„Megyünk kifelé a nehéz időszakból”

Az új korszakot új szakszervezeti vezetővel nyitja a Kométa

Új szakszervezeti elnöke van a kaposvári Kométa '99 Zrt dolgozói érdekképviseletének. Varga Zsoltné számára nem ismeretlen ez a „terep”, hiszen az MSZOSZ megyei irodája és a HDSZ munkatársaként évek óta nyomon követi a kaposvári cégek szakszervezeti életét.

Varga Zsoltné, Anikó nem kis feladatra vállalkozott, amikor egy hónapja, szeptember közepén elvállalta a szakszervezeti vezetői feladatokat a Kométánál. A cég történetének talán eddigi legnehezebb időszakában kell ellátnia ezt a megbízatást. A fiatalos, energikus új érdekképviseleti vezető azonban bizakodó.

– 40 éves vagyok, egy 19 és egy 15 éves fiam van. A férjem pénzügyőr - kezdi a bemutatkozást. – Három éve dolgozom a szakszervezetnél, napi négy órában az MSZOSZ megyei szervezetének irodájában, négy órában pedig itt, a húsipari szakszervezetnél segítettem a munkavállalói érdekképviseletet. Úgyhogy nyugodtan mondhatom: jól ismerem ezt a világot. Korábban egészen más területeken dolgoztam. Voltam adminisztrátor, dolgoztam a kereskedelemben. Megtapasztaltam sajnos a munkanélküliséget is, úgyhogy nagyon meg tudom becsülni, ha munkám, feladataim vannak, hasznosnak érezhetem magam. Annál is inkább, mert energikus, nyüzsgő ember vagyok, szeretem az új kihívásokat.

Ütközőponton

– Továbbra is mindkét feladatot ellátja majd, az MSZOSZ-nél és a Kométánál is?

–Egyelőre nem tudom, hogy milyen formában látom majd el ezt a munkát, még nem zárultak le erről az egyeztetések. De nem is ez a legfontosabb, hanem a tennivalók, a feladat. Hogy milyen keretek közt, az majd eldől.

– A szakszervezetnél eltöltött évek alatt nyilván kialakultak ismeretségek, kiktől tanult, kik segítették?

– Mindenképpen meg kell említenem Németh György, Svajda József, Kapuvári József nevét. Sokat segítettek, sokat tanultam tőlük. Remélem, ezt sikerül majd kamatoztatnom az új feladatkörömben.

– Szakszervezeti vezetőnek lenni sohasem volt könnyű. A mostani időszakban különösen nem az…

– Egy szakszervezeti vezető mindig ütközőpont. Neki kell megtalálnia a vezetőség és a dolgozók közt a közös nevezőt. Sőt, itt most már három oldal, a dolgozók, a vezetőség és a város között.

– Ha már a várost említette: azzal, hogy a városnak tulajdonrésze van, nyilván próbálnak ők is érdeket érvényesíteni. Ezzel nehezebb vagy könnyebb lesz a munka?

– Nyilván pozitív változás, hiszen ad egyfajta biztonságot. Ugyanakkor az érdekérvényesítés nehezebb, ha egy harmadik partner is belép. De remélhetően mindegyik fél konstruktívan áll majd hozzá. A jó szándék vitathatatlan, de azért arra vigyázni kell, hogy nehogy éppen ez a rengeteg jó szándék vigye félre a dolgokat…

– Az megkönnyíti a munkát, hogy az elmúlt évek alatt már itt is megismerte azokat, akik a kinyújtott segítő karjának a „meghosszabbításai”…

– Évek óta ismerem őket, együtt dolgozunk, és most megalakult a 9 tagú új szakszervezeti tanács is, őket is ismerem. Jól tudunk együtt dolgozni, nagyon segítőkészek. Másként nem is menne, egyedül nem lenne esélyünk a sikerre.

Kapcsolat a tagsággal

– Az elmúlt egy hónap alatt sikerült-e már felvázolni, hogy mi az, amit az elődöktől érdemes átvenni, és mi az, amin újítani kell? Mik lesznek a legfontosabb teendők?

– Nem tartom jónak, hogy ha valaki egy új helyre kerül, akkor mindent rossznak tart, mindent megváltoztat, ami előtte volt. Amit Vida Kálmán vagy Németh György itt véghezvittek, azt meg kell őrizni, vannak olyan pozitív dolgok, amiket tovább kell vinni, sőt, bővíteni, fejleszteni. De kétségtelen, hogy voltak hibák, amiket orvosolni kell. Ilyen például a tagsággal való kapcsolat. A régi tagok megtartása, tájékoztatása, a folyamatos kommunikáció kiemelt feladat. Mert azt tapasztaltam, hogy néha még azok sem tudják, hogy mit ad számukra a szakszervezet, akik 10-20 éve tagok. Még a régiek is rácsodálkoznak, hogy mi minden van a lehetőségek közt. Sőt, a lehetőségeket próbáljuk tovább bővíteni: balesetbiztosítás például eddig is volt, most ezt próbáljuk kiegészíteni kártérítési felelősségbiztosítással is. Úgyhogy ez a legnagyobb feladat: nemcsak új tagokat toborozni, hanem a régieket megtartani, erősíteni és minél többet foglalkozni velük.

