Tüneti kezelés után a kormányon a sor!

Beszélgetés Kapuvári József szakszervezeti elnökkel

A hat legnagyobb árbevételű magyar húsipari cégből négy már bejelentette, hogy bajban van, közülük három esetében az állam már tett lépést a megsegítésükre. Ennek természetesen örülnek az ott dolgozók – az ágazati szakszervezet jelentős szerepet vállalt az állami akcióban –, de a mostani lépés csak ideiglenes sikereket hozhat, ha a kormány nem oldja meg például az áfa, a feketegazdaság, a kereskedelem erőfölénye, a hazai sertésállomány csökkenése okozta problémákat. Kapuvári József, a Húsipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke szerint konszolidációs időszak következik, több cég elbukhat, s csak azok maradhatnak talpon, amelyek fejleszteni képesek, átalakítják termelési szerkezetüket és a hazai fogyasztás végre növekedni kezd.

Húsos demonstráció 2012. december 8-án a Kossuth téren

- Szinte az egész hazai élelmiszer-feldolgozás bajban van, de az igazi állatorvosi ló a húsipar. Tavaly sorra jelentettek csődöt nagy cégek. Mi a baj az ágazattal?

- A hat legnagyobb hazai húsipari vállalkozás közül négy jelentette be, hogy gazdasági problémái vannak, némelyek felszámolás alá kerültek, mások megúszták ezt, de csak kormányzati segítséggel. A hazai ipar első számú szereplője a Pick, illetve a szlovák tulajdonban lévő Debreceni Csoport kivételével a kaposvári, pápai, gyulai, sátoraljaújhelyi vállalkozások ellehetetlenültek. Kapuvárt külön említem, ott tart a felszámolás.

- Az említett öt, bajban lévő üzem közül három kapott állami segítséget önkormányzatok közbe iktatásával. Kapuvár miért maradt ki ebből?

- Kapuvár túl későn jelezte a bajt. Az állam nem tudott volna érdemben segíteni, a cég alól kiment már a piac, készletei nem voltak, ráadásul számláinak egy részét zárolta az adóhatóság. Itt egy dolog képzelhető el, a felszámoló talál egy vevőt, akinek van pénze elölről kezdeni az egészet. 400 munkahely lett oda. Remélem nem véglegesen. A többi cég viszont még nem jutott el ebbe a stádiumba, ott tőkeinjekciókkal, önkormányzati-állami segítséggel helyre lehet állítani a termelést. A szakszervezet ezen sokat dolgozott, együttműködött az állami szereplőkkel, felszámolókkal. Egy olyan konstrukciót sikerült kialakítani az év végén, amely időt és esélyt ad az érintett cégeknek a talpra állásra. Erre példa Gyula, ahol február elején az önkormányzati tulajdonban lévő új vállalkozás kezdte meg a gyártást. Kaposváron a tervek szerint 60 százalékkal növelik a tőkét: a város beszáll 2 milliárddal, a mostani olasz tulajdonos egymilliárdos tőkeemelést hajt végre – ez részben már meg is történt –, illetve remélhetőleg a beszállítók járulnak még hozzá szintén tőkeemeléssel. Pápa városa várhatóan 1,5 milliárd forintot fordít a közeljövőben hasonló konstrukcióban a helyi nagy múltú feldolgozó anyagi helyzetének konszolidálására. Az állam összesen 6,8 milliárd forintot adott e három városnak, hogy a helyi munkahelyeket őrizze meg.

- Az elmúlt hetekben jelentette be a Zemplén-Hús, hogy leáll, mert anyagi gondjai vannak. Ott mik a kilátások?

- Itt is jelezte a város, hogy a másik háromhoz hasonló módszerrel igyekezne segíteni a már le is állított termelésű helyi üzemen. Döntés még nincs, de az érintett országgyűlési képviselők is lobbiznak a cég megmentéséért.

- Nemzetközi jogászok, más szakértők is mondják, hogy baj lesz ezzel az állami támogatással. A Malévhoz hasonló uniós szankciókat emlegetnek. Igazuk lehet?

- A Malév esete más volt: ott az állam direkt támogatást nyújtott a cégnek, ami abban az esetben az uniós szabályok szerint tiltott dolog volt. A húsipari cégek esetében más a helyzet, ugyanis itt nem támogatásról, de még csak nem is állami hitelről van szó, hanem tulajdonszerzésről. Ez viszont bevett szokás: a válság utáni évben angol, francia, amerikai példák tucatjait találjuk, mikor az állam beszállt a tönk szélére került vállalkozásokba. Nálunk is ez történt most. Amint rendeződik a cégek helyzete, az önkormányzati tulajdonosok eladhatják részüket, kivonulhatnak a vállalkozásokból.

- Az állam lépése enyhén szólva megkülönbözteti a hazai cégeket. Mit szólnak a több milliárdos segélyhez azok, akik nem voltak akkora bajban, hogy részesüljenek belőle?

- A többiek nem örülnek ennek, ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy mindent megtesznek majd, hogy ők is kapjanak valamit. Ennek formája nem ismert, de a mostani lépés erősen piactorzító beavatkozás lenne, ha valamit nem tesz érdekükben is a magyar állam, a kormány.

- A mostani tőkejuttatás csak tüneti kezelés. Mi garantálja, hogy a csődhullám nem ismétlődik meg egy-két éven belül?

