Egy húsipari cég csődjének anatómiája

Ma, a válság közepén, nincs nagy hírértéke, ha egy cég csődbe megy. A Hunnia Húsipari Kft. erre a sorsra jutott. A csőd önmagában nem számít manapság kirívó esetnek, mi azonban úgy gondoljuk, nem tanulság nélkül való, ami az üzemünkben történt az utóbbi egy-két évben.

Közbevetőleg meg kell jegyezni, hogy az előző tulajdonos, aki a szakmában nevet szerzett, tisztességgel be akarta fejezni a társaság működését. Kiszámoltatta a dolgozókat megillető járandóságokat, és le akarta zárni az üzem történetét. Hogy nem így lett, az a fent említett úrnak volt köszönhető elsősorban.

Rengeteg kérdés adódik.

Milyen lehetőséget láttak az új tulajdonosi szerkezetben nyereséges termelésre, a veszteség elkerülésére? Milyen számolások, kalkulációk történtek azzal kapcsolatban, hogy egy bizonyos árut nyereségesen termeljen az üzem? Ki bólintott rá a beszerzési árakra? Ki állapodott meg a vevőkkel az eladási árakról? Milyen cégen, cégeken keresztül történtek a beszállítások? Milyen számokkal dolgozott a bank, amely egy 500 milliós vagyonnal rendelkező cégnek 620 milliós jelzáloghitelt adott? Ki a felelős azért, hogy egy ilyen nagyságú céget engednek eladósodni 1milliárd 200 millió forintig? A kérdések sora folytatható.

Idén januárban állítólag még volt esély a cég további működésére. Az ügyvezető azt mondta, körülbelül 160 millió kell hozzá. Megkezdődött a hajsza a pénz után, nem kis részt vállalt ebből a szakszervezet is. Különböző forrásokból összejött volna 280millió forint. Ekkor bejelentették, ez sem elég, bezárják a céget. Érdekes fordulatot jelentett, hogy a megszűnt termékeket a tulajdonosok másutt éppen ezekben a napokban kezdték gyártatni. Belátható, ennek az intézése nem néhány nap.

A felszámolás jelenleg folyik, a bérgarancia alap szerinti részt mindenki megkapta, a többire kevés az esély. Miért? Mert a jelzálogjog érvényesítése mindent előz. Ugye emlékszünk? 500 milliós vagyonra 620 milliós jelzálog. Ügyes!

A felszámoló által tartott hitelezői gyűlésen, mint érdekvédők megjelentek e sorok írói is. Megkérdezték a bankot, milyen elgondolásaik voltak a Hunniával kapcsolatban. A válaszból az derült ki, hogy a bank azt hitte(!?),nyereségesen működhet a cég. Ez is ügyes! Hogy egy átlagpolgárnál miért nem ez a fajta hit vezeti a bankokat, miért igénylik a minimum kétszeres fedezetet?!

Megkérdeztük azt is, a bank hozzájárul-e ahhoz, hogy a felszámoló kielégítse a dolgozói igényeket? A válasz: nem!

Kényelmes helyzetben van ugyanis a bank, a pénze nagy részét visszaszerzi. Az, hogy a dolgozókat padlóra küldték, mit számít. Kit érdekel, hogy nem körültekintéssel, vagy hamis adatok alapján pumpálták a hitelt? Ezek az apróságok nem érdekesek. A tulajdonosokkal és az ügyvezetővel együtt megtehetik. Ilyenek a törvények.

A történet vége? Minden nap láthatjuk a bank reklámjait, hogy milyen sikeresek továbbra is. A két tulajdonos? Az egyik cégének követelése van a Hunniával szemben! A másikat TV-híradóban láthattuk, ahogy önelégülten nyilatkozik a balatoni Kék Szalag vitorlásverseny után. Ja, és gyártatja a termékeinket rendületlenül másutt!

Az ügyvezető? Tudomásunk szerint egy húsipari cégnél folytatja áldásos tevékenységét. Mindenki elégedett. Mindenki? A dolgozók 90 százaléka azóta is keresi a helyét a világban.