Bérfizetési gondok Szekszárdon
Határozott volt az érdekvédelem
Szekszárdon veszélybe került a decemberi bérfizetés. A közelgő ünnepek előtt a
szakszervezet gyors és határozott fellépésének köszönhetően a Szekszárdi
Húsipari Rt. munkavállalói mégis felvehették a teljes fizetésüket, és a cég
megőrizte működőképességét. Privatizálás előtt ez egyáltalán nem közömbös.
Erről kérdeztük Hajdúné Lovász Editet, a szakszervezeti bizottság elnökét.
- Mi igaz abból, hogy majdnem elmaradt a bérfizetés decemberben a cégnél?
- Hónapok óta tudtuk, hogy a cégünk csak nagy nehézségek árán tudja fizetési
kötelezettségeit teljesíteni, de arra nem gondoltunk, hogy a bérek kifizetésével
is
gondok lehetnek. Ezért nagyon váratlanul ért bennünket amikor decemberben a
vezérigazgató úr közvetlenül a fizetésnap előtt a szakszervezeti bizottság
ülésén
bejelentette, hogy a rendes bér helyett személyenként csak 10 ezer forint
bérelőleget tudnak kifizetni.
- Hogyan reagált a testület és mit tettek?
- Megdöbbentünk, mellbevágott mindannyiunkat ez a közlés. Ott helyben
megkérdeztük a vezérigazgató úrtól, hogy megtettek-e mindent a szükséges forrás
előteremtésére és felhívtuk a figyelmét a személyes felelősségére. Arra kértük,
hogy tájékoztassa a dolgozókat és tegyen újabb kísérletet a pénz
előteremtésére,
hogy az emberek még ünnep előtt megkapják a bérüket.
Másnapra kidolgoztuk a teendőinket. Az volt az álláspontunk, hogy ha a
munkáltató nem tudja a kötelezettségét teljesíteni, akkor a tulajdonoshoz
fordulunk. Levelet írtunk - a HDSZ elnökével közösen - Suchmann Tamás
privatizációs miniszter úrnak, akivel ismertettük a helyzetet és gyors
intézkedést
kértünk tőle.
- Milyen hangulat alakult ki az emberek körében?
- Vegyes. A hír hallatára a sonkacsontozóban azonnal letették a kést, s
kijelentették, hogy amíg fizetést nem kapnak, nem dolgoznak. Mások
megértőbbek voltak, de érthetően mindenkinek hiányzott a pénz a családi
kasszából.
- Milyen választ kaptak a levelükre az ÁPV Rt.-től?
- A miniszter úr kabinettfőnöke telefonon nagyon gyorsan felhívott bennünket:
kérte a türelmünket és azt, hogy nyugtassuk meg a dolgozókat, keresik az
intézkedés lehetőségét.
- Hogyan telt az idő ezután?
- Négy napot adtunk magunknak és az ügy megoldásán dolgozó vezetőknek.
Sürgettük a konkrét intézkedést és kilátásba helyeztük, hogy amennyiben nem
találnak konkrét megoldást, december 13-án demonstrációt szervezünk az ÁPV
Rt. székháza előtt Budapesten. Mielőtt erre sor került volna, december 12-én
10.30-kor ideért az ÁPV Rt. illetékes vezetőjének a válasza. Eszerint „az ÁPV
Rt. vezérigazgatója saját hatáskörében úgy döntött, hogy a társaság
működőképességének fenntartásához, a privatizáció befejezéséig kb. 100 millió
forint értékben támogatást biztosít. A szóban forgó összeg a társaságnál lévő
pénzügyi feszültség (munkabér-kifizetés) kezelésére szolgál." Ezután a
munkavállalók megkapták a bérüket. A budapesti látogatás elmaradt.
- Tehát a decemberi bérfizetés Szekszárdon azon múlott, hogy a szakszervezet
gyorsan és hatékonyan tudott fellépni.
- Igen, ez határozottan állítható.
- Nyilvánvaló azonban az is, hogy a privatizációra való tekintettel az ÁPV Rt.-
nek is érdekében állhatott a gyors döntés.
- Természetesen, a privatizáció esélyeit rontotta volna a cég leállása. A
privatizáció pedig mindenki számára nagyon fontos, mert bárki legyen is az új
tulajdonos, ha megfelelő anyagi háttérrel rendelkezik, csak jobb lehet, mint az
állami tulajdonlás, ami alatt a cég felszámolásra van ítélve. Egyébként február
7-
én 12 órakor jár le a pályázat beadásának határideje. Az ÁPV Rt. gyorsított
eljárást ígért, ha lesznek értékelhető pályázatok. A tájékoztatásuk szerint
vannak
komoly érdeklődők a cég iránt. Meglátjuk, reménykedünk.
h.l.