Várakozással teli évkezdet a Rábaközben

Kapuváron, ebben a rábaközi városban sincs másként mint az ország más vidékén: a téli ünnepek elmúltával, az elmúlt évi mérlegek lezárásával és az év eleji új árak, új körülmények megismerésével hosszan eltartó számolgatásokba bonyolódik az ember. Vajon miként alakul ez az év, mennyivel sikerül előbbre lépni, mivel lesz jobb, mint tavaly volt? Erről beszélgettünk Pászli Tiborral, a Kapuvári Hús Zrt. szakszervezeti elnökével.

Az év nem áprilissal kezdődik

A kapuvári érdekvédő a beszélgetésünk során egyáltalán nem mutatott túlzott optimizmust a kilátásokat illetően. Egyébként is mindenki megfontolt, alapos embernek ismeri, olyannak, aki nem ragadtatja el egyhamar magát, s a tapasztalat, a konkrét helyzet ismerete most még inkább mérsékelt lelkesedésre készteti.

Régi vesszőparipája már az üzemi szakszervezeti tanács elnökének tisztét is betöltő Pászli Tibornak, hogy az év nem április elsejével, hanem január elsejével kezdődik. Viszont, mint a legtöbb hazai húsipari vállalatnál, a kapuvárinál is április elsejével alkalmazzák az inflációt követő bérkiigazításokat. Véleménye szerint, ha nem is egyből, de mondjuk évente egy-egy hónapot lépve, el kellene érni, hogy a munkavállalók az új fizetéseket január elsejétől kapják. Hiszen a kereskedelmi árak, valamint a gázért, a vízért, a hőért és más szolgáltatásokért fizetett összegek is januártól változnak.

Abban igazat kell adni a munkáltatóknak, hogy amíg az előző év végleges mérlege el nem készül, s az aktuális évre vonatkozó adatokat csak körvonalaikban lehet ismerni, addig érdemben nem nyilatkoznak, s a bértárgyalásokat is halogatják. Ám előbb vagy utóbb, mégiscsak az lenne a normális dolog, hogy a bérből és fizetésből élők már januártól számíthassanak bérük rendezésére. Ennek érdekében a kapuvári húsosok érdekvédője a maga részéről megtette, amit tehetett, hiszen már tavaly decemberben írásban kezdeményezte a munkáltatónál a bértárgyalásokat. Ebben a HDSZ választmányában megtárgyalt elvekre alapozták az igényeket, s szeretnék, hogy mihamarabb tiszta képet kapjanak, s családonként is tervezhető legyen a 2008-as esztendő.

Magára hagyták az iparágat

Ami az idei bérek várható szintjét illeti, Pászli Tibornak az a véleménye, hogy Kapuváron, amióta újraindult a húsipari termelés, a fennálló nehézségek ellenére is minden évben sikerült a tulajdonosokkal egy infláció szintű bérfejlesztésben megegyezni. Ez tény. Viszont az is tény, hogy ezzel sem a dolgozók, sem maga a szakszervezeti vezető nem lehet teljeséggel elégedett. A bérek vásárlóértéke ugyanis évről évre csökken, miközben a munka intenzitása - a rendelkezésre álló technikai felszereltség mellett - annyira nőtt, hogy csúcsra-járatottnak mondható. Ideális az lenne, ha hosszú évek után a magyar húsipar munkavállalója elérhetné, hogy az egyre intenzívebb munka mellett egy infláció feletti bérmegállapodásnak örülhessen. Meg kellene állítani a húságazat visszacsúszását a különféle szakmák átlagos béreinek a rangsorában, ezáltal is erősíteni a húsipari munkahelyek vonzerejét.

Sajnos az történt, hogy a privatizált húsüzemeket és a munkavállalókat a mindenkori kormány magukra hagyta. Sőt, bérkérdésekben bizonyos fokig egymással szembe fordította a munkaadót és a munkavállalót, mondván: oldjátok meg kettesben a problémát.

