Kételyek és remények között

Pápán az értékesítés vajúdással járó időszakát élik

Eddig soha nem tapasztalt gondokkal küzdenek a pápai húsos szakma követői. Június utolsó napjaiban ugyanis a Pápai Hús Zrt. valamennyi dolgozója személyre szóló értesítést kapott, amelynek értelmében 30 napon belül sor kerülhet munkaviszonyának megszüntetésére. Elképzelhető az a riadalom, amit mindez kiváltott, főleg az olyan családoknál, ahol több, esetleg minden felnőtt tagja a húsüzem alkalmazottja.

Bizonyos fokig várható volt ez a lépés, mégpedig attól a pillanattól, amikor 2006. decemberében bejelentették az üzem felszámolását. Akkor a felszámoló-biztos gyors és hatékony közbelépése jelentette a megmenekülést. Azóta egyre erősödött, stabilizálódott a helyzet, mivel a beszállítók bizalmát megnyerve sikerült biztosítani a folyamatos nyersanyagellátást, s egyben azt is, hogy az üzletek polcairól továbbra se hiányozzanak a pápai termékek, hiszen a termelés egyetlen napra sem állt le. Azonban mindez átmeneti állapotnak számított, amelynek végkimenetelét a cég eladása jelentheti. Ha a felszámoló megfelelő vevőt talál, az új tulajdonossal új időszámítás, sőt, új játszma kezdődik Pápán.

A szakszervezet közbelép

Az intézkedés előszele volt az a tavasszal szárnyra kelt hír, hogy nagy leépítések lesznek Pápán. Az üzemi szakszervezet hivatalosan május 29-én kapott értesítést erről a szándékról. Nem is maradt el a reakció, június 10-én a HDSZ közleményt adott ki, amelyben tiltakozott az eljárás módja, s egyáltalán, a tömeges leépítés ellen. Ezt követte azoknak az értesítéseknek a kikézbesítése, amelynek értelmében gyakorlatilag augusztus 2.-tól számítva Pápán 1346 ember munkanélkülivé válhat. Nem csoda, hogy nagy ijedséget váltott ki a dolog. Ám, amikor az emberek megtudták, hogy más is, sőt, mindenki kapott ilyen értesítést, furcsa mód, valahogyan megnyugodtak. Amint mondogatták is: „...mégsem fognak egyszerre mindenkit elbocsátani!”

Cselekvésre ismét az üzemi szakszervezet szánta el magát: a Munkaügyi Főfelügyelőséghez fordult, kérve annak kivizsgálását, hogy megfelelő módon történt-e a kiértesítés. Jogsértőnek találták a tényt, hogy minden dolgozó megkapta az értesítést, miért nem csupán azok, akiktől valóban meg akarnak válni. Ezzel egy időben a szakszervezet vétót nyújtott be az intézkedés ellen, azzal érvelve, hogy nem történt meg előtte az érdemi konzultáció, hiszen ez feltétele a hasonló intézkedéseknek. Harkai Attila elnök hangsúlyozta: érthető, hogy a felszámoló kellő előkészületekkel próbálja biztosítani az eladás sikerét. Az is nyilvánvaló, hogy egy új tulajdonos még fokozottabban a hatékonyság növelésére törekszik majd, ez pedig az árbevétel és a létszám közvetlen függvénye. De akkor is, az érdekvédelemnek minden esetben síkra kell szállnia a dolgozók érdekében, az elbocsátások ellen. Az elnök örömmel nyugtázta, hogy a benyújtott vétót a munkáltató elfogadta és belátta, le kell ülni tárgyalni, kompromisszumot keresni a kialakult helyzetben.

Megállapodás 9 pontban

Így történt, hogy július 16-án az üzemi szakszervezeti irodában négy órás tárgyalás végén írtak alá egy 9 pontból álló megállapodást. Egybehangzó vélemény, hogy ez igen szép eredménynek számít. Ebben az aláíró felek értékelve a felszámolás másfél esztendei mérlegét, leszögezték, hogy ezen idő alatt is megtartották a foglalkoztatottak létszámát, a felszámolás alatt is emelték a béreket és újabb dolgozóbarát intézkedéseket vezettek be. A felszámoló stabilizálta a cég anyagi helyzetét és gazdálkodását, növelte hatékonyságát, stabilizálva a cég piaci megjelenését is, termékfejlesztést, bolthálózat-bővítést hajtva végre. Ugyanakkor visszaszerezte a banki és beszállítói bizalmat, biztosítva a folyamatos működéshez szükséges feltételeket. És ezeknek az eredményeknek az elérésében nagy szerepet játszott a szakszervezet segítő, együttműködő munkája.

A megállapodásban a felek rögzítik, hogy egyezségüket az érvényben lévő csődtörvény által lehetővé tett anyagi juttatások keretei között kötötték. Ennek értelmében a létszámleépítés során a munkaszerződések, a Munka törvénykönyve, valamint az érvényben lévő kollektív szerződés által meghatározott járandóságok illetik meg a munkavállalókat. A munkáltató ezt meghaladó juttatásokat viszont nem vállalhat. Felkérik a regionális munkaügyi központ pápai kirendeltségét, hogy a munkáltató telephelyén adjon tájékoztatást az érintett dolgozók számára az üres álláshelyekről, az átképzési lehetőségekről, állásbörzét szervezzen és adatbázist hozzon létre az elbocsátott dolgozókról, segítve új munkahelyhez jutásukat.

