Beszámoló a Húsipari Dolgozók Szakszervezetének 2009-2013. évi tevékenységéről

Írta: Kapuvári József, a HDSZ elnöke

A Húsipari Dolgozók Szakszervezetének (HDSZ) 2009. november végi kongresszusa óta lényegesen megváltoztak a munkavállalói érdekvédelem feltételei. Az elmúlt négy évet nemcsak a gazdasági környezet folyamatos változása, romlása jellemezte, hanem a társadalmi-politikai rendszer erőteljes átalakulása is. Minden korábbinál többször kellett a szakszervezeteknek utcára vonulni a munkavállalók érdekében.

A szakszervezetek tevékenységét hátrányosan érintő módon két évtized után 2010-ben megszűnt az Országos Érdekegyeztetési Tanács (OÉT), 2012. július elsején pedig hatályba lépett az új Munka Törvénykönyve. A Magyar Köztársaság Alkotmánya helyett az Országgyűlés kétharmados többséggel döntött Magyarország Alaptörvényéről. Megszűnt az egyesülési jogról szóló törvény, helyette létrejött a Civil Törvény, amelynek hatálya alá a szakszervezetek is tartoznak. A szakszervezeti konföderációs struktúra is új helyzetbe került, mivel a Kormány által létrehozott Versenyszféra Koordinációs Formában (VKF) az MSZOSZ, a Liga és a Munkástanácsok Országos Szövetsége kapott helyett. Az OÉT helyett megszületett a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács (NGTT), amelyben a szociális partnereken és a Kormányon kívül más társadalmi szereplők is helyet kaptak. A húságazatban a munkáltatói oldalon nem változtak a szociális partnerek, működik a Magyar Húsiparosok Szövetsége és az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetsége.

I. Társadalmi környezet

2010-ben, a kongresszust követő esztendőben már hat éve tagjai voltunk az Európai Uniónak, sok tapasztalattal a hátunk mögött. A parlamenti választáson létrejött eredmény a politikai színtér teljes átalakulását eredményezte, nyolc év kormányzás után megbukott a szociál-liberális koalíció és kétharmados parlamenti többséggel jött létre az új Kormány, amely beszüntette az eddigi gyakorlatot, vagyis nem kezdett párbeszédet a szociális partnerekkel. Az új összetételű Parlament óriási mennyiségű új törvényt alkotott, megváltozott a szakszervezeteket érintő számos fontos rendelkezés.

Ha a törvényi szabályozást nézzük, a szakszervezetek szerepe leértékelődött. Amíg az Európai Unióban az úgynevezett nem kormányzati szervezetek közül a szociális partnerek, vagyis a munkáltatók és a szakszervezetek szerveződései társadalmi súlyuknak megfelelően kiemelt jelentőséggel bírnak, addig az új Civil Törvény, amely a szakszervezetek működését jogilag szabályozza, a sokféle érdeket, érdeklődést megjelenítő civil szervezetek közül pusztán csak az egyiknek tekinti a szakszervezetet. A létrejött új intézmények, mint pl. az NGTT vagy a VKF messze nem tekinthetők a szociális párbeszéd fajsúlyos intézményeinek. Míg az Európai Unió országaiban és magában az uniós dokumentumokban is a szociális párbeszéd - amely a munkáltatók és a szakszervezetek dialógusát, egyeztetését jelenti - kiemelt jelentőséggel bír, Magyarországon ki lehet jelenteni, hogy nem jelentős. Átalakítva megmaradt ugyan az Ágazati Párbeszéd Bizottságról szóló törvény, de az intézmény finanszírozása, költségvetési támogatása csökkent. A Civil Törvény a szakszervezeteket, a Munka Törvénykönyve pedig a munkavállalókat és a szakszervezeteket is kiszolgáltatott, alárendelt helyzetbe hozta.

Az Ágazati Párbeszéd Bizottsághoz fűződő szakszervezeti elképzelések szakmánkban továbbra sem teljesültek, mivel a szakágazatban a munkáltatók mérsékelten érdeklődnek ezen jogi keretben folytatható munka iránt.

Ismét parlamenti választások előtt állunk, a szakszervezeteknek is meg kell fogalmazni elvárásaikat az újonnan létrejövő Kormánnyal szemben. Legyen nálunk is a politikai kultúra része a munkáltatók és a szakszervezetek, valamint a Kormány közötti párbeszéd. A követelések közé kellene, hogy tartozzon a Munka Törvénykönyve egyes rendelkezéseinek megváltoztatása, hogy csökkenjen a munkavállalók kiszolgáltatottsága.

