HÚSOS 2013. XXXI. évfolyam 4.szám
BÉR
ÉS
MUNKA

A munka sok, a pénz kevés

A Szegedi Paprikánál várhatóan eredményes évet zárnak, jelenleg sok a munkájuk, januárban bérfejlesztésre számítanak - mondta el a Húsosnak Németh Zoltán, a HDSZ helyi alapszervezetének vezetője.

– A kongresszusi beszámolóban és a hozzászólásokban fontos kérdések kerültek elő a gazdaság, a húságazat és az érdekvédelem helyzetéről. Milyen tapasztalatokat szereztél a tanácskozáson, hogyan értékeled az elhangzottakat?

– A kongresszus nagyon jó hangulatban telt, leszámítva azt, amikor személy kérdések kerültek előtérbe. Olyan benyomásom volt, mintha nem lett volna teljes egység bizonyos területeken, pedig az összetartozás nagyon fontos. Az érdekvédelem munkájában elengedhetetlen, hogy érezzük, segítenünk kell egymást valamilyen szinten.

Az elhangzottak alapján úgy látszik, hogy az elmúlt években a gazdasági helyzet nem javult a HDSZ működési területén, sőt, inkább romlott. Bár a kollégák azt is elmondták, hogy az utóbbi hónapokban kicsit emelkedett a termelés, ami némi bizakodásra ad okot. Ez a javulás azonban a munkavállalók helyzetében még nem érzékelhető.

– Október végén járunk, hogyan alakul az idei termelés a Szegedi Paprikánál?

– Az első félév elég rosszul indult, kevés volt a megrendelés, nem tudtuk teljesíteni az értékesítési terveinket. A második félévben azonban nagyobb megrendeléseket kaptunk, így sikerült pótolni, sőt túlteljesíteni az első félévi elmaradást. Valószínű, hogy eredményesen fogjuk zárni az évet. Ez viszont komoly megterhelést jelent a dolgozóknak, mert a munkaidőkeret miatt folyamatosan, szombaton is három műszakban kell dolgozni.

– Akkor a foglalkoztatással most nincs gond, munka van. Hogyan alakulnak a bérek?

– Nincs gond, munka van, a foglalkoztatottak számát is egy kicsit feljavítottuk, a 260 körüli létszám felment közel 300 főre. A bérkompenzációt mi tavaly végrehajtottuk a cégnél, sőt egy kicsivel többet is, mint amennyi az előírás volt. Nálunk úgy jött volna ki, mondjuk a konzervgyártásnál, ami a főtevékenység, hogy 8-9 százalék emelés kellett volna a nettó bér szinten tartásához, de átlagosan 12 százalékot adott a munkáltató. Ennek ellenére az emberek a nettó bért így is keveslik, mivel az első félévi rossz indulás miatt az idén nem volt béremelés. Most úgy látszik, hogy nem is lesz, a vezérigazgató úr annyit mondott, hogy étkezési utalványokkal próbálja pótolni a bérelmaradást. A szeptember havi fizetéshez már kaptunk hat ezer forintos utalványt, ami részben pótolja a béremelés hiánya miatt elmaradt pénzeket.

– Ha munka van, de a bérezés nem tud ezzel lépést tartani, akkor milyen az emberek hangulata?

– Nagyon fontos, hogy van munkánk. Tapasztaljuk a környezetünkben is, hogy milyen az, ha nincs munka. A folyamatos foglalkoztatás nyugodtságot kelt az emberekben, elvállalják és teljesítik a munkáltató elvárásait. Bizakodóak a kollégák, de mivel sokat kell dolgozni, kevesellik a nettó keresetüket. A derékhad bruttó bére 100-110 ezer forint körül mozog, ami nettóban valóban nagyon kevés.

– Itt az év vége és a kongresszus is tárgyalt a jövő évi bértárgyalási irányelvekről. Mik a tervek a jövő évet illetően?

– A vezérigazgató úrral történt tárgyalás során szóba került már a bértárgyalás. Januártól tervezzük a bérfejlesztést, és ez a munkáltató szándéka is. Konkrét százalékokról még nem volt szó, de mindenképpen lesz nálunk januártól bérfejlesztés.

– Hogyan alakul a szakszervezet szervezettsége?

– Sajnos fogyunk, mert két kollégánk magasabb keresetért elment a cégtől. Új munkatársak nem léptek be hozzánk, mivel úgy gondolják, amit ki tudunk harcolni, azt nélkülük is kiharcoljuk. A „potyautas” gondolkodás sajnos nálunk is jellemző. Most 26 fő tagunk van, a kívül maradóktól azt hallom, hogy nem akarnak konfrontálódni a cégvezetéssel egy munkaügyi konfliktus esetén. Korábban valóban volt olyan ütközésünk a munkáltatóval, ami után több tagot veszítettünk, de most ez az indok nem áll fent, mert munka van, a béreket mindig rendesen fizetik, a cégnél a munkaügyi kapcsolatok kiegyensúlyozottak. Többen ennek ellenére sajnos nem vállalnak szerepet az érdekvédelemben, pedig szükség lenne rájuk.

-th