Nehezen találkozik a termelő és a feldolgozó

Beszélgetés dr. Kis Zoltánnal, az FM politikai államtitkárával

A legutóbbi Jelentések az állatlétszám alakulásáról elég szomorú képet rnutatnak, mind a sertés- mind pedig a marhaállománynál. Hogyan értékeli a minisztérium ezt a helyzetet?

- Hát ez pontosan így van. Ma kaptam meg a statisztikai jelentést. A sertéslétszám már az 4;5 milliót sem éri el, a szarvasmarha-állomány 900 ezer körül mozog. a tehénlétszám 410 ezernél tart. Ez a 94-es évkezdethez képest is mintegy 10-15 százalékos visszaesést mutat.

Az árak ezzel már nem indokolhatóak. A sertésnél már 160-170 kilogrammonkénti felvásárlási ár is elérhető, sajnos minőségtől függetlenül, ami nem jó dolog, de akkora alapanyaghiánnyal küzd a feldolgozóipar, hogy bizony a minősítést egy kicsit lazábban veszik.

A sertéstartás tekintetében az infrastruktúra kihasználatlan a korábbi nagy tartóknál, a kisgazdaságokban pedig nem rendelkeznek megfelelő tőkeerővel. Az apaállat-kihelyezési akciót elindítottuk, ez most az önkormányzatokon keresztül igényelhető. A kocánál a fajtaváltáshoz nyújtunk támogatást. Véleményem szerint a reorganizációra nagyobb hangsúlyt kellene fektetni, hogy a kisgazdasá- gok a kihasználatlan épületek kivásárlásába társuljanak össze. Azt tapasztaljuk azonban, hogy a gazdák félnek a társulástól, tartanak tőle, mert szövetkezetesítést látnak benne. Én minden fórumon elmondom. hogy ók csinálhatnak kft-t, polgárjogi társaságot, betéti társaságot, bármit csinálhatnak, de egymásban sem bíznak. Azt mondják, ha nekik egy nagyobb létszámú állatállományt közösen kell gondozni, közös tulajdonban, ott valami mindig beüthet. Úgy vélem; hogy a sertésállománynál a mélyponton vagyunk, innen már fellendülésnek kell jönni.

A szarvasmarhánál már nem ilyen egyszerű a helyzet, mert a szarvasmarha-állomány vészes lecsökkenése azt a tejelőtehén-állományt veszélyeztette legjobban, ami törzstenyészetben Európában a harmadik helyen állt még ezelőtt két évvel is. Voltak a kivágási akciók, valamint a szövetkezetek sajnálatos módon történő 60 napos nyitottsága. Tudni kell, hogy a szarvasmarha-állománynak a 75 százaléka szövetkezeti és állami gazdasági szférában volt, és csak 25 százaléka volt magángazdaságnál, míg a sertésnél 50-50 százalék volt ez az arány. A szarvasmarha-állomány újabb felépítése bizony 8 évet fog igénybe venni., mire visszajön az a 700-750 ezer darabos állomány, ami optimális lenne az országban. Nagyon nagy az érdeklődés az amerikai befektetők részéről a genetikai állomány fejlesztésére és a ridegtartás meghonosítására. Úgy' veszem észre, hogy lesz valami előremozdulás, mert júniusban ideérkezik Kentucky és Colorado állam mezőgazdasági minisztere, befektetők társaságában, akik úgy vélik, hogy a magyarországi adottságok az időjárás, a talaj és le- gelőadottságok lényegesen jobbak mint az ő államaikban, és megpróbálják a ridegtartási módot meghonosítani az országban. Ez a feldolgozóiparnak olyan alapanyag-ellátást biztosítana, ami a kihasználtságot legalább 60 százalékra felvinné.

- Ilyen körülmények között nem hanyagolható el az import és a támogatási rendszer alakulása. A szakma feszültségeket érez ezen a téren.