II. Élelmiszeripar, húsipar

Az elmúlt négy évben nem változott a magyar gazdaságban megfigyelhető trend, miszerint mind a mezőgazdaság, mind az élelmiszeripar részaránya folyamatosan csökken a bruttó hozzáadott érték (GDP) előállításában és a foglalkoztatásban is. Így van ez a húsiparban is. A 2008-ban kitört gazdasági-pénzügyi válság érintette az élelmiszeripart is, különösen a finanszírozás, hitelhez jutás vált még nehezebbé. A magyar gazdaság növekedése megállt, és volt olyan év is, amikor negatív GDP mutatóval rendelkeztünk, vagyis a magyar gazdaság teljesítménye csökkent. Amennyiben az élelmiszeripar és benne a húsipar krízisállóságát nézzük, még viszonylak jól is teljesített más iparágakhoz képest. Nem következett be olyan drasztikus létszámleépítés, mint néhány más iparágban.

A húsiparban kritikus területnek a belföldi értékesítés bizonyult, egyre nehezebben tudtuk eladni termékeinket a hazai piacon. A túlélés egyetlen esélye, a meglévő kapacitások teljes kihasználása csak akkor lehetséges, ha külföldi eladásaikat növelni tudják a cégek. Nem valósult meg az a gazdaságpolitikai cél sem, amely úgy szólt, hogy az állattenyésztés aránya növekedjék a növénytermesztéshez képest, pedig a húsipar helyzetének javulásához erre is nagy szükség lett volna. Ezzel szemben Magyarországon az élelmiszeriparból legális úton a piacra kerülő termékmennyiség szinte folyamatosan csökken. Drámai módon romlott a húsipari ágazat jövedelemtermelése, az utolsó két évben a húsipar összesített eredménye jelentős veszteséget mutat. A húsipar bruttó termelési értékével az egész élelmiszeripari termelési érték közel tíz százalékát adja. Ezzel a tejipar mögött a második helyen áll. Jelentősen kiéleződött 2012. nyarára a húsipari ágazat fizetőképességi helyzete, több nagyvállalat fizetésképtelen közeli állapotba került.

Döntően négy tényező okozza a versenyképtelenséget, az eredménytelenséget. A legfontosabb befolyásoló hatás a feketeforgalmazás igen nagy aránya. Egyes becslések ezt akár harminc százalékra is teszik. A második tényező, amelyet a feketeforgalmazás okaként is szoktak megjelölni, a 27 százalékos általános forgalmi adó az élelmiszereken. Hiába történt törvényi szabályozás a nagykereskedelmi partnerek visszatérítési fizetési gyakorlatával kapcsolatban, a helyzet nem változott, mivel a húsipari cégek termelésük mintegy 90 százalékát a nagykereskedelmi láncokon keresztül hozzák forgalomba. Nincs más jelentős értékesítési csatorna, az élelmiszer-ipari beszállítók kiszolgáltatottsága a nagy kereskedelmi partnerekkel szemben a 2010. évi törvény életbe lépése ellenére sem csökkent. Így született meg a külső szemlélő számára érthetetlenül és furcsán hangzó kifejezés, a nettó-nettó értékesítés fogalma. Ez azt jelenti, hogy amely visszatérítést a törvény nem enged a kereskedelmi lánc részére, azzal az összeggel a beszállító csökkenti terméke nettó értékesítési árát. A harmadik tényező a hitelhez jutás nehézsége. A bankok nem szívesen finanszíroznak húsipari vállalkozást, mivel veszteségesek. A negyedik tényező: nyereség hiányában nem képződnek fejlesztési források, így a technikai, technológiai fejlődés elmarad, a beruházások zsugorodnak. Az EU-s forrásokból történő beruházási lehetőségekből a nagyobb húsipari vállalkozások nem igazán részesülhetnek, mivel elsősorban a kis- és közepes vállalkozások (kkv) a kedvezményezettek.

