Pécsi változások

Március végén egyesült a Möbiusz és a Bácshús, létrejött a Délhús Részvénytársaság. Valószínű, az idő múlásával bebizonyosodik: az osztrák tulajdonosok nagyon fontos lépést tettek a hazai húsipar legújabb kori történetében. A Délhús tőkeereje, versenyképessége nagy kihívást jelent a többi cég számára. Ami a munkavállalókat illeti, Pécsett, Baján és Alsómocsoládon összesen mintegy 2100 munkahely biztosít viszonylag jó megélhetést és kedvező kilátásokat. Természetesen az összevonás sok új megoldást, szervezeti átalakítást is vont maga után. A szakszervezetnek is rendezni kellett a sorait és igazodni az új helyzethez. Kapóra jöttek az üzemitanács-választások is. Így ma már elmondható, hogy új „felállásban" dolgoznak a pécsi kollégák, az érdekvédelem megtalálta a legmegfelelőbbnek látszó új működési formákat.

Pécsett a Főbizalmiak Tanácsának irányításával önálló alapszervezet működik, amelybe beléptek az eddig külön szervezetbe tömörült szállítók, s ide tartoznak az alsómocsoládiak is. Baján ugyancsak önálló alapszervezet működik, élén a Szakszervezeti Bizottsággal. Ugyanakkor három üzemi tanácsot választottak a három gyáregységben. Mind a szakszervezetnek, mind az üzemi tanácsoknak van csúcsszerve, megelőzendő a különböző egységek szembefordítását. Szellemes megoldással a Központi Szakszervezeti Bizottság elnöke egyben helyettese a Központi Üzemi Tanács elnökének, az üt-elnök pedig az szb-elnöknek.

Sárvári Elemér, a szakszervezet új vezetője ilyen formán funkcióhalmozó, de kétségkívül erős tárgyalási pozícióval rendelkezik.

- Ami a tárgyalási pozícióimat illeti - mondja, amikor arra kérem, hogy röviden mutatkozzék be olvasóinknak -, az elsősorban abból fakad, hogy 1961 óta vagyok a cégnél és olyan munkakörökben dolgoztam - termelési osztály, minőségellenőrzés, exportbonyolítás-, ahol sok kollégát megismertem. Huszonöt évig a munkaügyi döntőbizottság elnöke voltam, majd egyeztető megbízott lettem. Munkajogi kérdésekben fantasztikus sok tapasztalatot szereztem ebben a megbízatásban. Ennek tudom be, hogy megválasztottak szakszervezeti elnöknek és hamar elfogadtak.

Sárvári Elemért - mint megtudtam - a nyugdíjba vonult elődje, a tagság és a cég vezetése részéről is megbecsült Sabacz László kolléga javasolta szakszervezeti vezetőnek az idei választásokon. Ezt megelőzően azonban 1993- ban már megválasztották az üzemi tanács elnökének. Az új ember tehát semmiképpen sem tekinthető kezdőnek. Megkönnyíti a helyzetét, hogy Pécsett „szalad a szekér". Az idei első félévben a havi átlagkereset meghaladta a 42 ezer forintot, igaz, ezen belül a fizikai dolgozóké alig több 36 ezernél. Január elsejétől 17 százalékos béremelést hajtottak végre. Az eredménytől függően 13. havi fizetést ígér a menedzsment. Ezek a számok az egész szakmában dobogós helyet biztosítanak a pécsi kollégáknak az elérhető bérek, keresetek tekintetében. Nem is szólva a munkahelyek nagyobb biztonságáról, a szakmai sikerekről.

Persze Pécsett sem fenékig tejfel, erről győz meg Beck Zoltán export-kikészítő, aki éppen a számolgatások közben lépett be a szakszervezeti irodába, ahol ottjártunkkor éppen segélyeket osztottak.

- Tudjuk, hogy a 42 ezer forint a szakmában és a városban is jó pénznek számít. De, ha a megélhetési költségeket nézzük, kevés. A legtöbben fizetéstől-fizetésig élnek. A pécsi piac drága, ez még a bányászkodás idején alakult ki, de hol van már az az idő.

