Válságkezelés, tiltakozás, egyeztetés

Bajnai Gordon 2009. április 14-én tette le az esküt és kezdte meg vezetésével munkáját a válságkezelő kormány. Ezt követően április 18-án a szakszervezetek a Kossuth téren tiltakoztak a tervezett intézkedések ellen, ami nem akadályozta meg az új kabinetet, hogy másnap elfogadja a válságkezelő programot. Nem egészen két hónap alatt a kormány 17 törvényjavaslatot nyújtott be az Országgyűlésnek, amelyek többek között érintik a nyugdíj-, az adó- és a családtámogatások rendszerét.

Az itézkedéseket áttekintve a „Bajnai-csomag” négy elemből tevődik össze: 1. a gazdasági válság hatásainak kezelése; 2. az egyensúly megteremtése; 3. a gazdasági növekedés ösztönzése; 4. a bizalom helyreállítása.

Válságkezelés

A gazdasági válság miatt veszélybe került munkahelyek védelme érdekében a Bajnai-kormány folytatja elődje törekvéseit: építőipari beruházást ösztönző programot, valamint a kis- és közepes vállalkozások számára kedvezményes hitelprogramot hirdetett. Ezen túlmenően a hazai KKV-k számára elindította a 4+1 képzéssel kombinált 20 milliárd forintos munkahelymegőrző programját. A válság által leginkább sújtott társadalmi csoportok megsegítése céljából szolidaritási intézkedéseket hozott. Elfogadott egy Kríziskezelő programot, ami 20-50 ezer forintos támogatást nyújt a rászorulóknak. Emellett a kormány kiterjeszti az állam készfizető kezességét a nem munkanélküli lakáshitellel rendelkező családok részére is. Egyúttal kétszázmillió forinttal megemelte a méltányossági nyugdíjkeretet.

Egyensúlyteremtés

A Bajnai-kormány lépéseket tett a költségvetés stabilizálására. Megszüntette a közszféra 13. havi illetményét és két évre befagyasztotta ezen a területen a béreket. 2010-től megszüntette a 13. havi nyugdíjat és megváltoztatta a nyugdíjszámítás módszereit. Csökkentette az állami vezetők, illetve a többségi állami tulajdonban lévő vállalatok vezetőinek javadalmazását.

Növekedés-ösztönzés

A gazdasági növekedés ösztönzése érdekében a kormány két lépésben adóátrendezését hajt végre. 2009-ben, de még inkább 2010-ben az adósávok megváltoztatása révén csökkenti a jövedelmet terhelő adó mértékét. 2010-től az adózók nagy többsége az alsó, illetve a csökkentett adósávban fizet adót. Ennek nyomán egy átlagosan, havi bruttó 200 ezer forintot kereső munkavállaló éves szinten másfél havi keresettel (nettó 180 ezer forinttal) többet visz haza. Már 2009-ben a minimálbér kétszereséig, 2010-től pedig valamennyi jövedelem után 5 százalékkal csökken a munkáltatókat érintő járulékok mértéke, megszűnik a tételes egészségügyi hozzájárulás, átalakul a társasági adó. Visszaszorítják az adóparadicsomokat, 2010-től minden Magyarországon megtermelt jövedelem és vagyon után Magyarországon kell adózni. 2009. július 1-jétől 5 százalékkal emelkedik a fogyasztást terhelő általános forgalmi adó, úgy, hogy az alapvető élelmiszerek a most létrehozott kedvezményes 18 százalékos ÁFA-kulcs alá tartoznak majd. Két lépcsőben növekszik az élvezeti cikkek, a cigaretta és az alkohol jövedéki adója, illetve emelkedik az üzemanyagok adója is. Az adócsökkentés ellensúlyozására 2010-től bevezetik a vagyonadót.

A gazdasági aktivitás növelése érdekében a kormány átalakítja a családtámogatás rendszerét: két évre rövidül a GYES és szigorodnak a biztosítási feltételek. 2012-től fokozatosan 65 bévre emelkedik a nyugdíjkorhatár.

