Szociális dömping

Más a látszat és más a valóság. Ez a pofonegyszerű következtetést vonható le a munkavállalókat érintő kormányzati intézkedésekből. Látszólag nagyon rendjén való nyilatkozatok hangzanak el egy millió új munkahelyről, a személyi jövedelemadó változása miatt bekövetkezett bércsökkenés kiegyenlítéséről, a szociális párbeszéd átalakításáról és a munkavállalói érdekek felvállalásáról. Ezzel szemben a valóság egészen más képet mutat, a politikusok beszédei és a mindennapi tapasztalat köszönő viszonyban sincsenek egymással. Lényegében a magyar kormány a szociális dömping politikáját folytatja a munka világában. Magyarán: alacsony bérszínvonalból és alacsony színvonalú szociális ellátórendszerből adódó versenyelőnyök kialakítása került a munkaügy fókuszába. Nagyjából ezt jelenti Orbán miniszterelnök úr kijelentése a munka alapú társadalomról. Dolgozz többet kevesebb bérért, ne számíts jobb egészségügyi és szociális ellátásra, majd mi eldöntjük, mennyit ér a szaktudás. Terhes nekünk a szerzett jogok, a juttatások és a munkahelyek biztonságának fenntartása. Bármi áron lefaragjuk a magyar munkaerő költségeit.

A szociális dömping jelenség nem ismeretlen a húsosok körében. Különösen azok szereztek róla közvetlen tapasztalatokat, akik az elmúlt években külföldön vállaltak munkát. Hiszen az európai munkaerőpiacon az élelmiszeripar az egyik terület, ahol a munkaerőköltségek nyomás alá helyezése leginkább kiszolgáltatottá tette a munkavállalókat.

A közelmúltban az európai élelmiszer-ipari szakszervezet (EFFAT) egy Brüsszelben tartott médiakonferencián alapos vizsgálat alá vette ezt a folyamatot. Megállapította: a húsiparban széles körben terjed a bevándorlók, a bizonytalan helyzetű (prekär), a kölcsön- és határidős szerződéssel alkalmazott munkások száma, akiket gyakran szabálytalanul, nem legális formában, az előírások megszegésével foglalkoztatnak. Ezek a jelenségek az európai húsiparban aláássák a tisztességes munkához, a megfelelő szociális ellátáshoz való jogot. A „postaládás” munkaközvetítők tevékenysége esetenként emberkereskedelemre emlékeztet. A szociális dömping károkat okoz a tisztességes munkaadóknak is, mivel a piaci versenyben nagy nyomás alá kerülnek, hogy leszorítsák a fizetéseket és a juttatásokat, máskülönben kiszorulhatnak a piacról. Nem beszélve arról, hogy a szabályokat kreatívan értelmező versenytársak mellett az adózást kikerülő fekete piaci szereplőkkel is fel kell venni a versenyt.

Kialakul végül egy ördögi kör – állapítják meg az európai érdekvédők -, amelyben egyre rosszabb bérmegállapodások születnek, egyre inkább ellehetetlenül a szociális párbeszéd, egyre érzékelhetőbben romlik a foglalkoztatás biztonsága. Hozzáteszik: a szociális dömping végső soron kihívást jelent az európai országok politikai, gazdasági és szociális intézményrendszerével szemben is.

Úgy tűnik, hogy a hazai munkáltatók – a kormány asszisztálása mellett - nem sok figyelmet szentelnek ezeknek az intelmeknek. A húsipari bérek egyre kevésbé vonzóak, csökken a szakma megbecsültsége, virulens a fekete gazdaság. Az ágazat hosszú évek óta nem képes emelkedő pályára kerülni, a piaci szereplők nem rendelkeznek szilárd jövőképpel. A túlélésre berendezkedett munkáltatók keveset törődnek a munkahely és a munkavégzés biztonságával, alkalmazottaik megélhetésével, a húsos szakma vonzerejének növelésével. Ezen a téren sajnos nem is várható kedvező változás, ha életbe lépnek a Munka törvénykönyvében tervezett változások, ha a kormány továbbra is a munkavállalók képviselői, a szakszervezetek véleményének mellőzésével hozza meg a döntéseit. Összenő, ami összetartozik, az állam szárnyai alá veszi a tőkéseit.

Magyarországon évek óta növekszik a munkavállalók kiszolgáltatottsága. Sajnos a folyamatot felerősíti a gazdaság kívánatosnál szerényebb növekedése, a nemzeti tőke versenyképességgel nem párosuló mohósága, a munkavállalói szolidaritás gyengesége. Megalapozott tehát a szakszervezetek félelme, hogy a globális tőke és az árupiacok nyomása alatt Magyarországon még intenzívebbé válik a költség alapú verseny a vállalatok és a régiók között. Mindez erősíti azt a lefelé irányuló spirált, ami évek óta tapasztalható a munka világában, más szektorok mellett a húsiparban is. A jövőben még inkább kiteljesedik a szociális dömping politikája, ha a munkavállalók nem állnak az útjába.