Jelentős versenytényező az EU csatlakozás következtében kialakult, egyenlőtlen feltételek mellett zajló éles konkurenciaharc. Egyre több külföldi élelmiszer kerül a hazai piacokra, a legtöbb esetben árelőnnyel. A vágósertés előállítás csökkenése sem szűnt meg 2009-hez viszonyítva, az akkor mintegy 3.380.000 darabos vágósertés felvásárlás 2013-ban mintegy 2.900.000 darabra csökkent. A hazai termékek részaránya itthon az EU belépés előtti 90 százalékos szintről 70 százalék alá esett. A számok mutatják a jövőnket: csökkenő vágóállat szám, csökkenő belföldi fogyasztás, csökkenő termelés, csökkenő foglalkoztatás és nem látszódik, hogy hol az alagút vége. Megállapítható, hogy az előző kongresszustól a jelen beszámoló időpontjáig a húságazat folyamatos válságban van.

III. Foglalkoztatás

A legalább 5 főt foglalkoztató élelmiszer-ipari vállalkozásoknál a korábban fennálló trend nem változott, a létszám folyamatosan csökken. 2009-ben már százezer fő alá esett, ami további romlást jelez. Ezzel a létszámmal is az élelmiszeripar a feldolgozóipar ágazati rangsorában a második legnagyobb foglalkoztató. Ami a vállalkozási és tulajdonosi szerkezetet illeti, az élelmiszeriparban a vállalkozások zöme a 10 főnél kevesebb foglalkoztató mikro vállalkozás. Az 50 főnél többet foglalkoztató vállalkozások csak alig négy százalékát adják az összes vállalkozásnak. A külföldi tőke részaránya az élelmiszeriparban 50 százalék alatti arányt képvisel. A húsiparban többségi külföldi tulajdonnal működő cégek: KOMÉTA 99. Zrt. (olasz tulajdon), Debreceni Csoport Kft. (szlovák tulajdon), ZIMBO (német tulajdon), DUNAHÚS Kft. (osztrák tulajdon), Hungary Meat Kft. (olasz tulajdon).

A húsipar továbbra is a magyar élelmiszeripar meghatározó ágazata mind az árbevétel, mind a foglalkoztatottak számát, mind az exportot illetően. A húsiparban négy évvel ezelőtt 4 cég foglalkoztatott 500 főnél többet, jelenleg már csak három tartozik ebbe a csoportba. A teljes húsipari foglalkoztatott létszám közelíti a tíz ezer főt (a baromfivágóhidak nélkül). Ha összehasonlítjuk a HDSZ működési területét jelentő vállalkozások 2009. évi, valamint 2013. első félévi létszám adatait, megállapíthatjuk, hogy a jelzett időszakban a foglalkoztatottak száma több mint ezer fővel csökkent. Folytatódtak a csődök, gyárbezárások, felszámolások. Bezárták a Debreceni Csoport Kft. legnagyobb gyárát Debrecenben, valamint a csoporthoz tartozó mosonmagyaróvári és abdai üzemeket. Felszámolásra és bezárásra került a Kapuvári Hús Zrt., továbbá felszámolás alatt áll a Gyulai Húskombinát Zrt. és a létszám további vállalkozásoknál is csökkent. 2009-ben úgy gondoltuk, hogy további átrendeződés megy végbe a húsiparban, mivel a versenyképesség további erősítése másként nem lehetséges. Ma úgy látjuk, hogy még mindig nincs itt a vállalati struktúra változásának a vége.

Szakszervezetünk 2004 ősze óta tartja napirenden a gazdaságpolitika irányítóinál, a szaktárcánál a szakágazat versenyképességének javítását, egy ágazati szakpolitika kidolgozását. Az elmúlt év végén a Kormány elfogadta az úgynevezett sertéságazati stratégiát, amely céljában, törekvéseiben jó, de a megvalósításához szükséges forrás még nem áll rendelkezésre. Ebben az esztendőben a sertésstratégia megvalósítása céljára a költségvetés 2,6 milliárd forintot irányzott elő, amelyet a sertéshús marketingjére kívánnak fordítani. Szakszervezetünk csak reméli, hogy az előirányzott 6 millió sertés előállításához szükséges százmilliárdok megjelennek a következő évek állami költségvetéseiben. Minden gazdasági elemzés szerint az élelmiszerek iránti világgazdasági kereslet tartósan nőni fog és meghaladja a várható termelést. Úgy gondoljuk, hogy az előrejelzések alapján a mezőgazdasági-élelmiszeripari ágazat az egyik stratégiai jellegű ágazat lehet. Az élelmiszeripar szerepének felértékelődése végbe kell, hogy menjen a gazdaságpolitikában.

