Várakozás, remény, összpontosítás

Pápán vállalják az újrakezdést

Amint közeledett a felszámolási határidő, országszerte egyre többet lehetett hallani és olvasni a Pápai Hús Zrt.-ről, s az 1913-ban alapított, tehát közel 100 éves cég teljes megszűnésével járó veszélyről. Rádió- és tv-adások, újságcikkek számoltak be a kialakult helyzetről, így gyakorlatilag az ország minden részében tudomást szerezhettek arról, milyen vékony szálon függ Damoklesz kardja a pápai húsos szakma, az ott dolgozó 1300 ember feje fölött. Igazán átérezni viszont csak az érintettek képesek azt, ami velük történik.

Felszámolási eljárás és mentőakció

Lapzártánk idején zárult a cég értékesítésére vonatkozó meghosszabbított pályázat, mivel a túlélés egyetlen esélye a tulajdonosváltásban maradt. Ezzel az a két éven át tartó felszámolási időszak fejeződik be, amely számos megrázkódtatásokkal járt, elkeseredésekkel és reményekkel sűrűn fűszerezve. Mindez 2006. decemberében kezdődött, amikor megindult a felszámolási eljárás. Ám a pápaiaknak szerencséjük volt azzal, hogy dr. Varga Jenő, a Vertigalis Zrt. elnök-vezérigazgatójának személyében olyan felszámoló-biztost kaptak, aki mindent megtett a Pápai Hús megmentéséért. December 14-én a Vertigalis Zrt. kezességet vállalt a pápai cégért, s ez lehetőséget adott arra, hogy a beszállítók bizalmát elnyerve biztosítsák a folyamatos nyersanyagellátást, a termelés zökkenőmentességét, s így továbbra sem hiányoztak a polcokról a pápai termékek. Ez tette lehetővé, hogy a munkaerő-állományt is megtarthatták, hisz elbocsátásokra gyakorlatilag nem került sor. Maga dr. Varga Jenő felszámoló-biztos is a húsipari ágazatban még soha nem tapasztalt összefogásként értékelte mindazt, ami a pápai húsfeldolgozás megmentésére történt. És ez valóban így van, hiszen olyan még nem volt, hogy a felszámolási eljárás alatt egy cég még bővítse is a termékpalettáját, sőt, kiérdemeljen egy Magyar Termék Nagydíjat is.

Erősödő szakszervezeti munka

Mindez azonban nem ment áldozatok nélkül. Harkai Attila szakszervezeti elnök hosszan tudná sorolni azokat a lépéseket, intézkedéseket, próbálkozásokat, amelyek arra irányultak, hogy ne engedjék teljesen elromlani a munkahelyi hangulatot, hogy tartsák a lelket az emberekben és javítsák a dolgozók igen megingott biztonságérzetét. Minderre legfőképpen attól fogva volt nagy szükség, amikor a dolgozók mindegyike megkapta az előzetes értesítést a lehetséges felmondásra, hiszen ezután szinte mindenki az eddiginél is hangsúlyozottabb bizonytalanságérzettel indult naponta munkába. Az érdekvédelem azonnal lépett, hiszen jogsértőnek ítélte meg ezt az eljárást. Ezért a Munkaügyi Főfelügyelőséghez fordult, aminek meg is lett a foganatja. Ugyanakkor a szakszervezet tárgyalást kezdeményezett a felszámolókkal, aminek egy 9 pontban összesített megállapodás lett az eredménye. Ennek főleg azok látják hasznát, akik előbb vagy utóbb mégis az elbocsátás sorsára jutnak. A megállapodás értelmében ugyanis többek között mindenek előtt az előrehozott nyugdíjaztatás lehetőségét keresik meg, amennyiben ez nem esedékes, akkor az erre a célra biztosított összegből az átképzést, továbbképzést biztosító tanfolyamok elvégzését segítik.