Kapuváron az a vélemény alakult ki, hogy hazai és Európai Uniós szinten is jelentős hátrányba kerültek azok, akik ebben az iparágban dolgoznak. Nem igényelnének versenyelőnyt sem az EU-tól, sem pedig a magyar kormánytól, de egyenlő indulási pozíciót viszont elvárnának maguknak. Hiszen ilyen körülmények között nem védhető ki a jó szakemberek külföldre távozása. Mivel Győr-Moson-Sopron megye a nyugati határ mellett fekszik, s Kapuvár még a megyeközponttól is nyugatra helyezkedik el, innen könnyebb a nagyobb jövedelem biztosításával külföldre csábítani a jól képzett és tapasztalt munkaerőt. Most is szép számban akadnak Kapuváron, akik naponta átjárnak Ausztriába dolgozni, s olyanok is vannak, akik messzebb vállaltak munkát, s csak hétvégeken vagy havonta járnak haza. Több fáradtsággal, lényegesen jobb jövedelmet lehet így elérni.

Más a statisztika és a valóság

Beszélgetésünk alkalmával Pászli Tibor szóvá tette: a bértárgyalások alkalmával nehezíti az érdekvédők dolgát, hogy az országos statisztikai hivatal által rögzített inflációs előrejelzéseket kell figyelembe venni. Holott az a bizonyos 6,5-7 százalék csak az átlagszámítások által kimutatott papírokon annyi. Mert a valóságban a kapuvári húsipari munkavállalót nem érinti a plazma tévé vagy a Hawaii-i kirándulás költségcsökkenése. A vásárlói „kosarába” más kerül. A nagy átlagba valóban a luxustermékek is beleszámítanak, de ami egy bérből- és fizetésből élőnek a leginkább számít: az energia, az élelmiszer és a többi mindennapi kiadások növekedése. Ezek a tételek pedig a statisztikailag kimutatott inflációs értékeken felül drágulnak. Ilyenformán a valóságban a családokat terhelő kiadások növekedése mindenképpen kétszámjegyű, ezért az emberek azt tapasztalják, hogy az 5-6000 forintos béremelés mellett is állandóan csökken a havonta hazavitt fizetésük értéke.

Az idei kilátásokat viszont behatárolja az a kép, ami azon az ebéddel egybekötött munkásülésen rajzolódott ki az üzem alkalmazottai előtt, amelyre a tulajdonos hívta meg őket még az elmúlt év végén. Ott ugyanis értésükre adták, hogy a gyár 2007-es teljesítménye sem jellemezhető pozitív végeredménnyel, amiért korántsem hibáztatták ugyan a dolgozókat, de a terheket közösen kell viselniük.

Ebből a patthelyzetből a kiutat a termékszerkezet megváltoztatása jelentheti, szükséges a termékgyártás bevezetése, a piac bővítése, de ezt nem elég csupán akarni, mert mindehhez jelentős anyagi feltételek szükségesek.

Erősödő szervezeti élet

A gyár és ezzel együtt a kapuvári húsipar talpra állítása közös feladat, ezt mindenki belátja. De az érdekvédők hangsúlyozzák, hogy amint a háború megnyeréséhez a tábornokok mellett nagymértékben a katonákra is szükség van, úgy az esetleges termékstruktúra váltásához is szükség lesz a jó szakemberekre. Márpedig a hozzáértő munkaerő megtartása csakis megfelelő bérfejlesztéssel érhető el. Manapság pedig Kapuváron eléggé nagy, átlagon felülinek mondható a fluktuáció. És ez nehezíti a szakszervezeti munkát is. Cserélődnek a tagok, de szerencsére ennek ellenére a szervezeti élet nem gyengül, inkább erősödik. Egyre többekben tudatosodik, hogy érdekvédelmi eredményeket csak szervezett formában lehet elérni. Ezért a régiek nem mulasztják el az új munkatársaknak elmondani, hogy itt érdemes szakszervezeti tagnak lenni, és azok rendre kérik is a felvételüket. Együtt rendezik a sportnapokat, közös összefogással teszik emlékezetessé a gyermeknapot és a többi hasonló rendezvényt. Nyaralásra ugyan kevesebb jut, de az összefogás és a közös akarat megvan ahhoz, hogy Kapuváron a régi szintre emelkedjék a húsos szakma tekintélye és érdemes legyen ebben az iparágban dolgozni.