- Ha a helyzet nem változik, akkor semmi. Azaz döntően a kormánynak kell lépnie! Elsőként meg kell akadályoznia a feketepiac működését, ma ez a legnagyobb rákfene, nem véletlen, hogy a csalni nem képes nagyüzemek álltak fejre először, s a kicsi és közepes üzemek nem. A feketegazdaságot az extrém magas, 27 százalékos áfa élteti. Ausztriában ismeretlen az áfa-csalás, ugyanis ott 10 százalék, a németeknél 7 százalék,Angliában nulla százalék ez az adó. Ugyanakkor a magas áfa csak egyik oka a hazai bajoknak. Másik a kereskedelem túl erős alkupozíciója.

- Éveket töltöttek el hazai jogszabályalkotók, az egész élelmiszer-gazdaság, hogy kialakítsanak egy magatartás kódexet az etikus kereskedés feltételeinek rögzítéséért. Kudarc lett a vége. Az unió évek óta erről beszél, de nem sok sikert ért el. Van esély rá?

- Az unió eddig valóban nem talált az egész közösségre vonatkozó megoldást. Egyrészt a szabad verseny és a lakosság érdekeire hivatkoznak. A franciák és olaszok viszont törvényt alkottak, mellyel valamennyire képesek megzabolázni kereskedőiket. Azt mondja a francia jogalkotó, hogy az államnak nem érdeke a túl alacsony fogyasztói ár, mert annak kicsi az adótartalma, így viszont az egész társadalomra káros hatású.

- Nálunk viszont – és ez az uniós hivatkozás alapja is –, létfontosságú az ár. Ha a kereskedelem nem versenyez, nem szorítja le egymás árait, akkor a lakosság látja ennek kárát.

- A franciák és részben az olaszok is megengedhetik még maguknak azt, amit csinálnak. A fizetések ott még lehetővé teszik, hogy viszonylag magasabban tartsák az árakat, így a keletkezett jövedelemből is több jut a feldolgozóknak, mezőgazdasági termelőknek. Nálunk viszont létkérdés. Négymillió nagyon szegény ember él az országban. Csakhogy az is igaz, hogy az olcsó termék minősége nagyon gyenge. A szegény ember olcsóért vacak élelmiszert vásárol! A lánc a tárgyaláskor két dolgot köt ki: ennyi legyen a virsli ára – úgy csinálod meg, azt raksz bele, ahogy tudod –, és viszonylag jól nézzen ki, amíg eladjuk! De az ember miért is eszik? Nem csak azért, hogy aminosavat, mikro- és makro elemeket, esszenciális zsírsavakat, vitaminokat vigyen be a szervezetébe, hanem azért, mert az élvezetet nyújt! Nos, ez az olcsó termékeknél már nem igaz, ahogy azt is vélelmezem, hogy talán már e termékek élettani hatása sem teljes. A húsipar és az ott dolgozók szempontjából ez a folyamat nagyon káros: olcsó terméken kicsi a haszon, nincs pénz fejlesztésre, hatékonyságot növelő beruházásra. Vagyis a jövőt megalapozó lépésekre.

- És béremelésre van pénz?

- Szakszervezetünk szempontjából alapvető a kérdés! Eddig még minden foglalkoztatóval sikerült megegyezni az utóbbi években. Ugyanakkor az is igaz, hogy a cégek számának folyamatos csökkenése azt jelenti, hogy az ipar kezd kimenni a HDSZ alól, hiszen a nagyobb vállalkozóknál vagyunk jelen. Egyébként átlagosan jó a reprezentáció, csaknem 50 százalékos, de akad cég, ahol a dolgozók 70-90 százaléka is tagja a szakszervezetnek. A kicsi és középüzemekre viszont nem látunk rá.

- Mi a helyzet a munkásokkal?

- A fiatalok és a legjobbak nagy része itt hagyta, itt hagyja az országot. A németországi Lübeckben volt egy vágóhíd, ahol csak magyarokkal találkoztunk! Ausztriai üzemekben sem ritka a 70-80 százalékos arány, ahogy holland, német cégeknél is jelentős százalékra tehető a magyar húsipari szakemberek rátája. Nem túlzás azt állítani, hogy külföldön már több magyar hentes dolgozik, mint itthon! Húsz éve még 36-37 ezren dolgoztak a hazai húsiparban, ma talán 8 ezren. A baromfi-feldolgozókkal együtt sincsenek 14-15 ezren!

- Mit lát, milyen jövő vár az itthon maradottakra?

- Nézze, ha az imént felsorolt ügyekre a kormány nem talál választ, ha a hazai fogyasztás nem növekszik folyamatosan, akkor a cégek képtelenek lesznek végrehajtani ipari szerkezetváltást, a városokból nem fognak kiköltözni új feldolgozókba. Nem tudnak márkákat létrehozni, bevezetni, ha nem lesz elég magyar sertés, azaz alapanyag, akkor bajba kerülünk. Ehhez nagyon sok pénz kell! Ezt a társaságok még kedvező gazdasági változások mellett sem tudják megtermelni, ezért valamiféle külső tőkebevonásra – támogatás, hitel, állami segítség – lesz szükség. És az élelmiszerláncban megtermelődő jövedelem igazságosabb elosztására. Rengeteg munka vár ránk!