Nyári akadémia

Gyurcsány Ferencnek jó a memóriája. Pontosan emlékszik arra, hogy 2006. nyarán a szakszervezetek vonultak először az utcára a megszorító intézkedések ellen. Egy évvel a munkavállalói érdekvédelem radikális hangvételű, egységes Duna-parti tüntetése után, 2007. július 18-án az MSZOSZ nyári akadémiáján kért fellépési lehetőséget. Az apropót a kormánypártok újonnan elfogadott koalíciós megállapodása adta, különös tekintettel a munkavállalókat érintő változásokra. A Vasas székházban Pataky Péter, az MSZOSZ elnöke köszöntötte a vendéget és emlékeztette arra, hogy a mögöttünk lévő időszak megszorításai, a jelentős terhek, elsősorban a munkavállalókat sújtották. Némi éllel, ám visszafogottan megemlítette, hogy az elmúlt egy év némi kívánni valót hagyott maga mögött az egyeztetések terén is.

A kormányfő a tőle megszokott lendülettel kijelentette: közös dolgunk Magyarország megújítása, hogy „a melósokat értő kormánya legyen az országnak”. Aztán jöttek a számok, statisztikák, amelyek a lényeget voltak hívatva elfedni. Hiszen nagyon érdekesek - ügyes válogatással - az elmúlt évtized fogyasztási és bérgrafikonjai, de azért illett volna megemlíteni a KSH éppen azon a napon kiadott jelentéséből, hogy az év első öt hónapjában 6,8 százalékkal csökkentek a reálkeresetek. Magyarán: a nadrágszíj meghúzása a tervezettnél is jobban sikerült. (Hát, a pénzügyesek „föléterveztek” egy kicsit.)

A szakszervezeti vezetők memóriája nem annyira jó, mint a miniszterelnöké. Ide másolom az MSZOSZ elnökének a tavalyi tüntetés után a Húsosnak adott nyilatkozatát: „Mi azért harcolunk, hogy ne csökkenjen a keresetek reálértéke.” Idézhetném persze ugyanonnan az Új egyensúly programjáról hozott állásfoglalásból, hogy „nem csökkenhet a reálbér a következő években”. (Húsos 2006/4) Sajnálatos módon az „akadémián” (ön)tudat alá szorultak ezek a mondatok.

Könnyebb a kényelmetlen emlékekre fátylat borítani régi-új ígéretek fejében. Nagy tapssal jutalmazták a részvevők a miniszterelnököt, amikor arról beszélt, hogy a Munka Törvénykönyvével ellentétes gyakorlatot folytató munkáltatók erőteljes szankciókra, az állami támogatások megvonására számíthatnak.

Ha magunknak is megengedünk némi emlékezetkihagyást és megfeledkezünk arról, hogy a kormányfő érdekvédőknek tartott előadást, akkor bízvást sikeresnek minősíthetjük a találkozót. A nyári hőség ellenére az idősebb korosztályhoz tartozó hallgatóság végig kitartott, nagy elégtétellel hallgatta a más sokszor hallott biztatásokat (foglalkoztatás-ösztönzés, adócsökkentés, jogsegély-szolgálat, stb.) és mély egyetértéssel nyugtázta azt a kijelentést, miszerint „meg kell gondolni, hogy meddig feszítjük a húrt”. Az elkötelezettek örömmel hallották, hogy ez a politika a kiigazítással együtt is igazi baloldali teljesítmény. (Kiss Péter, a Baloldali Tömörülés vezetője, a kancellária és a munkaügy között „ingázó miniszter” is elégedetten dőlt hátra a székében.)

A nyári akadémia után Gyurcsány Ferenc könnyű szívvel mehetett el nyári szabadságra, kitanította a szaktársakat, nem kell attól félni, hogy megismétlődik a tavalyi eset: a kormány ellen utcára vonulnak a szakszervezetek.