Félünk?!

Alig néhány órája, hogy befejeződött a vasutasok sztrájkja. A négy napig tartó kemény küzdelem sok kérdést vet fel az emberben, melyekre próbál választ találni.

Szakszervezeti vezetőként az elmúlt hetekben az országot járva, az emberekkel beszélgetve a leggyakrabban felmerülő témát az idei bértárgyalások elhúzódása, a munkáltatói bérrendezési javaslatok - már ahol eddig megtették - szinte megalázóan csekély mértéke adta. Tudatosan nem beszélek bérfejlesztésről, mert az inflációs rátát meg sem közelítő bérrendezési javaslatok esetén a kérdés úgy vetődik fel, hogy mekkora reálbércsökkenést fogad el a helyi alapszervezet, a tagság. Mikor a beszélgetések során megkérdeztem, hogy miért nem élnek a kollégák a nyomásgyakorlás törvényes eszközeivel a szakszervezeti követelések teljesítése érdekében, a válasz többnyire az volt, hogy félünk.

„Félünk, hogy a gazdasági vezetők felfigyelnek ránk, megbélyegeznek, amelynek jogi, gazdasági következménye lehet, a legrosszabb esetben pedig elbocsátásra is sor kerülhet. Félünk, mert a környéken közel-távol nincs más munkalehetőség és más szakmához, mint a jelenlegi, nem értünk." Folytathatnám tovább az elhangzott érveket, védekezéseket.

Hát ilyen „félős" a mai magyar demokrácia, vannak törvényes jogai a magyar munkavállalóknak, csak éppen félnek élni a jogokkal. Így, szakszervezeti oldalról nézve, nehezen hihető, hogy gyorsan formálódnak az öntudatos, magukat szabadnak érző, törvényes jogaikkal tisztában lévő és azokkal élni tudó polgárok, mert ugye az Európa Házhoz ez is hozzátartozna.

Úgy tűnik, a magyar munkavállalókban a kívánatosnál lassabban tudatosul az új gazdasági, társadalmi szituáció, a tőkés rendszer, s annak játékszabályai. Késik a felismerés, hogy a szakszervezet csak törvényes keretet ad az érdekérvényesítéshez, de ha a tagság nem tud, vagy nem mer élni a törvényes eszközökkel, akkor olyan ez, mint a mákoskalács mák nélkül, vagyis nem az, aminek nevezzük, nem érdekvédelem. Maradnak a megszégyenítően kicsi bérek, az olykor félfeudális munkahelyi viszonyok.

Észre kellene venni, hogy a menedzsment a nulla, vagy néhány százalékos bérrendezési javaslattal mintegy teszteli az érdekérvényesítési akaratot, és amennyiben ez gyengének mutatkozik, úgy más területen is a szerzett jogok visszavételének kezdeményezésére lehet számítani. Fel kellene ismerni, hogy újra létezik a tőke-munka ellentét - annak összes következményével -, azaz tőkét felhalmozni a munkabérek rovására lehet.

A sztrájkoló vasutasok átlépték a félelem küszöbét, a tízezer munkahelyet fenyegető elbocsátási tervek ismeretében is érezték, hogy az erejük kinyilvánításával legalább tárgyalási pozícióban maradnak saját jövőjüket illetően. Ezért minden elismerést megérdemelnek.

A húsiparban több esetben még a tárgyalási pozícióhoz sem kapja meg a szakszervezet a tagjaitól a kellő támogatást, amely nélkül pedig nem lehet hatékonyan érdeket érvényesíteni. Dan Gallin, az európai szövetségünk főtitkárának szavai jutnak eszembe, amelyet még egy 1991. évi látogatásakor mondott: a magyar munkavállalóknak fel kell ismerni, hogy csak a maguk erejében bízhatnak.