HÚSOS 2013. XXXI. évfolyam 3.szám
SZAK-
SZERVEZETI
ÉLET

Visszatekintés az elmúlt évekre

A HDSZ 2009. novemberében tartott kongresszusa óta eltelt közel négy év jelentős változásairól kérdeztünk meg választmányi tagokat. Arról érdeklődtünk, hogy személyes véleményük szerint a saját területükön mi gyakorolta a legnagyobb hatást a munkavállalói érdekvédelemre?

Küzdelem a változásokkal

Ami nekem a kérdésről elsőre eszembe jut és a legnagyobb hatással volt a munkámra, az a folyamatos változásokkal való küzdelem. A kongresszus idején csak beszéltünk a gazdasági válságról, aztán jött a bérezéssel és a foglalkoztatással kapcsolatos küzdelem. A gazdasági válság mellett a politika, a kormányváltás, a követhetetlenül gyors törvénykezés hozott megkerülhetetlen, a kollégák és a szakszervezet életét is tartósan befolyásoló újabb változásokat. Munkavállalói szempontból: nem növekvő, sőt időnként csökkenő bruttó bér, bizonytalan foglalkoztatás, rettegés attól, mikor lesz létszámleépítés. A létszámcsökkentést elkerülendő egyéb juttatásokról (ÖNYP ) kellett lemondani. Mindezt tetézte az egykulcsos SZJA, ami a munkavállalóink döntő többségét igen hátrányosan érintette.

Szakszervezeti szempontból: a bérek csökkenése közben azt a dilemmát kellett feloldani, hogy meddig mehetünk el az egyéb juttatások lefaragásával a munkahelyek megőrzése érdekében? Egyáltalában van-e értelme a lemondásnak, ha úgyis bekövetkezik a leépítés. Eközben jött az új Mt., ami további jövedelem csökkenéseket vetített előre, mindamellett, hogy a szakszervezeti működés feltételeit is lerontotta. Ebben az amúgy sem egyszerű helyzetben került nálunk sor a bérrendszer átalakítására. Nem a legszerencsésebb időpont ekkora projekt megvalósítására. Az előkészítés, valamint a lebonyolítás alatt is számos hiányosság, hiba nehezítette a zökkenőmentes átállást.

Mindezen gondokat összegezve úgy ítélem meg, hogy az elmúlt négy év a rendszerváltás óta eltelt időszak legnehezebb szakasza volt ( és még nincs vége). Bármit is veszek alapul korábbról: nyári tagregisztráció, TB-választás, ÜT-választások, tulajdonosváltás, vágás megszüntetése, cégcsoporttá válás, újra összezsugorodás, csoportos létszámleépítés, felszámolás szélére kerülés … mind elmarad az utóbbi évek nehézségeitől.

Az elmúlt évek szinte egy időben, halmozottan hozták a nagyjelentőségű változásokat és az eddig nem említett belső viszályt. Ez a ciklus egy igen nehéz, mozgalmas és sok sikerrel nem kecsegtető időszak volt a szakszervezetünk életében. A nehézségek ellenére azonban úgy gondolom, hogy annyira rossz munkát azért nem végeztünk. Elmondhatom, hogy az új KSZ nagyon kevés pontban gyengült a korábbihoz képest, az új Mt. által generált negatívumokat sikerült kiiktatni, a szakszervezet működése biztosított, az együttműködés a munkáltatóval rendezett, a béren kívüli juttatások a korábbi szinten működnek, a foglalkoztatás stabilizálódott, a bérek elkezdtek kicsit emelkedni. A taglétszám kisebb fokú csökkenés ellenére is stabil. (Golhovics Gábor, Szeged)

Csorbultak a jogaink

2012. áprilisában lettem a Pick Szeged Zrt. pécsi alapszervezet elnöke, mivel elődöm, Tóth Ferenc nyugdíjba vonult. Tisztességesen átadta a szakszervezeti munkában szerzett ismereteit, tapasztalatait, aminek nagy részét sajnos az élet felülírta.