– Korábban gondot okozott, hogy viszonylag nagy a fluktuáció. Ez megállt, vagy továbbra is számolni kell ezzel?

– Tavaly volt egy nagyobb leépítés, akkor ez érezhető volt. 50-60 fő ment el, jöttek-mentek az emberek. Azóta valamelyest stabilizálódott a helyzet, de elkerülhetetlen, hogy mindig van mozgás. Arról nincsenek friss adataink, hogy azok közül, akik elmentek, mennyien voltak tagjaink, de most is 215-220 fő a szakszervezeti tagok létszáma, ami nem rossz ahhoz képest, hogy a gyárban összesen 460-an dolgoznak.

– Most volt a húsipari dolgozók szakszervezeti kongresszusa. Melyek voltak a kiemelt témák, melyek a legsürgetőbb feladatok?

– Természetesen a béremelés. Mindenütt ez érdekli az embereket leginkább, mivel ezekből a bérekből nem lehet megélni. A másik pedig, hogy nagyon jó volna, ha a kormány végrehajtaná az áfa-csökkentést. Ebben reménykednek az emberek. Mégpedig ezt olyan formában kellene megvalósítani, hogy a végfogyasztók, az egyszerű emberek járjanak jól, ne a kereskedők. Vagyis hogy tényleg érezhető legyen. Mert az is elhangzott, hogy az egy főre jutó húsfogyasztás nagyon lecsökkent.

Előtérben a béremelés

– Szakszervezeti szemmel nézve milyen a cég helyzete?

– Nehéz kérdés, mert természetesen ismerjük a cég helyzetét, de ahogy a kollektív szerződésünkben is rögzítettük: erről csak a vezetőség hozzájárulásával lehet nyilatkozni. De azért annyit talán el lehet mondani, hogy egy közelmúltbeli dolgozói találkozón Pedranzini úr is kiemelte, hogy megyünk kifelé a nehéz időszakból, javul a cég helyzete. Ez nagyon fontos, de reméljük, hogy ezt az emberek a bérükön is látják majd mihamarabb.

– Ha már a béremelésről esett szó: nyilván már elkezdődtek a tárgyalások. Lehet ezt forintosítani?

– Nehéz téma. Kezdjük azzal, hogy három éve nem volt béremelés. Az emberek már ezért is egy kicsit türelmetlenek, érthetően. Jó, először féltek, féltették a munkájukat, az volt a fontos, hogy megmaradjon a cég, megmaradjanak a munkahelyek. Csak azután jöhetett a bér. Most viszont úgy néz ki, hogy megállt a leépítés, javul a cég helyzete, most már nyilvánvalóan a béremelésről is beszélni kell, ez a sürgető. De többet nem szeretnék most mondani, mert most még korai volna, a tárgyalások még tartanak. A kafetéria visszaállítása, úgy tűnik, megvalósul azoknál, akiknek levették, ebben Pedranzini úr partner volt. Nem fog elzárkózni a béremelés elől sem. És reménykedünk abban, hogy Szita polgármester úr partner lesz ebben is.

– Ennyi feladat mellett jut-e idő arra, hogy a nem aktív körrel, a nyugdíjasaikkal is foglalkozzanak? Régen ez hagyomány volt.

– Ez is hiba, hogy nem volt meg az a kapcsolattartás, amire szükség volna, és amit a nyugdíjasok megérdemelnének. Holott az MSZOSZ-nél is látom, hogy a nyugdíjasok azok, akikre minden esetben lehet számítani. Tervezzük egy ideje, hogy ezt a kapcsolatot mindenképpen erősíteni kellene itt is. Legalább évente egyszer-kétszer összejönni, elbeszélgetni, hiszen őket is érdekli, hogy mi van a céggel, és a mostani dolgozóknak is szükségük van a régiek tapasztalataira.

– Voltak ennek a cégnek az életében rosszabb és jobb időszakok, volt, amikor jó volt a dolgozók hangulata, volt, amikor rossz. Zárszóként, ha egyetlen szóval kellene jellemezni, a mostani hangulatra mit mondana?

– Bizalmatlan. Egyelőre.

– Köszönjük a beszélgetést. Jó munkát és kitartást ahhoz, hogy a bizalmat sikerüljön visszahozni a dolgozók életébe.