Erősebb paprikához több ember kell

A szakszervezet nem tett le a kollektív szerződésről

Igencsak megcsappant a Szegedi Paprika Zrt. szakszervezetének létszáma: máig emlékezetes a konfliktus, amikor a menedzsment 2005-ben egyoldalúan felmondta a kollektív szerződést, majd az akkori érdekképviseleti vezetővel odáig fajult a konfliktus, hogy az alapszervezet vezetője végül a cégtől is távozni kényszerült. A csalódottság nyomán a korábbi 40 százalék körüli szervezettség lecsökkent, a több hónapos vegetálás után újjászerveződő érdekképviselet most 15 százalék körüli szinten áll. Kollektív szerződés azóta sincs, Németh Zoltán, a többször tulajdonost váltott cég szakszervezeti vezetője ennek ellenére korrektnek értékeli a cégvezetéssel való viszonyukat.

Elfogadható béremelés

- A Húsipari Dolgozók Szakszervezetének a béremelésre vonatkozó 13 százalékos javaslata helyett a Szegedi Paprika Zrt. érdekképviselete 8 százalékos bérfejlesztést indítványozott erre az évre, s ezt meg is kapta - indít Németh Zoltán, a szegedi szakszervezet vezetője, aki elfogadhatónak tekinti a növekedés mértékét. Emellett jár évente háromszor 6500 forintos étkezési utalvány, havi 10 ezer forint értékben helyben elfogyasztott meleg étel vagy 5 ezer forintos étkezési jegy, valamint bérlettámogatás a helyi és helyközi járatokra. Ezek azok a juttatások, amelyeket minden dolgozó megkap.

A beiskolázási támogatás összege idén az általános iskolásoknál 9 ezer, a középiskolában tanulóknál 11 ezer forint volt fejenként, ezt a szakszervezet a saját tagjainak további 3 ezerrel toldotta meg. Mivel a cégnek nincs saját üdülője, a vállalat lakókocsis szállást tud biztosítani a nyári szabadságokra - korábban a Visegrád melletti Dömösön, ezen a nyáron a Balatonnál lehetett elszállásolást kérni. Viszonylag sokan éltek is a lehetőséggel, kilenc turnusra került sor az idén.

Németh Zoltán úgy tapasztalja: az alkalmankénti többletjuttatás önmagában kevés ahhoz, hogy a szakszervezet ismét megerősödjön. Amint országszerte, úgy Szegeden is jellemző, hogy sokan inkább másra költik a keresetük 1 százalékát kitevő tagdíjat. Ők úgy látják: akkor sem lehetne több juttatást kiharcolni, ha nem 15 százalékos, hanem kétszer akkora volna a taglétszám, hiszen a menedzsmentnek a 40 százalék feletti szervezettségi szintnél is gyakori érve volt az, hogy „az érdekképviselet nem reprezentatív.” Mivel pedig jelenleg nincs komolyabb pengeváltás kockázatát rejtő ellentét a vezetőség és a dolgozók között, sokan nem látják rövidtávon hasznát a csatlakozásnak. A tagok négyötöde a konzervgyárból verbuválódik, a többiek a műszaki dolgozók közül kerülnek ki.

Potyautasok

Érvényesül a potyautas effektus is, amikor a dolgozók többsége úgy vélekedik, hogy „a szakszervezet úgyis tárgyal mindenki nevében.” Kevesen ismerik fel hosszú távon a kollektív összetartásban rejlő előnyöket. Ezt jelzi az is, hogy Németh Zoltán eredeti tervei szerint csak addig látta volna el az újjászerveződő érdekképviselet vezetését, amíg kinevelődik az új generációból az utódja, ám még ma sem látja, hogy a fiatalok közül ki lehetne az, aki szívesen átvenné tőle a stafétát.

A szakszervezet vezetői ugyan minden hónapban leülnek a vezetőséggel megtárgyalni az aktuális kérdéseket, ám az érdekképviselet valódi jogosultsággal bíró tárgyalópartnerként csak a bértárgyalások során léphet fel. A dolgozói szervezettséget az üzemi tanács újraszervezésével próbálják erősíteni. Az átfedés a két szerveződés között már-már természetesnek mondható: az áprilisi üzemi tanácsi választásokon több szakszervezeti bizalmi került be a testületbe, amelynek elnöke ugyancsak Németh Zoltán lett.

A cégen belül a legtöbb súrlódás továbbra is a munkaszervezés körül van a munkaadó és a dolgozók között. A kollektív szerződés felmondása előtt ugyanis a hétvégi munkát csak rendkívüli munkaként - tehát kiemelt bérezéssel - rendelhették el, azóta viszont műszakba szervezik ezt az időszakot is. A piac sajátosságaiból adódóan nagy megrendelések idején előfordul, hogy a munkaidő-keretes foglalkoztatás révén a szombati nap is munkanapnak számít, emiatt rendszeres az elégedetlenség. Az üzemi tanács funkciója a két fél esetenkénti érdekellentéteinek lehetőség szerinti tompítása.

Németh Zoltán hangsúlyozza: nem tettek le arról, hogy ismét legyen kollektív szerződés a vállalatnál. Ezt azért tartják fontosnak, mert a többletjuttatásokat ugyan jelenleg is megkapják a dolgozók, viszont nincs jogi garancia ezek fenntartására. Ezzel szemben, ha szerződésben rögzítik a javadalmakat, a menedzsment adott szituációban nehezebben tudja megnyirbálni azokat. A szakszervezeti vezető azt mondja: a cégvezetés rendszeresen úgy nyilatkozik, hogy nem zárkózik el az újbóli szerződéskötéstől, csak eddig „valami mindig közbejött.”