Az üzemi szakszervezet végig az ágazati szakszervezet hathatós támogatását élvezte. A HDSZ nagyon sokat tett azért, hogy a pápai üzem fennmaradhasson. Kapuvári József elnök aláírásával levél ment Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek, a szakminisztériumi államtitkár, Gőgös Zoltán segítségét pedig személyes találkozón is kérte. Sajtónyilatkozatok egész sora bizonyítja az igyekezetet, hogy az érdekvédelem minden úton megpróbálta a közvéleményt is a pápai húsos szakma megmentésére irányítani. Közben az üzemben szakszervezeti kezdeményezésre egy sor hangulatjavító akcióra került sor. Sikerrel, nagy részvétellel szervezték meg a családi és a szakszervezeti napot, sportolásra, közös kikapcsolódást nyújtó rendezvényekre hívták a dolgozókat. Kirándulásokat szerveztek, sokan életükben először Bécsbe, sőt Párizsba is eljutottak. Ugyanakkor szakszervezeti kártyát bocsátottak ki, amellyel több cégnél is kedvezménnyel lehet vásárolni. December elsejétől minden hétfőn délután fél négy és fél öt között a pápai húsos dolgozók ingyenesen vehetik igénybe a városi sportcsarnokot, ahol focizni, kézilabdázni, tornázni, kosárlabdázni is lehet. És közben lezajlott a szakszervezeti választás, Harkai Attilát egyhangúlag újraválasztották az elnöki tisztségbe és a megválasztott tisztségviselők az üzem dolgozóinak mondhatni valamennyi korcsoportját képviselik. Számos jel igazolja, hogy Pápán megerősödött az üzemi szakszervezet.

Új hozzáállásra lesz szükség!

Nagyon sokan szerencsésnek tartják, hogy a meghirdetett értékesítésre jelentkezett úgynevezett pápai kör magját belső középvezetők alkotják. Ugyanis a Dedeko Kft.-t a jelenlegi gyár üzemvezetői alapították. Őket erősíti a pápai önkormányzat, a termelőket képviselő Nyugat Agro Kft., amelynek 28 környékbeli sertéstenyésztő a tagja, valamint a Pápai Vízmű. Együttesen alkotják a Pápai Hús 1913 Kft-t, amely megpályázta az üzem megvételét. A 15-20 százalékos önerőt hitellel szeretnék pótolni, amit a Magyar Fejlesztési Bank folyósít és a kormány garanciát vállal a hitelre. Azért szerencsés ez az összetétel, mert valamennyi résztvevőnek eleve érdeke, hogy az üzem prosperáljon, s ha lehet, minden dolgozó munkahelye megmaradjon. Ilyen körülmények között viszont, ahhoz, hogy az eredményesség ne csorbuljon, sőt, növekedjen, mindenképpen jelentős változtatásokra van szükség. Márpedig a legnagyobb tartalék az egyéni és a közösségi hozzáállásban van. Amint Harkai Attila kifejtette, ha az új felállásban, a várható új lendülettel induló munkában minden résztvevő úgy viszonyul a feladatokhoz, mint hogyha saját gazdaságában, saját háztartásában végezné azt, nem maradnak el az eredmények. Ebben a szakmában felmérhetetlen lehetőségek rejlenek a gazdaságos, példásan takarékos munkavégzésben, a tékozlás és a hanyagság teljes kizárásában. És erre minden dolgozót, aki visszanyeri bizalmát a munkahelye megmaradása terén, biztos partnernek lehet tekinteni.

Persze az új elvárásokhoz a kellő ösztönzés is szükséges, az, hogy a dolgozók megfelelő bérezésben visszatükröződve lássák értelmét az odaadó munkának. A „megfelelő munkáért megfelelő bért” régi szakszervezeti jelmondatként is lehet értelmezni, de ezúttal, mivel az adott körülmények között szinte természetes módon 2008. folyamán az inflációt követő bérfejlesztés is teljességgel elmaradt, érthető aktualitással bír.