Kinek jár költségtérítés a munkába járáshoz?

A benzinár emelkedése, a közlekedési tarifák alakulása, a vasúti szárnyvonalak megszüntetésének híre, a Volán társaságok esetleges privatizálása egyaránt foglalkoztatja a munkáltatókat és munkavállalókat, hiszen a munkába járás költségei jelentős mértékben befolyásolják a foglalkoztatást. Az utazási idő mellett a költségek határozzák meg a bejárási távolságok alakulását. Mindemellett fontos a jogi szabályozás, amely az alábbi előírásokat tartalmazza.

A munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló 78/1993. (V.12.)Korm. rendelet hatálya kiterjed minden munkáltatóra és a velük munkaviszonyban álló személyekre. A rendelet 2.§-a értelmében munkába járásnak minősül a közigazgatási határon kívülről történő napi munkába járás és hétvégi hazautazás.

Napi munkába járásnak minősül, a munkavállaló állandó vagy ideiglenes lakóhelye és munkahelye közötti napi, illetőleg a munkarendtől függő gyakoriságú rendszeres oda- és visszautazása. Hétvégi hazautazás, ha a munkavállaló ideiglenesen munkavégzési célból munkahelyével azonos helységbe, illetőleg annak közelébe (napi munkába járással elérhető távolságra) költözik, onnan hetente egyszeri állandó lakóhelyére történő oda- és visszautazása.

Ennek alapján a munkáltató köteles megtéríteni a munkába járást szolgáló bérlet vagy teljes áru menetjegy díjának 86%-át, ha a munkavállaló országos közforgalmú vasúton, elővárosi vasúton megy munkahelyére. A menetjegy 80%-át kell kifizetnie a munkáltatónak, ha a munkavállaló helyközi díjszabással közlekedő helyi vagy távolsági autóbuszon utazik a munkába. Természetesen a kifizetésekre akkor kerülhet sor, ha a menetjegyeket, bérletet a munkavállaló "leadja" a munkáltatónak.