Könnyebb közösen kikaparni a gesztenyét

Szakmaközi összefogással erősödhet az érdekvédelem

A cégeknek, illetve befektetőiknek a tulajdonosi koncentrációval a céljuk általában a hatékonyság növelése, a magasabb profit elérése. Ugyanígy az azonos érdekeltségi körbe eső vállalatok dolgozói is összefoghatnának annak érdekében, hogy szakszervezeteik erősebb tárgyalási pozícióba kerülhessenek – ez az egyik fő célkitűzése Golhovics Gábornak, a Pick alapszervezet vezetőjének, akit a kongresszuson a HDSZ alelnökévé választottak és szervezetpolitikai kérdésekkel foglalkozik.

Minden afelé mutat, hogy a szakszervezeteknek – vállalatuk profiljától csaknem függetlenül – össze kell fogniuk, ha hosszabb távon is eredményes érdekképviseletként akarnak működni – vallja Golhovics Gábor. Saját háza tájáról hoz példát: létrejött ugyanis a Bonafarm-csoport, ami az ország egyik legnagyobb élelmiszer-gazdasági vállalatcsoportja. Tagjai sorában a Pick mellett többek között ott a tejipari Sole-Mizo, a villányi Csányi Pincészet, a bólyi és a dalmandi mezőgazdasági részvénytársaság. A felsorolt vállalatok közül nem egynél működik szakszervezet is, tehát logikus lépés lenne a tulajdonosi koncentrációra válaszul az érdekképviseletek működésének összehangolása. Erre történtek is kezdeti lépések.

Megoldás a közös fellépés lehet

A szervezés persze nem egyszerű, hiszen még a húsipari ágazaton belül sincs mindig összhang. Az egyes szegmensek érdekei eltérhetnek, különböző fokú a szervezettség és az érdekérvényesítő képesség is. Minden dolgozó jobban járna, ha egy egységes, erős szakszervezeti szövetség képviselhetné az érdekét, ám Magyarországon nem működik jól a középszintű, ágazati érdekérvényesítés: az egyes szereplők rövid távú céljai miatt inkább a külön alkuk intézménye dívik. Golhovics Gábor meglátása szerint az egységesülés nem sokáig halogatható: a HDSZ-nek is nagy kihívást jelent, hogy a cégbezárások miatt csökkent az alapszervezetek száma és a taglétszám. Elképzelhetőnek tartja, hogy még nem értek a lejtő aljára, a jövőben tovább erodálódik a hazai húsipari cégek száma. Ez azt jelenti, hogy a szervezetet is nehezebb fenntartani – mivel pedig az élelmiszeriparban máshol is hasonló szituációval néznek szembe, a megoldás kulcsa csak a közös fellépés, az érdekek összehangolása, az együttműködésre való nyitottság és hajlandóság lehet.

Mindehhez persze kell a munkavállalók támogatása is, hogy átlássák, belássák: a szakszervezet elsődleges funkciója nem az, hogy ezer forint tagdíj után kétezret tudjon visszafizetni. A közvetlen juttatások fontosak ugyan, ám annál nagyságrendekkel nagyobb horderejű, hogy meg tudják-e védeni a kollektív szerződést vagy milyen béreket, többletjuttatásokat, munkaidő-beosztást vagy normaelvásást tudnak elérni a cégvezetőknél. Ahol a tagok részvétele egy kritikus szint alá esik, mert sokan úgy gondolják, hogy „elég ha a másik tag marad”, a munkaadók egy idő után nem veszik majd komolyan az érdekvédőket, s ezt minden dolgozó megsínyli.

Díjazni kell a dolgozói lojalitást

A reformok tervezésén túl természetesen alapszervezeti szinten sem állt meg az élet. Amint az a kollektív szerződésben rögzítve van, a Picknél a vállalati minimálbér az országos garantált szakmunkásbér, ami január 1-től 87500 forintról 89500 forintra emelkedett. A Pick szakszervezet még decemberben benyújtotta a menedzsmentnek az általános bérfejlesztésre vonatkozó igényét is, ezt 2010-re 6,5 százalékban jelölték meg, amit a munkaadói oldal – menetrend szerint – eltúlzottnak nevezett. Golhovics Gábor ezzel együtt sem számít hosszú bértárgyalási időszakra. Meglátása szerint a nemzetközi gazdasági válság enyhülésével már nem olyan bizonytalan a helyzet, mint egy évvel ezelőtt volt, bár igaz az is, hogy a belföldi piac nem tudott talpra állni. (Kovács László vezérigazgató a Világgazdaságnak adott nyilatkozatban a hazai piaci viszonyok miatt „siralmas évkezdésről”, a kiskereskedelmi forgalom további csökkenéséről beszélt.)

Golhovics Gábor a piaci környezet javulására vonatkozó álláspontjának alátámasztására hangsúlyozta: annak ellenére, hogy az év eleje szezonálisan mindig gyenge időszak, most normál munkamenetben, heti 5 napot dolgoznak, ami tavaly sokszor nem valósulhatott meg. Úgy fogalmazott: 2009-ben a dolgozók messzemenőkig kiálltak a vállalat talpon maradásáért, reálbércsökkenést szenvedtek el, hiszen nem volt bérfejlesztés és a 6 százalékos önkéntes pénztári juttatást is felfüggesztették. Álláspontja szerint a munkavállalók lojalitását és áldozatvállalását idén érezhető bérfejlesztéssel kell viszonozni. (Tavaly az első félévben 100-150 emberrel csökkent a létszám, az év végére itt is némileg javult a helyzet: 50 főre apadt a mínusz, a cég most is 2700-2800 dolgozót foglalkoztat.)

Adóváltozások: mit adnak, mit hagynak?

A bérfejlesztési tárgyalásokat árnyalja, hogy 2010-től számos adó- és járulékmódosítás történt, ami mind a munkaadókat, mind a munkavállalókat érinti, s ez önmagában is befolyásolja a nettó kereseteket. Az alapszervezet számításai szerint a 160-170 ezer feletti bruttó bért keresők havi nettója akár 10-15 ezer forinttal is növekszik, míg az alacsonyabb jövedelmi sávokban a különbség esetenként csak néhány száz forint. Ugyanakkor a vállalatnak kevesebbet kell a költségvetésbe befizetni a dolgozók után, mivel 5 százalékponttal csökkent a fizetéseket terhelő járulék, s eltörölték az 1950 forintos fix egészségügyi hozzájárulást is – persze más adónemek meg kedvezőtlenül érintik a céget, s a béren kívüli juttatásokat is adó terheli.

Golhovics Gábor azt mondja: elképzelhetőnek tartja, hogy – a dolgozók aktuális nettó fizetését figyelembe vevő – sávos bérmegállapodás jöjjön létre, ám az nem lenne elfogadható, hogy az adóváltozások nyomán esetleg jobban járó munkavállalóknak erre hivatkozva ne legyen bérfejlesztése – ugyanis amit a kormányzat ezen a címen ott hagy a dolgozóknál, azt az áfa vagy a jövedéki adó emelésével részben vissza is veszi.