Tagjai vagyunk egy nemzetközi csapatnak

Beszélgetés Kapuvári Józseffel, a HDSZ elnökével

Kapuvári Józsefet, a HDSZ elnökét kérdeztük a húsipar mai helyzetéről, a felmerülő problémákról és a lehetséges következményekről. Beszélgetésünknek az eastbourni húsipari konferencián elhangzottak adtak aktualitást, különös tekintettel a további vállalati koncentrációk, a piaci szereplők számának csökkenése terén várható fejleményekre.

- Kezdjük a magyar húsiparral, mi jellemző erre az ágazatra, milyen a belpiaci helyzet?

- A magyar húsipar mai helyzetét is nagymértékben befolyásolják a világgazdaságban zajló változások, hasonlóan a gazdasági élet más területeihez. Ezek következménye többek között az élelmiszeripari áremelkedés, a takarmány és az alapanyagok árának növekedése, ami alig fél év alatt jelentős mértékű volt. Mint ismeretes, a bio-üzemanyagok termelésének növelése is hozzájárult az áremelkedésekhez. Ennek a problémakörnek a hatását érezzük a gazdaság valamennyi ágazatában, így a magyar húsiparban is. Az áremelkedések mellett vélhetően a klímaváltozás is befolyásolni az ágazat helyzetét, hiszen ha változik a klíma, változni fognak az élelmiszeripari alapanyagok előállításhoz, termeléséhez szükséges területek, feltételek is. A harmadik tényezőként említem a világban zajló pénzpiaci folyamatokat, az amerikai jelzálogpiaci válság hatását. A bankok kockázatosnak tartják a hitelek kihelyezését egyes területekre, különösen a mezőgazdaságnak.

- Milyen a hazai vállalatok pozíciója?

- A kereskedelmi láncok uralják a magyar élelmiszerpiacot. A cégek nyereségtermelő képessége romlott. Egyrészt piaci problémákkal küszködnek, a megtermelt árut nem tudják eladni, másrészt az előállított termékek termelői árait nem tudják megfelelően emelni. Amennyivel megnőtt a beszerzési ár, a termeléshez szükséges hús ára, annál jóval kisebb mértékben nőttek azok az árak, amelyen a cégek értékesítenek. A magyar húsipar a kereskedelemmel szemben nem tudja a növekvő költségeit elismertetni az áraiban. A helyzetet jól jellemzi, hogy ma szinte nincs nyereséges vállalat. Néhány év alatt több cég is tönkrement vagy felszámolták. Jelen pillanatban is folyamatban van két cég (Pápai Hús Zrt., Falcotrade Rt.) felszámolása, ami még 2006-ban kezdődött.

- Az Élelmiszeripari Feldolgozók Országos Szövetsége (ÉFOSZ) adatai folyamatos csökkenést mutathatnak ki a hazai élelmiszerek fogyasztásában. A belföldön előállított élelmiszerek aránya a hazai fogyasztásban. 90 százalékról 75-re esett vissza négy év alatt. Mi ennek az oka?

- Szerintem különbséget kell tenni az úgynevezett számlás és nem számlás fogyasztás között. A legális élelmiszer-forgalom statisztikai adatai mutatják ki ezt a csökkenést. Hozzá kell tenni, hogy itthon továbbra is magas a nem számlás forgalom útján megvásárolt élelmiszer, vagy más szóval a fekete forgalmazás. Szakemberek 20-30 százalék körülire teszik annak a forgalomnak az arányát, amely nem legális csatornákon, tehát számla nélkül kerül ki a fogyasztóhoz. Ezért nem vonhatunk le olyan pontos következtetéseket, hogy milyen mértékben csökken az élelmiszerfogyasztás, mivel nem tudhatjuk hogyan is alakul a fekete forgalmazás. Ennek az információnak a tudatában nyilván korrigálni lehetne a mérleget. Ezért csak hozzávetőlegesen erősíteném meg ezt az adatot.

- Milyen helyet foglal el a magyar húsipar külföldön? Hogyan alakul az export?