Beck kolléga 1971 óta van a cégnél, havonta a családi pótlékkal együtt nettó 39- 40 ezret visz haza, a felesége, aki szintén a cégnél dolgozik 18-20 ezret. Sorolja a költségeket, az emelkedő árakat, minden forintnak van helye. Még szerencsésnek tartja magát, mert a közelmúltban a fia is a cégnél kapott munkát. Egyébként úgy emlékszik, hogy 1982-83-ban, a gmk kezdetén keresett a legjobban, akkor volt disznó, volt vevő és a vállalat sokat exportált.

Még a viszonylag elfogadható keresetek mellett is sokan számítanak szakszervezeti segélyre, tudom meg Vén Lászlónétól, a szakszervezet mindenesétől. Szeptemberben mintegy 500 főnek adtak Pécsett tanszer-segélyt, tanulóként 1500 forintot. Évente kb. 40 szülési és 20 temetési segély enyhíti a gondokat, 4-4 ezer forint értékben. Szociális segélyre csak rendkívül indokolt esetben van mód. Nyugdíjasoknak is csak korlátozott mértékben tudnak segíteni. Mindemellett még kb. 600 Mikulás-csomag talál gazdára. Bizonyos tekintetben az idén új helyzetet jelent, hogy a két milliós segély-keretet a tulajdonos megszüntette, a szakszervezet a saját szerény forrásaira van utalva. (Csak nőnapra és május elsejére maradt valami vállalati támogatás.)

Egészen biztos, hogy nem a segélyezés, hanem a hatékonyabb érdekvédelem késztette arra a szállítókat, hogy a szervezeti különállásukat feladva, a HDSZ kötelékébe lépjenek. - Korábban mindenki önállóságra törekedett, de rájöttünk, hogy nem jó a levegőben lógni, ezért döntöttünk úgy, hogy csatlakozunk a HDSZ-hez - erősíti meg Balatincz Ilona, a csoport képviselője.

Tulajdonképpen a közeledés már korábban megtörtént, de a szervezeti csatlakozáshoz a szakszervezeti választások kínáltak jó lehetőséget. Az új struktúra kialakulásával már hiba lett volna halogatni a lépést. Jó hír tehát, hogy Pécsett erősödött a Húsipari Dolgozók Szakszervezete, a 103 fős szállítási részlegen 75 fő tagja a szakszervezetnek. A döntés helyességét igazolja, hogy a csatlakozás óta nyolcan töltötték ki a belépési nyilatkozatot.

Brun József vezérigazgató urat váratlanul Bajára szólította a kötelesség, így nem tudtunk „felülnézetből" képet kapni az összevonásról, a Délhús új törekvéseiről. Kapóra jött viszont egy beszélgetés Oberritter Gábor művezető kollégával, aki helyzetéből adódóan jól érzékeli a felette és az alatta zajló mozgásokat is. A segítségével próbáltuk megvonni a Bácshús és a Möbiusz egyesítésének néhány tapasztalatát.

Úgy tűnik, hogy az előzetes elképzeléseknek megfelelően sikerült kikerülni bizonyos párhuzamosságokat. Komoly előnyök származnak a szakosodási lehetőségek kihasználásából. Arányosabb lett a leterhelés, a munkabeosztás. A jobb színvonalon működő egységek kiegyenlítése, a magasabb minőség elérése így könnyebb.

Az átszervezés hullámai mára elültek. Bérezés szempontjából tulajdonképpen senki nem járt rosszabbul, egyes területeken emelkedtek is a fizetések. Egy egészséges rivalizálás azonban megmaradt a két szomszédvár, Pécs és Baja között. A kisebb ellentétek azonban feloldónak a közös célokban - vonja meg az egyenleget Oberritter kolléga.

Van viszont egy ellentmondás, amit Pécsett sem sikerül feloldani. Mint föntebb írtuk: a Délhús az egyik legjobban fizető húsüzem, amelyik az idei béremelésben is élenjár. Az idei bérnövekedés mértéke azonban messze elmarad az inflációs rátától. Ennek következtében drasztikusan csökken a reálbér. Így azután egy prosperáló cégnél is kilátástalannak látják a munkavállalók az egyéni helyzetüket. Ez az ellentmondás - erősíti meg Obersitter kolléga - Pécsett is kemény realitás, sokáig azonban nem tartható fenn.