Gigaszakszervezet: az idő sürget

Hónapok óta nagy a csend a május elsején bejelentett szakszervezeti fúzió körül. A munka ünnepén, a városligeti nagygyűlésen jelentette be három meghatározó szakszervezeti konföderáció vezetője, hogy még idén egyesülnek. A korábban is tervezett lépést az kényszerítette ki, hogy az utóbbi időben drasztikusan csökken a szervezett dolgozók létszáma, a kormány pedig még a látszatát is kerüli, hogy partnernek tekintené a szakszervezeteket. Miközben a munkavállalóknak erőteljesebb érdekvédelemre lenne szüksége.

Vonzások és igazodások

A szervezett dolgozók kétharmadát adó szövetségek az „együtt erősebbek vagyunk” szlogenre építik az elhatározásukat. Az a céljuk, hogy a szakértői gárda és az anyagiak egyesítésével minél szélesebb körben, az eddiginél hatékonyabban tudják képviselni a közüzemi, a költségvetési, valamint a versenyszférában dolgozók érdekeit. A döntően a vállalkozásoknál és a közszolgáltató üzemeknél szerveződő Autonóm Szakszervezetek Szövetségének és a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének (MSZOSZ) fúziója már jó ideje érett, a meglepetést az okozta, hogy a közintézményeknél dolgozókat tömörítő Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF) is csatlakozott az egységesülési folyamathoz.

Az előzetes megbeszéléseken egy ideig az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés (ÉSZT) képviselői is részt vettek, egy idő után azonban visszavonultak, a konföderáció tagszervezetei közül a „nagyobbak” pedig más irányba léptek: a Munkástanácsokkal kötöttek együttműködési megállapodást. Az összefogásban érintett szövetségekhez tartozó ágazati szakszervezetek közül sem mind ért egyet a fúzióval, ezt jelzi, hogy vannak, akik a Ligához készülnek „átigazolni”.

Közeleg az év vége, ameddig a májusi szándéknyilatkozatot tettekre kell váltani, végleges döntést kell hozni az új konglomerátumról. Az idő azonban nemcsak emiatt sürget, hanem azért is, mert kiszivárgott hírek szerint a kormány napirendre készül tűzni az egyesüléssel kapcsolatos jogszabályt, ami vélhetően azt jelenti, hogy jelentősen megnehezül az új gigaszakszervezet bejegyzése. Az ugyancsak formálódóban lévő, a húsosok által is favorizált, ágazati szakszervezeteket tömörítő Ipari-Energetikai Szakszervezeti Szövetség létrehozása is késlekedik. Az érintettek szerint azért, hogy megvárják a „gigaszervezet” megalakulását, és annak függvényében hozzák majd meg a szükséges érdemi döntéseket. Tudomásunk szerint a HDSZ kedvezően értékeli a versenyszférában működő érdekvédők összefogásában rejlő lehetőségeket, aktívan részt vesz az előkészítő bizottságok munkájában.

A jövő forog kockán

A három konföderáció fúziójának előkészítéséről szeptember elején csak annyit lehet bizonyosan tudni, hogy négy bizottságban folynak a tárgyalások: az alapszabályról, a szervezeti struktúráról, valamint a vagyoni és szakmai kérdésekről. Úgy tudjuk, az alapszabály tervezete szerint egy elnöke és két elnökhelyettese lesz a konglomerátumnak, mellettük tíz alelnök dolgozik majd, akik - informátorunk szavai szerint - egy-egy szakmai „kosarat” képviselnek a vezetésben. Az is véglegesnek tekinthető, hogy az új tömörülésbe minden (tag)szervezetnek külön kell belépnie. Vélhetően a szakértői gárda egyesítésének se lesz akadálya, az apparátus, illetve a felkért szakemberek munkájához biztosítani tudják az anyagi hátteret, hiszen az egységesülő szakszervezetek vagyona több tízmilliárd forintra rúg.

Nem elhanyagolható kérdés, hogy hol lesz majd az új formáció székháza. Kézenfekvőnek látszik, hogy az MSZOSZ Városliget fasori épületében alakítsák ki a központot, hiszen csak az MSZOSZ-nek van saját épülete, a két társkonföderáció bérelt székházban működik. Nem sikerült még kitalálni a gigaszakszervezet nevét és logóját sem.

A legnagyobb vitát várhatóan az első számú vezető személyének kiválasztása váltja ki, akkor is, ha mértékadó vélemények szerint kompromisszumra képes, a globális kérdéseket átlátni tudó, mind a hazai, mind pedig a nemzetközi szinten kommunikatív elnökre van szükség. A merítés elég szűknek tűnik. Az idő pedig sürget, végre félre kell tenni a személyeskedéseket, az egyéni ambíciókat, mert most tényleg a szakszervezeti mozgalom léte, jövője forog kockán.