Bizalomteremtés

Az intézkedések nyomán érzékelhető, hogy a nemzetközi pénzügyi és gazdasági szereplők újra bizalmat szavaznak Magyarországnak. Ez meglátszik az ÁKK kötvénykibocsátásain és az ország külföldi kockázatmegítélésében is. A bizalom jele az is, hogy az IMF és az EU 2009. május 18-án kedvezően módosította a Magyarországgal kötött 25 milliárd dolláros hitelszerződést.

Bajnai Gordon április közepén azt mondta, hogy műtétre van szüksége Magyarországnak, és hogy ez fájni fog. Az első műtét fájdalmas volt, de a kormány szerint sikerült. A magyar beteg állapota stabil, de a teljes gyógyuláshoz még hosszú az út.

Munkavállalói nézőpont

A válságkezeléssel kapcsolatban használt műtéti hasonlat elfogadható, ha hozzátesszük, hogy a páciens beleegyezése is kell a beavatkozás végrehajtásához. A szakszervezetek tiltakozása az egyetértés hiányára utalt. Sőt, az érintettek elég határozottan kifejezésre juttatták, hogy a műtétet illetően fenntartásaik vannak. Esetleg más gyógymódot kellene választani! Többen pedig úgy gondolták, hogy inkább más orvosra bíznák magukat, ha már elkerülhetetlen a művelet.

A szakszervezetek április 18-i fellépése ugyan elég határozott volt, de nem elég erőteljes, ami vélhetően annak tulajdonítható, hogy nem lehetett előzetesen felmérni a kormányzati intézkedések hatását. Hosszabb idő kell, hogy ki-ki a saját bőrén tapasztalja meg a reá rakott terheket. Egyértelmű ugyan, hogy a 13. havi illetmény vagy a nyugdíj megszüntetése, az ÁFA emelése, a nyugdíjkorhatár kitolása az érintett munkavállalókat hátrányosan érinti. Kérdéses azonban, hogy a személyi jövedelemadó változása kinél mennyire kompenzálja a veszteségeket. Lesz-e pozitív hatása a munkáltatói járulék csökkenésének és a különféle elvonások átrendezésének. Ezekre a kérdésekre az elkövetkező hónapok adnak választ.

Az viszont biztos, hogy a munkavállalókra súlyos terheket rak a válság. Minél tovább tart, annál több bajt okoz. Kevesebb munkalehetőség mellett kisebb az esély a változtatásra, az előmenetelre, az egyéni érdek érvényesítésére. Romló pozíció mellett beszűkűlnek a kereseti lehetőségek, kevesebbet lehet megtakarítani, vagy éppen a megtakarításokhoz kell hozzányúlni. Nem csak a közterhek súlya növekszik, de az öngondoskodás terhét is nehezebb cipelni. A válság minden oldalról bekeríti a munkájából élő embert. Ezért is fontos, hogy határozott formát nyerjenek a teherviselésben a méltányosság, az igazságosság és a szolidarítás szempontjai.

Világosan kell látni, hogy a válság nem csak a kormánynak, a munkáltatónak, de a szakszervezeteknek is nagy kihívást jelent, az országos vezetőktől a bizalmi csoportokig és az egyes tagokig bezárólag. Hiba lenne a munkavállalói érdekek képviseletét letudni egyetlen demonstrációval. Az áprilisi tiltakozás fontos volt, mert kifejezte, hogy a szakszervezetek nem nézik tétlenül a műtét végrehajtását. A „doktoroknak” tudni kell, hogy kellő bizalom és alapvető kérdésekben való egyeztetés nélkül nem folytatható az orvoslás. A szakértelem ugyanis szükséges, de nem elégséges a gyógyításhoz. Újra és újra ki kell kérni az értéket termelő társadalom, a munkavállalók beleegyezését.