IV. Munkavállalók helyzete

A szakma súlya tovább csökkent a hazai foglalkoztatásban. A hentesek viszont a külföldön munkát vállalók között továbbra is az egyik legnagyobb csoportot képezik. A külföldi munkavállalás okai között nemcsak a hazai munkahelyek megszűnése áll, hanem az a tény is, hogy a zsugorodó, veszteséges húsipar nem kínál a munka nehézségi fokával arányos béreket. Az előző kongresszus óta működési területünkön a bruttó bérek csak szerényen emelkedtek. Miután a szakágazat permanens válságban van, valahogy mindig előtérbe kerül a munkahely megtartása, emiatt pedig a béreket illetően a munkavállalók jelentős áldozatot hoztak. A teljesítménybéres rendszer alkalmazásánál a bérek ingadozását még a munkával való ellátottság is befolyásolja. A fizikai bruttó átlagbérek döntően még mindig havi bruttó 150 ezer forint/fő alatt helyezkednek el, de nagyon sok munkavállaló keresete lényegesen kevesebb ennél. Ha a húsipari kereseteket a négy év alatt megvalósult inflációval hasonlítjuk össze, megállapíthatjuk, hogy a reálbér egészében jelentősen csökkent. A reálbérek csökkenésében döntő jelentőséggel bírt az egykulcsos adórendszer bevezetése, az adójóváírás megszüntetése. Az adórendszer változása lényegében azt jelentette, hogy a legkisebb keresetű munkavállalók nettó bére csökkent, az átlagon felül kereső munkavállalók nettó jövedelme pedig nőtt. Az új személyi jövedelemadó-politika jelentős hátrányt okozott a húsipari munkavállalók többségének, mivel béreik az alacsonyabb kereseti sávokban helyezkednek el.

A húsiparban alkalmazott bérek összehasonlításához árnyaltabb képet rajzolhatna meg, ha az egy ledolgozott munkaórára eső kereseteket tudnánk összevetni, mivel az átlagbér adatok magukban foglalják a túlórák és teljesítménytöbbletek ellenértékét is. A bérkövetelések megfogalmazásánál a zsugorodó értékesítési lehetőségek, csökkenő árbevétel miatt nem igazán tudtunk támaszkodni a növekvő termelékenységre, mint megalapozott közgazdasági érvre. Zöldmezős beruházás a szakágazatban nem történt, így a munkafeltételekben sem történt lényeges változás. Néhány cégnél jellemzővé vált a bérelt munkások alkalmazása, vagy kiszervezés útján bérelt munkássá változnak kollégáink. Ez problémával jár a szakszervezet számára, mert a kiszervezett területeken az új munkajogi helyzet miatt nehezebb védeni a korábbi munkavállalóink, tagjaink érdekeit. A kiszervezettek egy év után kiesnek a korábbi Kollektív Szerződés hatálya alól és amennyiben nem sikerül újat kötni az új munkáltatóval, Kollektív Szerződés nélkül maradnak.

V. Munkaügyi kapcsolatok

A munkaügyi kapcsolatok alapvetően továbbra is rendezettek a szakmában. Az új Munka Törvénykönyve gyökeresen átírta a munkajogot, lehetővé téve a húsipari munkavállalók anyagi helyzetének rontását is. Gondolunk itt a lecsökkentett műszakpótlékokra, túlórapótlékokra, egyéb juttatásokra. Az új Munka Törvénykönyv hatályba lépése óta két esetben került sor a Kollektív Szerződés felmondására gazdasági nehézségekre való hivatkozással. A felmondás valódi oka a munkáltatók részéről egyszerű, szimpla költségmegtakarási szándék, mivel a Kollektív Szerződés megszűnésével lecsökkennek a pótlékok, megszűnnek juttatások. A beszámolóban is szeretnénk leszögezni, hogy szakszervezetünk nem támogatja az ilyen módon költségcsökkentést célzó felmondásokat, mivel az így szerzett gazdasági előnyök a tapasztalat szerint nem igazán járulnak hozzá a versenyképesség valódi javításához, elsősorban nagyságrendjük miatt és nem teszik lehetővé az adott gazdasági társaság eredményes fennmaradását, továbbélését, legfeljebb a munkabéke szűnik meg, ami szintén versenyjavító, vagy rontó tényező.

