Kongresszus után – nagy feladatok előtt

Hathatósabb támogatás kell a húsiparnak

Országos tisztségviselőket választott november végén Kaposváron a Húsipari Dolgozók Szakszervezetének VIII. Kongresszusa. A két alelnöki megbízatás közül az egyiket Pászli Tibor, a Kapuvári Hús Zrt. szakszervezeti elnöke kapta. Az igen megtisztelő, ugyanakkor komoly felelősséget is jelentő tisztség számos új, az eddiginél is nagyobb léptékű feladatokat jelent számára. Az alelnöktől arra kértünk választ, hogy miként fogadta a megbízatást és milyen feladatokat tart fontosnak?

- Mondanom sem kell, hogy a megbízás óriási megtiszteltetés a számomra – mondta Pászli Tibor -, s bár az érdekvédelmi munkából eddig is bőven kijutott ágazati szakszervezeti, valamint városi szinten egyaránt, lelkesedéssel láttam neki az új feladatnak, hiszen még az apróbb sikerek is mindig újabb lendületet adnak. A mostani tisztséggel rám háruló kérdéskörök, mint a gazdaságpolitika, a kollektív szerződések ügye, valamint a húsipar helyzetével összefüggő kérdések mindig is foglalkoztattak. Szentül hiszem, hogy az egyre nehezebb gazdasági körülmények között működő magyar húsipar talpon maradásáért az eddiginél is jelentősebb szerepet vállalhatunk. Esélyt látok arra, hogy a „végeken” zajló nehéz küzdelem visszhangra talál, és eljuthat egészen a törvényalkotás szintjéig.

- A kongresszus jelmondata, amely úgy szólt, hogy a Te munkád a mi felelősségünk, hangsúlyozta az érdekvédők feladatait és ugyanakkor a felelősségét is...

- A jelmondatot magunkénak érezzük és e szerint végezzük feladatunkat az üzemben és az országos kérdések megvitatásakor is. Nem csupán feladatunk, de kötelességünk törekedni a magasabb bérek, jobb munkakörülmények, tökéletesebb szociális feltételek elérésére. A HDSZ többször felhívta a figyelmet, s javasolta, nem egyszer a szociális partnerekkel közösen is, hogy a gazdaságpolitika irányítói, a döntéshozók nyújtsanak nagyobb támogatást az iparág talpon maradásához. Ehhez a kereskedelmi láncok erőfölényének korlátozása, a feketeforgalmazás visszaszorítása és a finanszírozási problémák megoldása kellene. A jelenlegi gondjaink többségét ugyanis nem lehet helyben orvosolni. Az élelmiszer-feldolgozásban és az alapanyag-ellátásban jelentkező gondokat mi már régóta érezzük és rendre jelezzük is, de ezek a jelzések nagyon gyér meghallgatásra találnak a szaktárca részéről. Pedig a jelentős hagyományokkal rendelkező magyar élelmiszergyártást nem lenne szabad lebecsülni és hagyni háttérbe szorulni.

- A szabad verseny nem mindenkire egyformán érvényes?

- Meglátásom szerint a rossz szabályozók miatt és a verseny helytelen értelmezéséből adódóan a hazai élelmiszeripar igazságtalan versenyhátrányba került a gazdagabb, tőkeerősebb külföldivel szemben. Ez pedig oda vezet, hogy a hátrány már a honi ellátásban is érvényesül. Véleményem szerint a jó minőségű, jellegzetesen magyar élelmiszernek van és a jövőben is lesz helye a nemzetközi piacon, de a hazai polcokon különösen. Azoknak a gazdasági egységeknek pedig, amelyeknek a jelenlegi ádáz harcban lesz elég kitartásuk, hosszú távon jelentős szerepe lehet az élelmiszergyártásban. Most azonban a feldolgozóipar az alapanyag-előállítás és a kereskedelem között őrlődik, méghozzá igen rossz anyagi kondíciók között. Mindez jelentősen kihat az iparágban foglalkoztatottak bérezésére is. Szomorúan állapítottuk meg, hogy a szuperbruttósítás és a nagy hévvel beharangozott adókedvezmény a húsiparban foglalkoztatottak bérén elenyészően keveset javít. Ugyanakkor a megélhetési költségek, például az élelmiszerek vagy az energia ára, oly mértékben emelkedtek, amivel a bérből és fizetésből élők komoly erőfeszítések, túlmunkák árán sem képesek megbirkózni. Az iparág évek óta kénytelen elszenvedni a reálbér csökkenését. Ezen pedig halaszthatatlanul változtatni kell! Élelmiszergyártásra ugyanis nem mindenki alkalmas. Ez a munkakör kellő szakmai tudást, igényességet, szigorú higiéniát és nagyon nagy önfegyelmet igényel. A zárt és fegyelmezett technológiát nem mindenki tudja vállalni. Aki mégis ezt a szakmát választja, és szerencsére Kapuváron régi hagyománya van ennek, az mindenképpen az eddiginél magasabb bérezést érdemel.

