2009. XVII. évfolyam 3.szám |
BÉR ÉS MUNKA |
Jó megoldás hiányában a kevésbé rosszat választottákKapuváron átmenetileg négynapos a munkahétVannak helyzetek, amikor nem lehet jól választani, s ilyenkor nincs más kiút, mint hogy a legkevésbé rossz változat mellé álljon az ember. Ilyen helyzet adódott májusban Kapuváron, ahol dönteni kellett: vagy a munkavállalók létszámát csökkentik, vagy pedig a munkaidőt, ami természetesen a jövedelem visszaesését is maga után vonja. Pászli Tibor, a kapuvári Hús Zrt. szakszervezeti és egyben üzemi tanácsi elnöke hosszas vívódásról, számtalanszor megismételt helyzetelemzésről, vitákról, nagyon sok ember megkérdezéséről és meghallgatásáról emlékezik meg, amikor a döntést megelőző napokról kérdezzük: - Miután a húsiparban már megszokott első negyedévi csökkentett termelési leterheltség márciusban sem javult, sőt, az elmúlt évek gyakorlatától eltérően még ez után is kitartott, a cégvezetésnek lépnie kellett. Ugyanis a helyi gondokat érezhetően tetézte az általános gazdasági válság, ami a legyengültnek mondható magyar húsiparban amúgy is komoly problémákat idézett elő. Ilyen körülmények között nyilvánvalóvá vált, hogy az év további szakaszában az ötször nyolc órás foglalkoztatás a jelenlegi létszámmal nem folytatható. A cégvezetés az üzemi szakszervezeti bizottság tagjainak tájékoztatást adott a kialakult helyzetről, s az ott elhangzott véleményeket megpróbáltuk közös nevezőre hozni. A számba jöhető különböző lehetőségek közül azokat, amelyek létszámcsökkentéssel jártak, eleve nem támogattuk. Így alakult ki a döntés a négynapos munkahétről. Ez a megállapodás határozott időre szól, mégpedig május 18. és július 31. között, ráadásul azt is tartalmazza, hogy amint a piac megengedi, akkor ezt a megállapodást azonnal meg lehet szüntetni. - Ez azt jelenti, hogy jelenleg hetente csak négy napig üzemel a gyár? - Nem. Bár a munkaidő ilyenszerű csökkentése a portástól az igazgatóig mindenkire érvényes, egyszerre, vagyis egyazon napon csupán a termelői egységek állnak le. A kereskedelmi, a pénzügyi részleg, a raktárak folyamatosan üzemelnek, úgy, hogy az ott dolgozók váltják egymást. Így a külső partnerek nem érzékelik a hiányt. - Mindenki megértette ezeket az intézkedéseket? - Igyekeztünk mindenkivel ismertetni a dolgok lényegét. Ugyanis még az elején a gyár vezérigazgatója és személyemben a szakszervezeti elnök, együtt kerestük fel valamennyi munkahelyet és tájékoztatót tartottunk az embereknek. Meghallgattuk a véleményeket, s próbáltunk mindenkivel szót érteni abban, hogy ezeket a nehéz időket túl kell élni, méghozzá együttműködve. Nem volt titok, hogy a csökkentett munkaidővel járó jövedelem-visszaesés is mindenkit érint, méghozzá mindenkit a saját jövedelme nagyságának arányában. Azt is elmondtuk, hogy a cégvezetés és az érdekképviselet közötti megállapodásnak két fontos része van. Egyikben a kollektív szerződés mellékleteként az általános kitételek mellett néhány jelentős részletet sikerült rögzítenünk, a másikban pedig meghagytuk az egyén szabadságát az átmeneti időszakra szóló munkaszerződés módosítására. Azt is sikerült elérnünk, hogy megállapodásban rögzítsük, ez idő alatt csoportos létszámcsökkentésre nem kerül sor, s a leállásra kijelölt napot legalább három nappal előbb kijelölik. - Elégedetlenség azért bizonyára bőven akadt. Volt olyan is, aki felmondott? - Felmondásra egyetlen személy adta a fejét, s bár természetesen senkit sem érintett kedvezően ez a fordulat, sokan megértették, hogy még mindig jobb így, mintha elbocsátásokra került volna sor. A kirívó elégedetlenkedések csupán néhány okoskodó névtelen levél formájában mutatkoztak meg, amolyan övön aluli ütésekként. Hiszen az elfogadható, reális javaslatokat valamennyit megfontoltuk, mérlegeltük, de ami csak rosszindulatú sértéseket, megjegyzéseket tartalmaz, azzal nincs mit kezdenünk. S ezzel így van a cégvezetés is. A nagytöbbség megérti, hogy nekünk, mindnyájunknak tennünk kell azért, hogy a piac szereplői maradhassunk. Hiszen ez a mostani helyzet nem hasonlítható össze azzal, ami hat évvel ezelőtt volt, amikor egyszerűen leszerelték a gyárat. Most jelentős fejlesztéseknek vagyunk tanúi. Például a gyár hőszolgáltatása területén. A költséges gáztüzelés helyére egy környezetbarát és gazdaságos biomassza tüzelés lépett, nem kis ráfordítással. Finisébe érkezett a termékgyártás újraindítása is. A húsvéti termékeink megjelenése volt erre a legjobb példa. A bacon-sonka gyártásának feltételeit teremtette meg a tulajdonos azzal, hogy megvásárolta a hozzá szükséges gépi berendezéseket. Bízhatunk abban, hogy gazdasági válság ide vagy oda, ismét eredeti, a fogyasztók által még jól ismert kapuvári hústermékek jelennek meg a piacon. Az is sokat mondó tény, hogy a nehézségek ellenére az idei gyermeknapon megtehettük, hogy a gyermekek kedvében járjunk. Egy tele autóbusz vitte őket Budapestre, ahol a nagycirkusz 120 éves jubileumi műsorát nézhették meg és utána a Millenáris gyermekműsorában gyönyörködhettek. - Végül is - summázza beszélgetésünket a szakszervezeti elnök - a gyár dolgozóinak nagy többsége azon a véleményen van, hogy kitartással, gyümölcsöző együttműködéssel célba érhetünk itt, Kapuváron. Persze, ehhez még jobb csapatmunkára van szükség, toleranciára, nagyobb megértésre. Mert nem csupán nálunk vannak gondok. Mint az élelmiszer ágazati párbeszéd-bizottság tagja, nemrég jelen voltam Gráf József miniszter úrral folytatott megbeszélésen, ahol a hazai húsipar helyzetéről, problémáiról volt szó, nagyon sok gond terítékre került. Hogy nálunk rosszkor jött ez a szükségintézkedés, az nem vitás, hiszen a szakszervezet éppen bérfejlesztésről készült tárgyalni. Ezeket az egyeztetéseket a válságos időszakra való tekintettel kénytelenek voltunk felfüggeszteni, de nagyon reméljük, hogy túljutunk a nehézségeken és akkor ismét napirendre tűzhetjük. Illés Ferenc
|
elöző cikk | újság tartalomjegyzék | következő cikk |
rovatban vissza | rovat tartalomjegyzék | rovatban előre |