- A magyar húsipar korábban nemzetközi tényező volt, most már nem mondható el ez sem Európa, sem a világ húspiaca viszonylatában. Ami az export jelenlegi helyzetét illeti, kicsit kedvezőbb adatokkal szolgálhatok. Ezen a téren is voltak jelentős csökkenések az évek folyamán, de összességében, amikor vergődött a belső piac, el tudtuk helyezni a termelést külföldön. Az összes termelés 20 százalékáról beszélünk, ez megy külföldre exportként, ennek a 2/3-a az Unió tagországainak piacára.

Külön érdekesség, hogy termékek hazi versenyében elsősorban a szlovák és lengyel import nőtt jelentősen.

- Összességében hogyan ítéli meg az ágazat helyzetét?

- Manapság sokan azt gondolják, hogy a magas fogyasztói ár kedvez az élelmiszeriparnak, de ez nem igaz. A fogyasztói árakkal párhuzamosan nőtt az alapanyagár, de ezt nem tudjuk elismertetni a mi árainkban, ezért harapófogóba kerültünk, ami azt eredményezi, hogy nincs nyereség. Nincs piac, kicsi a kereslet, nagy a verseny, rosszak az átadási árak, nem termelünk profitot. Valami egészen extrém helyzet alakult ki.

- Ha jól tudom, az elmúlt hónapban Eastbournban rendezték meg a második húsipari világkonferenciát. Kik képviseltették magukat ezen a konferencián?

- Erre az eseményre a nemzetközi szövetségünk, az IUL szervezésében került sor Eastbournban, az Egyesült Királyságban. Minden olyan országból voltak kollégák, ahol a húsipar jelentős gazdasági ágzat. Amerikai, kanadai kollégák nagy számban vettek részt Jelzi, hogy mennyire színes volt a jelenlévők mezőnye, hogy Japántól Thaiföldig, Új- Zélandtól Ausztráliáig a világ minden pontjáról képviseltették magukat a húsiparban dolgozók. Az EU kelet-európai tagállamai közül viszont csak Lengyelország és Magyarország volt jelen, a Szolidaritás és a HDSZ képviselői szeméyében.

- Milyen témakörök, kérdések kerültek előtérbe?

Miután a húsipar globalizált iparággá vált, a munkások érdekeit újszerű megközelítéssel kell képviselni.

- A legfontosabb megállapítás az volt, miszerint a húsipar egy globalizált iparággá vált. Ez a meghatározás már erre az ágazatra is ráillik, hiszen olyan nagyvállallatok jöttek létre az elmúlt időszakban, melyeknek több kontinens különböző pontjain vannak gyáraik, termelő üzemeik. Korábban ez nem volt jellemző. Ők határozzák meg a világ húsiparának fejlődését, a trendeket, az irányadó magatartást, a munkásokkal szembeni viselkedést. A velük kötött megállapodások irányadóak a többiek számára is. Megemlítem közülük a világ három óriás vagy globális vállalatát. Egyik az amerikai Smithfield, amely Európában pillanatnyilag három helyen van jelen: Franciaországban, Lengyelországban és Romániában. A másik a holland Vion, a harmadik pedig a dán Danish Crown.

Miután a húsipar globalizált iparággá vált, a munkások érdekeit újszerű megközelítéssel kell képviselni, tehát a szakszervezeti tevékenységnek is globalizálódnia kell. Döntések születtek arról, hogy a jövőben hogyan és milyen formában lépnek fel együttesen a konferencián megjelentek a húsipart érintő kérdésekben.

- Mégis, milyen eszközök állnak rendelkezésre a globális érdekvédelemben?

- Az első helyen mindjárt a helyzet pontos feltárását említeném. A világszervezetben dolgozó kollégák fel fognak állítani egy olyan térképet, amelynek segítségével könnyebben át tudjuk tekinteni a világ húsiparát. Egyfajta munkatérkép elkészítését jelenti ez. Tehát a lényege az lenne, hogy a fent említett globalizált vállalatok hol és milyen súllyal vannak jelen. Például az alábbi kérdésekre válaszolna: mely országban működik, hol vannak telephelyei, mennyi embert foglalkoztat, kollektív szerződéssel rendelkezik-e, stb. Így tudjuk meg, hogy hol, milyen típusú tevékenységet kell kifejteni. Össze kell hangolni a tevékenységünket, erőteljesebb, szorosabb együttműködésre van szükség. Ez minden tagszervezet számára komoly feladatot jelent.