- Ez a jogos igény érvényesül a bértárgyalásoknál is?

- Mindent megteszünk ezért. Kollégáimmal együtt bízunk abban, hogy a kormány megosztó intézkedései ellenére is eredményekkel kecsegtető bértárgyalások elé nézünk. Az előzetes, országos felmérések alapján, a kongresszus határozata értelmében az idei évre hat és fél százalékos bruttó béremelésről adtunk javaslatot a munkáltatóknak. December végén minden üzem vezérigazgatója megkapta erről a levelünket, így történt nálunk, Kapuváron is. Mi a magunk részéről sürgetjük a bértárgyalásokat, ezt az adójogszabály-változtatások is indokolttá teszik, de nem utolsó sorban az elmúlt évi kimaradás. Tavaly a magyar húsipar megmentéséért a munkavállalók is sokat áldoztak. Ha nehezen is, de megértették a szűkített munkahét átmeneti bevezetését, a bérfejlesztés elmaradását. A munkaadókkal karöltve, a túlélésért küzdött az egész szakma. A kapuvári tulajdonos gazdasági erejének mértékében év végén megpróbálta anyagilag kárpótolni az alkalmazottakat a tavalyi negyedéves négy napos munkahét veszteségei miatt. Ez segített is a családokon, főleg az év végi ünnepek hangulatát javította, de az egyszeri támogatás nem ellensúlyozhatta a közben bekövetkezett infláció hatásait.

- Milyen mostanában a szakma vonzereje?

Kapuváron bebizonyosodott, hogy nem csupán hagyománya van a húsos szakmának, de bíznak is benne az emberek, hiszen tavaly ismét tizenhét fiatal jelentkezett szakmunkásképzésre. Így a helyi szakiskolai oktatással és a gyári gyakorlati képzéssel folytatódhat a szakma elsajátítása. Ez azért is fontos, mert a német és az osztrák húsipar az ottani nagyobb jövedelem révén érvényesíti elszívó hatását. Ám a 2003-ban felállt kapuvári tulajdonosi és gazdasági vezetés nagy erőfeszítésekkel áll a szakmai képzés és továbbképzés mellé. A jelenlegi tanulói létszám is nagyban köszönhető annak a 35.000 forintos havi ösztöndíjnak, amit a húsos szakmára jelentkező fiatalok kapnak. Az már egészen más kérdés, hogy a felnőttképzést önerőből megoldani nem lehet. A fiatalok bevonását pedig sokszor nehezíti a pályázatok rugalmatlansága. Például egy évvel korábban önhibánkon kívül nem tudtunk osztályt indítani a szakképzésben, s ezért jelenleg is folyik a jogi eljárás az anyagi visszatérítésről.

- Hogyan indult a 2010-es esztendő a kapuvári húsosok számára?

- Végre valami jó is akad, mégpedig olyan tekintetben, hogy az elmúlt évek gyakorlatától eltérően már az első évnegyedben, sőt annak első hónapjától bőven van munka. A menedzsment pedig komoly erőfeszítéseket tesz a termékgyártás fejlesztésére. Nagy örömünkre a szeletelt bacon gyártása Kapuváron sikeresen folytatódik. Az európai uniós igényekhez igazodva a termékek minősége mellett azok megjelenésére, a csomagolásra is nagy gondot fordítunk. A húst egyre feldolgozottabban, konyhakészebben kínáljuk eladásra. Reméljük a vásárlók is érzékelik azt a különbséget, ami a hazai választékos és az olcsó rossz minőségű tömeggyártott húsárú között elvitathatatlanul jelen van. Ha elérjük, hogy minden szinten elismerik azokat az adottságokat, amikkel a magyar agrárium és az általa termelt élelmiszerek feldolgozása terén rendelkezünk, akkor eljuthatunk oda, hogy megszűnjön végre a hazai húsipari munkavállalók kiszolgáltatottsága, a munkahelyek megszűnésének tendenciája.