Sztrájkok nem jellemezték az elmúlt éveket, szemben a korábbi időszakkal, amikor is részleges sztrájk előfordult. Az elmúlt év júliusától megszűnt a kifogásolási jog (vétó) gyakorlásának lehetősége, a bírósági út is nehezebbé vált, hatékony nyomásgyakorlási eszközként vagy a demonstráció, vagy a sztrájk maradt, illetve a Munkaügyi Felügyelet és az Esélyegyenlőségi Hatóság intézkedésének kezdeményezése. Az elbocsátások sajnos gyakoriak csoportos és nem csoportos formában is. A csoportos elbocsátásnál az új Munka Törvénykönyve is megtartotta a konzultációs jogot. Ennek alapján szociális intézkedési tervek kidolgozásával, tárgyalásával, megkötésével tudjuk kezelni a sokszor kezelhetetlen élethelyzeteket. Így történt ez például a debreceni húsüzem bezárásánál, ahol jelentős többletjuttatást sikerült elérni a kollégák számára a szociális intézkedési terven keresztül. Az új Munka Törvénykönyve csökkentette a munkajogi védelemben részesülők, szakszervezeti, üzemi tanácsi tisztségviselők számát. Új tapasztalat ennek alapján még nem áll rendelkezésünkre, de amennyiben szakszervezeti, üzemi tanácsi tisztségviselőt egyeztetés nélkül kíván a munkáltató elbocsátani a jövőben, bírósághoz fordulunk.

Az üzemi tanácsok betöltötték szerepüket a szakmában, zömében szakszervezeti tisztségviselő kollégáink dolgoznak az üzemi tanácsokban is. Ezen a téren is jelentős változásokat hoztak az új törvények, mert nem kell feltüntetni, hogy ki a szakszervezeti jelölt és megszűnt a választás reprezentativitást mérő szerepe.

A gazdasági társaságok felügyelő bizottságaiban is jelen vannak szakszervezeti tisztségviselőink, mint munkavállalói küldöttek. A felügyelő bizottsági tagság is eszközt jelenthet az érdekvédelmi szervezetnek, azaz a szakszervezetnek a munkavállalói jogok, érdekek védelméhez. Továbbra is a legjobb megoldásnak tartjuk, ha az alapszervezet elnöke a munkavállalói küldött az adott cég felügyelő bizottságában.

VI. Szakszervezeti működési feltételek

A húsiparban változatlanul a HDSZ képviseli a szakszervezeti tagok, a munkavállalók érdekeit, más szakszervezet nem fejt ki tevékenységet, nem vagyunk megosztottak. Szervezetünk alapvető munkaformája továbbra is az alapszervezet. Az alapszervezeti tisztségviselők találkoznak legtöbbször a tagsággal, munkáltatókkal és gyakorolják alapszabály által rábízott jogként a Kollektív Szerződés-kötés, a bérmegállapodás és a jóléti megállapodás jogát. Az alapszabály szerint működő testületeink, a Választmány, az Elnökség, a Vezetői Értekezlet rendszeresen elvégezte a Kongresszustól kapott feladatát, irányította a szakszervezetünk életét. Az elmúlt ciklusban egészen mostanáig egy jó légkörű, mozgósításra képes, egységes szervezet képét sugároztuk.

A húsipar az elmúlt években oly mértékben zsugorodott, hogy szakszervezetünk létszáma is drámaian csökkent. Az új Civil Törvény is szükségessé teszi, hogy a Kongresszus áttekintse szakszervezetünk szervezeti felépítését és jövőbeni sorsát, esetleges betagozódását, beolvadását egy nagyobb szakszervezetbe. Az elmúlt négy évben biztosítani tudtuk szakszervezetünk működésének anyagi, technikai feltételeit. Szervezetünk pénzügyi, vagyoni helyzete lehetővé tette és teszi, hogy ellássuk érdekvédelmi feladatainkat. A 21. évfolyamában járó Húsos újság, az internetes megjelenéssel együtt nagy szerepet töltött és tölt be életünkben, mert a munkahelyek szigorú rendje miatt a személyes informálás nehézkesebb. Az újság fontos üzeneteket, információkat hordoz és a legszélesebb körben el tud jutni a tagságunkhoz, a munkavállalókhoz. A digitális világ beköszönte átgondolásra kell, hogy késztessen bennünket, hogy meddig célszerű fenntartani a drágább papíralapú újság megjelenését.

