Az új földtörvényről húsos szemmel

Új kihívás elé néz az élelmiszeripar, ha elfogadják a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló törvényt. A szaktárca javaslata erős indulatokat kelt nem csak az érintett földtulajdonosok, bérlők és befektetők körében, de a kormányoldalon belül is.

Mivel a földek adás-vétele és használata szorosan összefügg a foglalkoztatással is, az ágazati szakszervezet (MÉDOSZ) február elején konferenciát rendezett a törvény-tervezetről. Asztalos Sándor, a partnerszervezet ügyvezető elnöke bevezetőjében hangsúlyozta: az agrárium a rendszerváltás nagy vesztese, úgy látják, hogy az új földtörvény tervezete újabb veszélyeket rejt magában. Ugyan munkahelyteremtésről beszélnek a vitára bocsátott anyag készítői, de a megjelölt birtokméretek mellett a termelésből várhatóan kiszorul az agrárértelmiség jelentős része. Esetleg csak a tanácsadó hálózatban kaphatnak szerepet. A fizikai dolgozók sem kerülnek jobb helyzetbe, a javaslattevők úgy kalkulálnak, hogy a családi birtokon egy gazda kivált három nyolc órás nagyüzemi munkavállalót. Egy 3 fős család már teljesíti a 300 és 500 hektár közötti birtoknagyságú családi gazdaságra előírt foglalkoztatási kötelezettséget. Az agrár munkavállalók érdekvédője szerint a mező- és erdőgazdaságban, a vízügyben is versenyképes bérek kellenek, a foglalkoztatást nem lehet összemosni a közmunkával és szociális szempontokkal.

A szakminiszter politikai tanácsadója, Dr. Alvincz József az új földtörvény tervezetét ismertető előadásában kiemelte: a termőföld és az erdő a nemzeti vagyon 26 százalékát képezi. A statisztikák szerint mintegy 6 millió hektár van 2.8 millió magánszemély kezében, közülük 1.8 millió a földjét bérbe adja. A birtokátlag 2.2 hektár, de 2400 embernek 300 hektárnál nagyobb a birtoka. A tanácsadó úgy ítélte meg, hogy a törvény-javaslat a családi gazdaságok fejlesztését szolgálja, csökkenteni kívánja a nagybirtokok súlyát, de nem törekszik a felszámolásukra. Földbirtokot természetes személyek szerezhetnek, viszont a magánszemélyek mellett jogi személyek is használhatnak földet. Ismertette azokat a részletes foglalkoztatási előírásokat, létszámokat és állattartási kötelezettségeket, amelyeket a tervezet tartalmaz. A megadott normákról sokan véleményt mondanak a tervezet társadalmi vitájában, hiszen ezek érvényesítése jelentősen befolyásolhatja a gazdálkodás eredményességét és a munkavállalás feltételeit. (További információ: http://ujfoldtorveny.kormany.hu)

Horváth Gábor agrárközgazdász (MOSZ) úgy becsülte, hogy 3-400 ezer őstermelő, mintegy 160-170 ezer földalapú támogatásra jogosult van az országban, a családi gazdaságok száma 17 ezer. Mintegy 1.2 millió hektár termőföld osztatlan tulajdont képez. Kérdés, hogy ha földművelők vehetnek csak földet, tehát korlátozzák a földforgalmat, kik lesznek a vevők, lesz-e a termeléshez elég hitel, és miből lesz forrás fejlesztésre? Várhatóan majd „spekuláns földművelők” veszik az olcsó földet, a „megélhetési földművelők” pedig bérlik a területet. Úgy ítélte meg, hogy a földtulajdon leértékelődik, mivel nem lesz évente mintegy 200 milliárd forint vásárlóerő az idősebb korosztályok által a kárpótlásban szerzett, várhatóan felkínált földek megvásárlásához. A szakember elmondta, hogy a MOSZ által képviselt gazdálkodók körében megújították a szerződéseket és az EU várható támogatási politikájához igazítják a foglalkoztatást. Kiemelte a földalapú támogatások jelentőségét („az unió csecsén lógunk”), aminek a kiesése megoldhatatlan feladat elé állítaná a magyar mezőgazdaságot. Összegzésként a munkáltatói oldal képviselője úgy ítélte meg, hogy az új földtörvény tervezetének elfogadása esetén a társasági vagyon és az eszközök leértékelődésével kell számolni, csökken a foglalkoztatottak száma, leépül az állattenyésztés, kevesebb bevételhez jut a költségvetés, szegényedik a vidék és tőkekivonás várható az ágazatban.

Dr. Wagenhoffer Zsombor, a Magyar Állattenyésztők Szövetségének ügyvezető igazgatója elmondta: támogatják a földdel való spekuláció korlátozását, azt várják, hogy a törvény segítse elő az állattenyésztők földszerzését, az életképes birtokszerkezet kialakítását. Fontosnak tekintik az ágazatban a munkahelyek megőrzését. Számításaik szerint egy munkahely fenntartásához 20-25 tejelő tehén, 40-50 húsmarha vagy anyakoca, 300 anyajuh és szaporulata, 4-5 ló kell. Az új munkahelyek létrehozásánál fontosabbnak tekintik a régiek megőrzését. Vélemények szerint a tervezet több szereplőt akadályoz abban, hogy a mezőgazdaságból megéljen, mint amennyit segít. Reményét fejezte ki, hogy a megismert tervezetből nem lesz hatályos törvény.

Húsipari nézőpontból a fórumon elhangzott, hogy a földek forgalomképességének korlátozása feudális vonás, már Széchenyi István is ebben látta a hitelezés egyik akadályát. Az agrárium egy vertikumot alkot, a földbirtoklástól a növénytermesztésen és állattenyésztésen keresztül, a feldolgozásig és a kereskedelemig, ezért hiba, ha a földforgalmazás szabályozói nem veszik figyelembe az élelmiszeripar igényeit, például a húsipar alapanyag-ellátási vagy a konzervipar termeltetési szempontjait. Indokolt tehát, hogy az új földtörvény készítői egyeztessenek többek között a húsipar képviselőivel, vegyék figyelembe a szakma véleményét. Érdemes a foglalkoztatásnál azzal is számolni, hogy a földművesek egy része, a bedolgozó családtagok közül sokan húsüzemekben állnak alkalmazásban vagy fordítva. Ezeknek a kapcsolatoknak az elősegítése hozzájárulhat egyes munkahelyek stabilizálásához.