, vagy a tervezett NATO- belépés ellen, tüntethetnek iskolák, kórházak, bányák bezárása ellen, petíciót fogalmazhatnak a mezőgazdasági termelők, a kormány megtalálja a módját ezek leszerelésének, és mintha semmi se történt volna, megy tovább a maga stabilizációs, modernizációs útján Európába. Minthogy - állítólag - nincs más út.

Figyelmet érdemel az MSZOSZ és az MSZP lehűlt viszonya, különösen a szocialisták legutóbbi kongresszusának tükrében. A nagyobbik kormányzópárt álláspontját legutóbb Szekeres Imre alelnök, frakcióvezető így foglalta össze:

„Az biztos, hogy a párt egyik legfontosabb feladata lesz az elkövetkezendő években, hogy tisztázza a szakszervezetekhez való viszonyát. Nem abban a vonatkozásban, hogy egy tizenöt tagú elnökségben van-e ágazati szakszervezeti vezető vagy nincs. Ez értelmetlen lenne. Politikailag fontos az, hogy valamennyi szakszervezeti konföderációval partneri kapcsolatot alakíthassunk ki. Nem lehet azt mondani, hogy az egyik vagy másik fontosabb a számunkra." (Népszabadság, 1996. április 24.)

Ezt az MSZOSZ-nak is értékelnie kell. Az előzmények ismeretében, s az utóbbi időszak fejleményeinek tükrében.