Bértangó (2)

(Jóléti helyett munkaalapú) Sokan érzik a saját bőrükön, hogy a 2010-es hatalomra kerülése után az Orbán-kormány mélyen beavatkozott az adó- bér- és járulékpolitikába, az elosztási rendszerbe. Az idén már elég jól láthatóak ennek a következményei, ha összevetjük még az előző kormány által indított 2010. évi és az elmúlt 2012. év adatait. Látszik már - az 2010-es „rendszerváltás” hívószavára utalva -, hogy a munka világában merre visz a fülkeforradalom útja. A bér- és jövedelempolitika alapján egyre markánsabban kirajzolódik egy jobboldali társadalompolitika karaktere. Két évtizeden át kormányok jöttek és mentek, de nem volt ilyen éles különbség jobb és a baloldali jövedelempolitikák, elosztási rendszerek között, mivel mindkét oldal politikusai a szociális piacgazdaság koncepcióját követték. Orbán Viktor azonban irányt váltott, amit a maga nyelvén úgy fejez ki, hogy a kormánya munkaalapú társadalmat épít (értsd: elveti a jóléti társadalom célrendszerét), ami tükröződik a bérek és jövedelmek alakulásán is.

(Bruttó és nettó átlagkeresetek) A versenyszférában a KSH adatai alapján a következőképpen alakultak 2010-2012. között a havi bruttó és nettó átlagkeresetek nemzetgazdasági szinten:

 

	Fizikai bruttó	Fizikai nettó	Szellemi bruttó	Szellemi nettó	Reálbér évi
2010	140 178	99 922	285 073	188 541	101.8
2011	146 318	101 029	296 808	212 822	102.4
2012	160 439	104 535	315 352	223 600	96.5

A táblázatból kitűnik, hogy 2010-12. között a versenyszférában a fizikai dolgozók nettó keresete 4,6 százalékkal emelkedett, de közben a pénzromlás miatt a reálbér jelentősen csökkent. A szellemi dolgozók nettó keresete jóval nagyobb mértékben, 18.6 százalékkal nőtt, ami az infláció mellett is reálpozíció javulást jelentett.

Egyes ágazatokat tekintve az elmúlt három évben a fizikai munkakörökben a nettó bérek csökkentek az építőiparban (-2.7%), a közigazgatásban (-2.3%), az oktatásban (-9.4%), kis mértékben nőttek a mezőgazdaságban (1.8%), a kereskedelemben (3.5%), a szállításban (3.7%) és a netto keresetnövekedés csak az energia szektorban (14%) biztosította a reálbér megőrzését, illetve pénzügyi szektorban (25%) a reálbér növekedését.

(Vesztesek és nyertesek) Az ágazati adatokból az olvasható ki, hogy a kormányzati lépéseket főként a költségvetésben (igazgatás, oktatás, egészségügy, stb), a mezőgazdaságban, az építőiparban, a kereskedelemben és a szállításban dolgozók szenvedték meg. Főként az átlagbérnél alacsonyabb keresettel rendelkező, nagy többségében fizikai dolgozók kerültek a vesztes oldalra. A másik póluson, a nyertesek oldalán az energiai, pénzügyi és egyes ipari ágazatokban alkalmazottak jártak jól, az átlagnál jobb keresetűek, a zömmel szellemi munkakörben foglalkoztatottak. A gyermekek után járó adókedvezmények miatt nehéz megbecsülni, de lehet kb. fél millió munkavállaló, akiknek a keresete 5-15 százalékot veszített értékéből (vásárlóerőben) az Orbán-kormány regnálása óta. További fél millió lehet, aki 1-5 százalék reálbér veszteséggel megúszta az elmúlt éveket.  A másik póluson pedig lehet 4-500 ezer jól fizetett alkalmazott, akiknek a reálbére 5-8 százalékot vagy többet is javulhatott a kormány intézkedései nyomán. A nyertes oldalra sorolhatók azok a gyermekkedvezményben részesülők is, akiknek javult a bérpozíciója. Erre a folyamatra mondják elemzők, hogy nőtt a „szakadék” a társadalomban, nagyobb lett a távolság szegények és gazdagok között. A jobb módúak gyarapodását illetően lényegében egy új elit, új „úri” középosztály (privilegizált rétegek) államilag segített rekrutációjáról van szó. Akinek van, annak az Isten is ad - mondták régen.

