Ravasz a Nagy Ho-Ho-Ho-Horgász

A HDSZ 6. országos horgászversenyének mottója lehetett az idézett dal, hiszen horgászaink minden tudásukat bevetették, hogy a versenyen minél több halat kifogjanak. Az idén Szolnokon megrendezett eseményre, csapataink már a verseny előtti napon megérkeztek, hogy szemrevételezzék a nagy küzdelem helyszínét, a Milléri horgásztavat. A versenyen 8 húsos cég, Kaposvár, Pécs, Baja, Szeged, Gyula, Békéscsaba, Debrecen, és a házigazda Szolnok 10 csapata vett részt.

Az első napon, vacsora előtt kisorsolták a horgászhelyeket, ami a horgászversenyeken egy fontos szerencsefaktor. Utólag azonban kiderült, a hőn áhított helyeken sokkal kevesebbet fogtak. A kevésbé jónak tartott helyekre sorsolt versenyzőket kellemes meglepetésként érte a sok kifogott hal.

A rendezvény csak részben verseny, célja az ország „húsosainak” kapcsolattartása. Erre alkalmas volt az esti vacsora utáni buli. Az évente egyszer találkozó résztvevők örömmel töltötték együtt az estét. A vízparton csöndes horgászok a verseny előtt jókedvű, hangos társaság benyomását keltették. A találkozás öröme uralta az estét. Sűrűn lehetett hallani az előző évek versenyein történteket, az emlékezetben egyre nagyobbra növekvő halakról.

A verseny napján hajnalban keltek horgászaink. A tó partján a reggeli csöndben lázas készülődés kezdődött. Általában igen komoly felszerelésekkel érkeztek a kollégák a nagy küzdelemre. A laikus megfigyelő szemében úgy tűnt, szívügyüknek érzik a halak étkeztetését, mert változatos, és igen komoly mennyiségű etetőanyagot csúzliztak be a tóba. Erre szükség is volt, hiszen a halak kiképzést kaphattak a verseny előtt, mert a horgászok minden tudására szükség volt, hogy túljárjanak az eszükön.

Az eredmény nem maradt el, mert már az első órában „infók”: jöttek: a tó végén az egyik horgász már két halat fogott, mások egyet-egyet. A kísérők hozták-vitték a híreket, hogy mire harapnak a halak. A délelőtti rövid zápor után, a csodálatos napsütés, a kikapcsolódni érkező kísérőket, a szákokban szaporodó halak látványa pedig a horgászokat derítette jókedvre.

A verseny végén, a mérlegeléskor kiválasztották az elvinni kívánt szebb halakat. (Horgászaink összesen 70 kg pontyot vittek haza.) A szálláson, a jóleső ebéd után, lázas halpucolás kezdődött. A verseny izgalmán túlesve, vidáman ugratták egymást a csapatok.

Közben elkészültek az összesítések. Horgászaink összesen 144 kg halat fogtak. A helyezések között néha pár deka döntött, hiszen a III. és IV. hely között csak 12 dekagramm volt a különbség. I. helyezett csapat a KOMETA csapata lett 33,84 kg hallal. Ők már háromszor lettek elsők, így a kupa véglegesen náluk maradhat. Az első három csapat szép díjakat kapott, a többiek egy kis emlékeztető ajándékot. A legtöbb halat fogó versenyző 15,22 kg-mal a Debreceni Hús dolgozója, Forgács László lett.

A vacsorát már mindenki oldott hangulatban fogyasztotta. Az esti buliban, a közös mulatozás közben, az „ellenségek” közös sorsú csapattá váltak. Elégedetten zárták a napot azok a kollégák, akiket a versenyszellem hozott a találkozóra, de azok is akik csak egy kis kikapcsolódásra vágytak. Egybehangzó vélemény volt, sok ilyen napra lenne szükség.

A búcsúzásnál el is hangzottak a szavak: Jövőre, veletek - valamelyik húsos cégnél...