Magyarországon sokan csalódtak

Beszélgetés Bölcsföldi Andorral

Bölcsföldi Andor és Kapuvári József

A HDSZ tanulmányi csoportja, amikor a múlt év novemberében Svédországban járt, találkozott Bölcsföldi Andorral, a magyar szociáldemokrácia nagy öregjével, aki meglátogatta a szakszervezeti iskolán vendégeskedő magyar kollégákat. Mondhatni, hogy az idős politikus, aki 1948-ban kényszerült elhangyni az országot és már jó ideje Stockholmban él, egy „rendhagyó történelemórát" tartott az érdeklődő húsos szakszervezeti vezetőknek. Élve az alkalommal, időszerű szakszervezet-politikai kérdésekről - az erősödő tiltakozásokról, a szakszervezet és a kormány viszonyáról - beszélgettünk a távolban élő, de a budapesti eseményekre figyelő Bölcsföldi Andorral.

- Úgy látom, hogy a szakszervezeteknek nehézségeik vannak a jelenlegi kormánnyal, főleg az MSZP-vel. Tekintettel arra, hogy több szakszervezeti vezető az MSZP képviselője a parlamentben, nem tudják úgy képviselni a tagok érdekeit, mintha függetlenek lennének a kormánytól. Ez egy rendkívül nehéz helyzet. Svédországban is együttműködik a szociáldemokrata kormány a szakszervezetekkel, de nem olyan szoros a kapcsolatuk, mint Magyarországon, ahol ez egy örökség az elmúlt négy évtizedből.

A szakszervezeti vezetők szerepe is nehéz: hogyan tudják összhangba hozni az érdekvédelmi elkötelezettségüket a pártpolitikával, különös tekintettel az ország súlyos gazdasági helyzetére. A kormány Magyarországon sem tud más politikát folytatni, mint megszorításokat alkalmazni. A nehézségek valóban fennállnak, de sokak véleménye - budapesti tapasztalataimra utalok -, hogy a kormány nem tartotta be az 1994. évi választási kampányban tett ígéreteit. Ezzel lehet összefüggésben, hogy a szakszervezetek tiltakoznak, mivel az emberek egy része úgy véli, hogy a Kádár-rendszer utolsó idejében jobb volt a helyzet, mint ma.

Ezt mondották ugyan az Antall-kormány idején is, de ezt mondják ma is. Az emberek gondolkodásában változás nem nagyon következett be, mert a többég a gazdaság helyzetén - a gyomrán - keresztül ítéli meg a helyzetet.

- Véleménye szerint az volna a hazai szakszervezetek, nevezetesen az MSZOSZ problémája, hogy túl közel került a kormányhoz?

- Úgy vélem, hogy ez egy nagy probléma. Túl közel került. Sokan mondják, hogy a jelenlegi magyar kormány lényegében egy liberális - úgy is mondhatnám, hogy kapitalista politikát folytat. Hogy aztán ez vadkapitalizmus, vagy valami enyhébb kapitalizmus, én nem tudom megállapítani. Sok emberrel beszéltem otthon, köztük kiábrándult MSZP-tagokkal is, akik azt vetik a pártjuk szemére, hogy nem ezt ígérték a választás előtt. Itt Svédországban is a szociáldemokrata kormány korlátozó intézkedések bevezetésére kényszerül, s itt is vannak híveik, akik erre nemet mondanak. A nehézségek - itteni viszonylatban - elég súlyosak, nem lehet tudni, hogy a nép meddig követi a kormányt. De a közvélemény-kutatások szerint, ha ma volnának a választások, a szavazók egyharmada rájuk adná a voksát.

- Svédországban mennyire erőteljes a szakszervezetek bérkövetelése?

- A szakszervezeteknek ténylegesen vannak bérköveteléseik. A kormány általában ezeket az igényeket nem kifogásolja, ha nem haladják meg - a 3 százalék alatti infláció mellett - az évi 4 százalékos bérfejlesztést. A betegápolónők viszont előálltak egy 30 százalékos (3 évre szóló) bérköveteléssel, ami túlhalad minden más szakszervezeti követelést. Ők másoknál jobban tudják zsarolni az önkormányzatokat, amelyek alkalmazzák őket. A zsarolás a propagandájuk jellegében van, amikor azzal fenyegetőznek a sajtóban, hogy öt ápoló munkáját - ha sztrájkra kerül sor - csak egy ember fogja ellátni. Ha nem kapnak béremelést, lecsökkentik a szolgáltatásokat. Hasonlóan magas követelésekkel álltak elő a légikisasszonyok is.

- A közvélemény itt hogyan fogadja az egészségügyiek követeléseit?

- Szimpatizál velünk. Szükség van az ápolónők munkájára. Inkább kapják meg a pénzüket, mondják. Itt persze nincs hálapénz, korábban az orvosok is azt követelték, hogy ne legyen. Az egészségügyben egyáltalán nincs borravaló. Ismeretlen. A bérek nyilvánosak, bárki betekinthet, hogy kinek milyen vagyona van és mekkora az éves fizetése. Ez egy nyilvános ország.

A helyzet az, hogy az utóbbi két évtizedben nagyon megerősödött az önkormányzati szektor. Volt egy olyan szociáldemokrata politika, hogy munkahelyeket kell teremteni a nőknek. Óriási mértékben megemelkedett a nők létszáma az egészségügyben, az oktatásban és az igazgatásban is. Közben felerősödött a nemek közötti egyenlő bérért folytatott küzdelem is. Az államháztartás mai helyzetében pedig minderre nincs elég pénz. Az államnak nincs elég jövedelme, mert adózni korlátlanul nem lehet. Már így is túl magasak az adók.