(Húsos fizikai bérek) A húsipari munkavállalók túlnyomó többsége az elmúlt három évben a vesztesek oldalára került az elmaradt béremelések miatt. Nézzünk meg olyan húsipari „esetpéldákat”, amelyek bemutatják a béremelések elmaradásából bekövetkezett hátrányokat.

Több húsfeldolgozó üzemben is 2010. elején a fizikai munkások havi átlagbére alulról közelítette a bruttó 140 ezer forintot. Számoljunk ezzel az összeggel. Ekkora bruttó fizetés a HRportal.hu bérkalkulátora szerint akkor nettó havi 100 ezer forintot jelentett. Ma nettó 100 ezer forint helyett nettó 115 ezer forintot kell keresni ahhoz, hogy valaki a pénzénél legyen, ne csökkenjen a reálbére, mivel a három év alatt 4.9+3.9+5.7 százalékkal romlott a forint vásárlóereje, ennyi volt az infláció. Ahhoz, hogy valaki ezt 115 ezer forintot ma kézhez kapja, bruttóban 175 ezer forintos havi bér kell(ene). Az elmaradt fizikai átlagbér felzárkóztatásához ezt kellene megcélozni a béremelésnél.

(Húsos szellemi bérek) Mint arra már utaltunk, a kormány adóintézkedései eltérően érintették a különböző bérkategóriákat. Nézzük olyan szellemi dolgozók - tipikusnak mondható - esetét, akiknek 2010. elején a keresete bruttó havi 280 ezer forint volt, ami akkor nettóban 176 ezer forintot ért. A három évi infláció számításával ma nettó 201 ezer forintot kell(ene) keresni, hogy a reálbér szinten maradjon. Ehhez most bruttó 307 ezer forintos havibér kell(ene). Erre jönne rá az idei béremelés. A szellemi munkakörben dolgozóknál is előfordul sajnos, hogy a bérük nem emelkedett, de a példának vett bérnél őket pozitívan érintették az adóváltozások, ezért egy ekkora bér most nettó 183 ezer forintot ér. Az inflációt figyelembe véve azonban - béremelés nélkül - ők is elbukták a nettó bérük egytizedét.

Miután a gyermeket nevelő munkavállalóknak a kormány adóintézkedései kedveztek, két gyermek esetén a havi bruttó 140 ezret kereső munkavállaló reálbére három év alatt „csak” mintegy öt százalékot romlott, ha nem kapott béremelést, havi 280 ezer forint bruttó kereset mellett pedig a reálbér változatlan maradt. A tehát a gyermekeket nevelő kisebb keresetű munkavállalóknál is komoly gondot jelent az elmaradt béremelés.

(Két megjegyzés) A bérkalkulátor szerint havi bruttó 420 ezer forintos keresetnél az adóváltozásoknak köszönhetően egálban van a munkavállaló akkor is, ha 2010. eleje óta egy fillér fizetésemelést sem kapott. Havi bruttó 420 ezer fölötti keresetnél pedig reálbért fialt minden forint, amit valaki az Orbán-kormány ideje alatt béremelésként kapott. Ebből az adatból látszik, hogy akik az elosztás új formáiról, az egykulcsos adóról és a kereseteket érintő más változásokról döntöttek és húzzák a nótát a „bértangó” alá, nem jártak rosszul.

Már 2011-ben, tavaly és az idén is tisztában voltunk, vagyunk azzal, hogy a kormányzati intézkedések komoly feszültségeket okoznak a bérek alakulásában, aminek a kezelésére a cégvezetőknek sem volt hathatós eszköze. Három évre visszatekintve azonban úgy tűnik, hogy a kormány bér- és jövedelempolitikája különösen az átlagos és annál alacsonyabb keresettel rendelkező munkavállalókat hozta nehéz helyzetbe, főleg a fizikai dolgozókat. Sajnos a húságazatban meghatározó ez az országos átlagnál kevesebbet kereső réteg. Innen nézve igen visszafogott a HDSZ idei 7 százalékos bérkövetelése.