Az új Mt. miatt meggyengültek a szakszervezetek jogosítványai. Anyagi helyzetünket megrendítette a munkaidő kedvezmény megváltásának eltörlése. A munkavállalók jogait is csorbította, ezáltal rendkívüli mértékben kiszolgáltatottak lettek az emberek.

A kollégákat meg kellett győzni, hogy szükség van szakszervezetre, mert különben megmaradt jogaikat sem tudják érvényesíteni és rabszolgák lesznek. Amire büszkék vagyunk, hogy a munkánk nem szolgáltatásról szól, hanem érdekvédelemről, s ez a pécsi, szegedi, bajai és alsómocsoládi kollégáinknak nem kis energiájába és idejébe került. Természetesen a tagjaink szemléletváltása is kellett, elfogadták, hogy ha összefogunk és kiállunk egymásért, akkor eredményeket tudunk elérni, még ha lassan és nehezen is.

Sajnos 2012-ben eltörölték az adójóváírást, ami lényegesen csökkentette a béreket, mivel nálunk bérkompenzáció nem volt. Béremelés több éven át nem történt, miközben az árak és adók emelkedtek, sokkal nehezebb lett a megélhetés. A jól képzett szakemberek elhagyják a cégeket és külföldön vállalnak munkát, ami érthető is, mert legalább az önbecsülésük és az egzisztenciájuk megmarad.

Nagyon elszomorító a húsipar válsága, hogy nagy múltú húsipari cégek mennek tönkre és tűnnek el. Ennek legfőbb oka a magas ÁFA, ami a fekete gazdaság lendkereke, és erre már sok szakember hívja fel a kormány figyelmét, de úgy látszik többet ér egy kis fekete pénz, mint több ezer munkahely. (Bibók István, Pick Pécs)

Növekvő szegénység

A szakszervezeti munkámra legnagyobb hatást az elmúlt években a szegénység növekedése tette és a mai napig is legjobban ennek a hatása érzékelhető. A kiharcolt és végre is hajtott béremelések sem érték el azt a hatást, hogy a dolgozóink azt érezték volna, hogy megbecsülik a munkájukat. Társaságunk végrehajtotta a kormány által elvárt bérkompenzációt, ami nálunk a szükséges  mértéknél is nagyobb százalékban valósult meg, de a nettó kereset várva várt emelkedését, a vásárlóérték növekedését ez sem hozta meg.

Nehezen fogadják el a dolgozók, hogy a munkáltató a lehetőségéhez mérten megadja a juttatásokat, de a jövedelmük vásárló értéke ezzel együtt sem éri el a pár évvel korábbi szintet. A szakszervezeti munkában azért okoz ez gondot nekem, mert sokan úgy érzik, hogy az érdekvédelem nem tudja a tagságot megfelelően képviselni, nem tudja elősegíteni az anyagi javakhoz való hozzájutást. A dolgozók a szakszervezettől várják a megélhetésük javulását.

Az új Munka Törvénykönyv és azon belül a munkaidőkeret bevezetése jövedelemcsökkenést eredményezett. Nálunk korábban kifizették a túlórákat, de most nem kell a túlóra, meg lehet oldani munkaidőkerettel a plusz munkát. (Németh Zoltán, Szegedi Paprika)

Hiányzó szolidaritás

Hosszan lehetne sorolni az érdekvédelmet megnehezítő tényezőket - többek között az új Mt., a megnövekedett adóterhek, a fekete gazdaság, az emelkedő megélhetési költségek, hitelek stb. -, de véleményem szerint messze eltörpül az összes probléma ahhoz, hogy a munkavállalók félnek, kiszolgáltatottnak érzik magukat.

A szakszervezetek megalakulásánál, a valamikori első közös tiltakozásoknál, munkamegtagadásoknál, bérharcoknál a fent említett dolgok sehol semmit nem számítottak és úgy gondolom, hogy most sem számítanak. Ha van jogom, ha nincs, a közös összefogás mindent überel. A szolidaritás hiánya, az önzés, a saját érdekek minden más elé sorolása hozta a mai helyzetet, pedig „gyáva népnek nincs hazája” a régi mondás szerint.

(Harkai Attila, Pápa)