VII. Jóléti tevékenység

Továbbra is két szinten rendelkezünk eszközökkel, jóléti szolgáltatásokkal. A Tőserdői Oktatási Központ, a Siófok-Sóstói Húsos Üdülő, a harkányi-soproni üdülési lehetőségek központi szervezésben állnak tagságunk rendelkezésére. Alapszervezeti szinten Gyulán, Kaposváron és a Pick Zrt.-nél működő alapszervezeteink rendelkeznek eszközökkel, jóléti szolgáltatás nyújtásához üdülés, pihenés, tanácskozás terén.

Az elmúlt időszakban is működött központi segélyalapunk, kiegészülve az alapszervezetek lehetőségeivel. Alapítványaink a Húsipari Szociális, Egészségügyi és Képzési Alapítvány és a Munkás Közművelődési Alapítvány az elmúlt négy évben nagyon kevés forrással rendelkezett, lecsökkent a munkavállalóink adományozási szándéka.

VIII. Hazai, nemzetközi kapcsolatok

Hazai kapcsolataink kiterjedtek, alapító tagjai vagyunk a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének (MSZOSZ), valamint képviseltetjük magunkat az Ipari és Energia-ipari Szakszervezetek Szövetségében. A Magyar Húsiparosok Szövetségével hoztuk létre a Húsipari Szakágazati Párbeszéd Bizottságot és szakágazati munkáltatói partnernek tekintjük a szervezetet, mellyel rendszeres a kapcsolatunk. A szakma érdekeinek védelmében tett lépéseinket egyeztetjük. Továbbra is számolunk a jó együttműködéssel, párbeszéddel, közös kezdeményezéssel a szakma és munkavállalóink érdekében.

Nemzetközi kapcsolatrendszerünkben kiemelt szerepet tölt be a Mezőgazdasági, Élelmiszeripari, Hotel, Vendéglátás, Turizmus Szakszervezeteinek Európai Szövetsége (EFFAT). A beszámolási ciklusban szervezői és házigazdái voltunk az EFFAT Élelmiszer-ipari Szektor Közgyűlésének, amely a visszajelzések alapján eredményes tanácskozásnak bizonyult. Az elmúlt négy évben rendszeresen részt vettünk az EFFAT Végrehajtó Bizottságának, valamint az Élelmiszeripari Szektor Elnökségének munkájában. A Mezőgazdaságban, Élelmiszeriparban és Vendéglátásban működő szakszervezetek Világszövetségének (IUL) is tagja szakszervezetünk. Az IUL tagság is hasznos lehetőséget jelent számunkra, értékes szakszervezeti tapasztalatok megszerzését teszi lehetővé, hazai tevékenységünkben is számíthatunk szolidaritásukra, legutóbb így történt a múlt év decemberében tartott tüntetésünknél is.

A Vidékfejlesztési Minisztériummal több alkalommal kíséreltünk meg kapcsolatot teremteni, elsősorban a húságazati problémák megoldásának elősegítése érdekében. Úgy tűnik számunkra, hogy a kormányzati szervek, idetartozik a szaktárca is, nem igazán nyitottak a párbeszédre, a szociális dialógus nem erőssége a kormányzati intézményeknek. Szakszervezetünk továbbra is nyitott a húságazat érdekében szükséges együttműködésre.

A négy éves kongresszusi ciklusban szakszervezetünk erején felül nagy létszámban képviseltette magát az MSZOSZ által szervezett akciókban, demonstrációkon és igyekeztünk a konföderáció munkájában aktívan részt venni, együttműködésünk jó. A testvérszakszervezetek megbízásából a következő MSZOSZ kongresszusig az elnökség munkájában is részt veszünk. Számítunk konföderációnk segítségére és úgy gondoljuk, hogy ez kölcsönös.

Szakszervezetünk kapcsolata a médiával - az írott és elektronikus sajtóval, rádiókkal, televíziókkal - jó. Törekvéseink kellő nyilvánosságot kapnak, jó fogadókészséggel találkozunk, ez sokat segít érdekvédelmi munkánkban, nyilvánosságnak szánt üzeneteink legtöbbször célba érnek. A Húsos újsággal együtt törekvéseink kellő súllyal tudnak megjelenni a nyilvánosság előtt.

A húságazat nehéz helyzetétől eltekintve a kongresszusi ciklus alatti tevékenységünkről alapvetően pozitív mérleg vonható, szakszervezetünk megfelel a tagjainktól kapott felhatalmazásnak.

A Húsipari Dolgozók Szakszervezete súlyának megfelelően jelent meg a magyar társadalmi, szakmai, szakszervezeti és a nemzetközi szakszervezeti életben.