- A feldolgozóipar, a nagyvállalatok megfelelnek az európai normáknak, technológiai felszereltségük jó. Meg kell oldani, hogy a behozatalnál valóban a feldolgozók kapják meg a kedvezményezett kvótákat. (Hallottam olyat is, hogy cipőipari cég szerzett meg import kvótát, mert a tevékenységi körébe beírta azt is, hogy állati terméket - bőrt - dolgoz fel. Az ipari és kereskedelmi minisztériummal együttműködve nagyon szeretnénk, ha az ellenőrzés szigorúbbá válna és a kvóták kiosztása az Agrárrendtartási Hivatal ellenőrzési körébe kerülne. Jelenleg a jogszabályi szétszórtság és a „sok bába közt elvész a gyerek" akció nehezíti. hogy a valódi feldolgozók be tudják hozni kedvez- ményezetten azt a kvótát, amivel az exportlehetőségeiket ki tudják használni. Természetesen csak akkor adható meg a kedvezményes kvóta, ha a termék egy magasabb feldolgozottsági fokon exportra is kerül.

- A húsüzemek jelenleg azért panaszkodnak, tiltakoznak; rrivel az exporttámogatás a magasabb feldolgozottság ellen hat.

- Ez vitatott, mert amelyik ujjamat harapom, az fáj. A termelők az ellen tiltakoztak, hogy az élőállatexport-támogatást levegyük. Én olyanokat látok, hogy a csontozott hús, aminek egy magasabb feldolgozottsági fokot feltételezve nagyobb az exporttámogatása, most úgy megy ki az országból, hogy négyfelé vágják a disznót. Tehát nem féldisznó lesz belőle, hanem már negyed és nyolcad disznó, ami csontozott húsként kerül bemutatásra, és felveszik érte a nagyobb export-támogatást. Ilyenről van tudomásunk. Nem szerencsés, ha egyes feldolgozók így veszik fel a nagyobb támogatást. Nekünk jobban oda kellene figyelni az FM-hivatalokon keresztül ezekre a feldolgozó vállalatokra, mert a Vám- és Pénzügyőrség egyedül ehhez kevés. Azt a 20-22 vállalatot pedig, amelyek Magyarországon meghatározzák az exportot, jobban kellene preferálni. Szerencsés lenne, ha végre el tudnánk érni, hogy a tárcához kerüljön a döntés. Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium ragaszkodik ahhoz, hogy az exportpénzeket egységesen kezelje, de legalább a döntési mechanizmusban legyen a mi szavunk vétóértékű, amivel szemben importengedélyek nem adhatók ki. Ugyanis volt példa, hogy nem azok kapták meg az importot a korábbi időszakban, akiket az Agrárrendtartási Hivatal a terméktanácsokkal egyetértésben javasolt.

Én nagyon szeretném, ha az agrárkamarában benne lenne az élelmiszeripar. Jobban járnának, mert terveink szerint a kamarák a támogatási rendszer felosztásánál egyetértési joggal rendelkeznek. Az egész ágazat megkapná azt a támogatást amit részben a befizetésekkel, részben az ál- lami költségvetésből szerezhetnek. Most párhuzamosan futnak az információk: az ipari és kereskedelmi kamara, valamint az agrárkamara között, a terméktanácsok és a kamarák között is. Tehát ezt valahogy akkor is össze kellene hozni, ha az érdekek érvényesítésében látszólagos ellentmondást feltételez. Javasoltam a kamara vezetésének, hogy a Feldolgozóiparral és az élelmiszer-kereskedelemmel együtt üljünk le, és a hús- terméktanácsot is bevonva próbáljuk az elosztási rendszert, a támogatási rendszert és az, információs rendszert egy struktúrába vonni. Nehezen találkozik a termelő és a feldolgozó, részben az információ, részben pedig a köztes tevékenységek miatt. Ezt a folyamatot egyszerűsíteni kellene, és hatékonyabb igazgatás alá vonni.

Most több lobby áll egymással szemben, a MOSZ jön hozzám, ezt mondja, a Hústerméktanács azt mondja; a kereskedelem amazt mondja, és nem lehet egy olyan közös nevezőre hozni őket, ami nyilván mindegyiknek fájó lesz, de legalább a rendszer működőképessé válik.