Mangalica vásár a belvárosban

A járókelőknek és az árusított termékeknek egyaránt kedvező időjárással fogadta idén a fővárosban lassan már elmaradhatatlan Mangalica fesztivált. Száraz hideg és szikrázó napsütés csábította a hivatali negyedhez tartozó Szabadság térre a pesti polgárokat és a turistákat, ahol vásár, bemutató és népünnepély hangulata keveredett a levegőben. A pavilonokban fürtökben lógtak a kolbászok, sonkák és szalonnák, a pultokon tepertővel teli tekenők, halomba rakott májasok és disznósajtok, tálkákra kitett kínáló falatok vonzották a látogatókat, nyitogatták a pénztárcákat.

Tóth János tenyésztő 17 disznaja bánta a pesti vásározást, a sorsuk beteljesülvén, mint alapanyag járultak hozzá az ínyenceknek való készítményekhez. Életpályájuk kivételesnek is tűnhet, mert a gazda évente mintegy háromszáz állatot nevel fel maga a szaporulatból, amelyek ha elérik a 170 kilós élősúlyt, több mint fele arányban a Pick vágóvonalán végzik, a többit pedig Tóth uram maga dolgozza fel. Petőfiszálláson, ahol egy tanyán működik a családi gazdaság, a mangalica termékek kedvelői egész éven át hozzájuthatnak a finomságokhoz. A pesti fesztivál egy kicsit ünnep a családban, a pavilonban a tenyésztő lánya, aki civilben bankár, kínálta a kolbászt, hurkát a kedves vevőknek.

Mint megtudtuk, a takarmányárak drasztikus emelkedése és a fogyasztás csökkenése széles rendet vágott a mangalicások között is, a tenyésztők alig harmada maradt talpon. Úgy látszik, a válság egyaránt sújtja a szakma elől álló nagyjait és a hátsó sorokban lévőket is. Örömmel fedeztük fel a fesztiválon a már törzstagnak számító kiállítókat és ismerkedtünk meg újakkal. Hallgattuk a tenyésztők beszámolóit a specialitásaikról, a munkájuk eredményeiről és gondjaikról. A kóstolók után egy pohár bor, vidám zene, nótaszó mellett hagytuk múlni az időt és a rossz kedvünk telét. Végül Tóth úron kívül a nagymarosi Lackónétól is vásároltunk hurkát, kolbászt és másnap családi körben is teszteltük a fesztivált. Szép napunk volt.