Az élelmiszertermelés stratégiai jelentősége

Az elmúlt évtizedek élelmiszer-túltermelése után ismét egyre súlyosabb társadalmi-politikai kérdés az élelmiszerellátás biztonsága. Újból gond lehet egyes országok számára az importfüggés, és ezt a folyamatot radikálisan felgyorsíthatja a válság. Ezen túlmenően, az áruk világméretű szabad áramlása révén fokozottan megjelenő élelmiszerbiztonsági kockázatok felértékelik a fogyasztók szemében azokat a helyi élelmiszer előállítókat, amelyek a legnagyobb valószínűséggel tudják garantálni a biztonságot. Ebben a helyzetben az élelmiszer előállítás területén komparatív előnyökkel rendelkező országoknak, mint amilyen Magyarország is, mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy ezt az előnyüket a lehető legjobban kihasználják.

A 25 tagú Európai Unió élelmiszer- és italipari termelése a feldolgozóipar első számú ágazata 13,4%-os részesedéssel, s a legnagyobb munkaerő foglalkoztató is egyben.

Magyarországon a 14 ágazatot átfogó feldolgozóiparon belül - stratégiai jelentősége ellenére - az élelmiszeripar részesedése az ipari teljesítményből csökkenő tendenciát mutat.

A magyar élelmiszeripar jelentőségére jellemző, hogy még jelenleg is a hazai mezőgazdasági termelés mintegy kétharmadát vásárolja fel további feldolgozás céljából. Ez azt jelenti, hogy az élelmiszeripar által közvetlenül foglalkozatott mintegy 126 ezer fő mellett több százezer mezőgazdaságból élő állampolgár megélhetése függ az ágazat teljesítményétől. Stratégiai fontossága ellenére az ágazat súlyos válságban van. A magyar élelmiszeripar nem tudta kihasználni az EU csatlakozásból adódó lehetőségeket, hazai beszállítói pozíciója csökkent, különösen a többi új csatlakozó tagállamból származó import térnyerésével szemben. Exportorientáltsága ugyanakkor jelentős, külkereskedelmi mérlege még mindig pozitív, ez a szaldó azonban fokozatosan csökken.

A magyar élelmiszeripar válságból való kibontakozásához sürgős lépéseket kell tenni. Többek között biztosítani kell a vállalkozások forráshoz jutását. Ösztönözni kell a szakágazatok szerkezetátalakítását, a piaci szereplők szorosabb együttműködését, az integrált termékpálya rendszerek kialakítását. A tömegtermékek előállítása helyett a magasabb minőségű termékek előállítását kell előtérbe állítani. Emelni kell az erre irányuló kutatás és fejlesztés színvonalát. Segíteni kell az élelmiszeripar és a HoReCa szektor szereplőinek együttműködését, ösztönözni kell a KKV-k és a nagy feldolgozók közötti (pl. választékbővítési célú) beszállítói kapcsolatok kialakítását. Segíteni kell az élelmiszeripari KKV-k szorosabb integrálását a vidékfejlesztési programokba, célzott vidékfejlesztési támogatásokkal (pl. Leader); ösztönözni kell részvételüket a True Food kezdeményezésben. Az egyenlő versenyfeltételek megteremtésében és fenntartásában, a fekete és szürke gazdaság visszaszorításában továbbra is hatékony kormányzati intézkedéseket kell tenni.

Az élelmiszer-ipari szakirányú képzést minden szinten az iparág igényeihez kell igazítani. A magyar tulajdonú, illetve vezetésű élelmiszeripari vállalkozásokra alapvetően jellemző túlélő, vagy legfeljebb követő stratégiai felfogás miatt különösen fontos a stratégiai szemléletű menedzserképzés. Végezetül, nem hanyagolható el a fogyasztók tájékoztatása, képzése. Szükség van a fogyasztói tudatosság erősítésére, a tévhitek eloszlatására, a fogyasztóvédelem, az élelmiszertermelés társadalmi, környezeti vonatkozásainak megismertetésére.

Forrás: FVM Élelmiszerlánc-elemzési Főosztály (2009. május, rövidítve)