A globális érdekvédelem sarkalatos pontja egy hálózat létrehozása. A hálózatban működő nemzeti szakszervezeteken között rendszeressé tesszük a találkozókat, a tapasztalatcserét. Az IUL vállalta a hálózat összefogó szerepét, figyelve arra is, hogy egy ilyen háló létrehozása nyelvi nehézségekbe ütközhet. A világszervezet ezt természetesen korrigálni tudja, de a kommunikáció és a kapcsolattartás roppant módon költség- és időigényes.

- Hallott a konferencián olyan bevált módszerekről, aminek az alkalmazását a HDSZ-ben is fontolgatják?

- Fontosnak ítélem az angol mintára kialakított tagszervezési modellt. Ezt a HDSZ-en belül mi is megpróbáljuk megvalósitani. Erre már az elnökségünkben elvi döntés született. Megkisérelünk kisebb vállalatoknál - ahol nem vagyunk jelen, pedig fontos lenne - tagokat toborozni.

Dolgozunk egyfajta szolidaritási háló kiépítésén Európában. A hálózat tagjait mozgósítjuk, ha a helyzet ezt kivánja. Például a német élelmiszeripari testvérszakszervezet (NGG) húsos tagjai a harmadik sztrájhullámot szervezik, mivel a Vion holland cég a krábbi 38,5 órás munkahét helyett heti 42 órában akarja dolgoztatni mukásait ugyanannyi bérért. Ez ellen, ahol csak tehetjük, fellépünk és tiltakozunk.

- Ön is hozzászólt a konferencián? Ha igen, milyen problémakörökről számolt be?

- Beszámolni globális összefüggésben nem tudtam, mert nemzetközi nagyvállalatok még nincsenek jelen hazánkban, de négy témát ismertettem.

1. Európában néhány éve létezik egy hálózat a húsipari ágazatban, amit német kezdeményezésre hoztunk létre, melynek a HDSZ is aktív tagja. Kiemeltem, hogy csak a hálózat a megoldás a globális problémákra. Ez a járható út.

2. Most születik egy úgynevezett „regionális” holding, ami nem globális, mert csak néhány országra terjed ki a tevékenysége, de új jelenség.

3. Beszámoltam továbbá egy olyan fejleményről, amikor kereskedelmi láncok húsipari üzemeket hoznak létre. Ezek a láncok belépnek a termelési piacra.

4. A hálózatokat nemcsak a szakszervezeteken belül kell kiépíteni - ott van példának a TESCO vagy a Marks&Spencer akció -, hanem szélesíteni kell a célnak megfelelően.. A hálózati kampányba be kell építeni külső szereplőket is. Nemcsak a vállalatot, a szakmát, hanem a társadalmat is magunk mögé kell állítanunk, a civil szervezetek felé is nyitni kell.

- Milyen személyes konklúziót vont le ezalatt a másfél nap alatt?

- Az első, egyben legfontosabb megállapítás, amelyhez szükséges az említet „térkép” is: a globalizált nagyvállallatoknál a nemzeti szakszervezetek tevékenységét jobban össze kell hangolni és koordinálni. Erősíteni kell a szakszervezeti képviseletet, mert az kihat az egész iparágra és a munkavállalók sorsára is. Ez volt a konferencia összegzése.

Keresni kell az utat, hogy szakszervezeti hovatartozástól függetelenül jó legyen az együttműködés. Továbbá nekünk is fel kellene készülni a globális tőke érkezésére és ez már, személy szerint úgy érzem, dörömböl a kapun. A HDSZ-nek is fel kell készülni arra az esetre, ha a magyar cégek egy részének helyét átveszi a fentebb említett három nagyvállalat valamelyike.

- Mi lehet a sikeres fellépés receptje?

- Új kihívások elé kerülünk mi is. Tagja vagyunk annak a nemzetközi csapatnak, amelynek szorosabban össze kell hangolni a tevékenységét. Ennek érdekében továbbképzést indítunk, ahová meghívunk olyan szakszervezeteket (pl. lengyel kollégákat), ahol a globális tőke már jelen van. Megbeszéljük a tapasztalatokat, hiszen az információk, az egész világra kiterjedő nyilvánosság minden testvérszakszervezetnek hathatós segítséget jelent.