Sikerült megállapodni, hogy a munkáltató összesen 800 ezer forinttal támogatja az érintett dolgozók átképzését. Az ilyen formán támogatottak körét, az átvállalt képzési költség összegét a szakszervezeti bizalmiak javaslata alapján a szakszervezet és a munkáltató egy-egy képviselője közösen határozzák meg. Abban is megegyezés született, hogy a csoportos leépítés ideje alatt a társaságnál megüresedő munkaköröket felajánlják a megfelelő képzettségű, elbocsátásban érintettek dolgozóknak. Ezzel párhuzamosan felkérik a szakmai kamarákat és az adóhatóságot olyan helyszíni tájékoztatók megtartására, amelyek elősegíthetik az elbocsátásban érintettek vállalkozóvá válását. Mindezek mellett a munkáltató vállalja, hogy a dolgozók kérésére működési bizonyítványt és igény esetén referencia levelet állít ki. Bizonyos feltételek mellett a korengedményes nyugdíjazást is vállalja a munkáltató, de adott esetben ahhoz is hozzájárul, hogy az érintett munkavállaló a munkavégzés alóli felmentés időszakában elhelyezkedjen egy új munkahelyen.

Ha kell, nagy lépésre is készek

Mindezek olyan lehetőségek, amelyek kétségkívül hozzájárulnak az érintett dolgozók helyzetének stabilizálásához. A szakszervezet igyekezett is azonnal széles körben ismertetni a dokumentum tartalmát, csökkentve az egyeseknél érzékelhető kétségbeesett elkeseredést, másrészt ráébresztve a beletörődve legyintőket arra, hogy nem szabad tétlenül fogadni mindazt, ami környezetükben, munkahelyükön történik.

Ennek ellenére érthetően sok a kétely, a tanácstalanság. Azok az emberek, akik a május végi családi napon még olyan optimistán nyilatkoztak lapunknak (Családi nap Pápán, Húsos 2008/3. szám), most sokkal pesszimistábban látják saját jövőjüket. Horváth Ernőné lehangoltan ecsetelte azt a csendes magába fordulást, ami manapság a munkatársakra jellemző. Munkatársnője, Góczán Attiláné, Éva azt a veszélyt véli ijesztőnek, hogy valószínűleg nagyon sokukat érintheti a dolog. Főleg azokra a családokra gondol, amelynek több tagja is ugyanitt dolgozik. Bár, mint mondta, a munkásgyűlésen amikor ezt felvetették, a felszámoló igen emberségesen nyilatkozott, megígérve, hogy amennyiben oda kerül a dolog, figyelemmel lesznek az ilyen helyzetekre. Ám ettől függetlenül is számos oka van annak, hogy az emberek feszültek, lehangoltak. Például a nyári szabadságok ügyében is nagy a tanácstalanság.

Előfordulnak nagyobb nekikeseredések is. A pápai húsüzemben 17 éve dolgozó Erhard Tamás sertésvágó példája azt bizonyítja, hogy olyanok is vannak, akik nem szándékoznak megvárni a tényleges felmondó levelet. Maguk veszik kezükbe a sorsukat, s ha kell a legnagyobb lépést is megteszik. Ez pedig azt jelenti, hogy külföldre szerződnek el. Ott legalább rendesen megfizetik a kemény munkát, s néhány év alatt anyagilag megalapozhatja a további éveket...

Mikor, ha nem most

Ebben a nagy tanácstalanságban azt kell tapasztalni, hogy még mindig akadnak, akik úgy érzik, teljesen magukra maradtak a bajban. Pedig mindenki láthatja, hogy ilyenkor csakis összefogással lehet eredményt elérni. Erre próbálta felhívni a figyelmet a szakszervezeti bizottság azokkal a kérdésekkel, amelyeket egyetlen oldalra nagyméretű betűkkel nyomtattak ki, s amelynek azt a címet adták: Mi a megoldás? Olyan kérdések kaptak ezen a lapon helyet, mint „Ki képviseli a munkavállalók érdekeit?” vagy „Ha bajba kerülsz, kihez fordulhatsz segítségért?”, „Vajon kiért és miért jöttek létre a szakszervezetek?”, „Tudod, hogy a szakszervezeti tagdíj adóalapot csökkentő tétel?”. Ilyen és ehhez hasonló kérdések sorakoznak a lapon, amire nem kérik mindjárt a választ, szerkesztőik csupán azt szeretnék, hogy minél többen gondolkozzanak el a kérdéseken. S ha ennek végén arra a következtetésre jutnak, hogy kérik felvételüket a szakszervezetbe, s tovább növelik a jelenleg 50 százalékosnak mondható szervezettségi arányt, az mindnyájuknak hasznára válik. Mikor, ha nem most van éppen itt az ideje az ilyen döntésnek? Régi, számtalanszor beigazolódott mondás az, hogy egységben az erő, s az erőre pontosan a megpróbáltatások idején van a legnagyobb szükség.

Márpedig a pápai húsosok a szakma helyi történetének talán legsúlyosabb megpróbáltatásainak időszakába jutottak.