Lesz-e társadalmi szerződés?

Májusban ülést tartott a Gazdasági és Szociális Tanács (GSZT), a szociális párbeszéd legtágasabb intézménye, ahol ismét napirendre került egy társadalmi szerződés megkötésének igénye. A GSZT-ben képviselt munkáltatói, munkavállalói, tudományos és civil szervezetek, emlékezve a tíz évvel ezelőtti hasonló törekvés kudarcára, nem kötelezték el magukat egyértelműen egy megállapodás mellett, de fontosnak ítélték a gondolt életben tartását. Feltehetően nem akarták negligálni a másfél éve született kezdeményezésüket, nem is szólva arról, hogy éppen a tanácskozásra időzítve adták közre a szerződés előkészítését szolgáló tanulmányokat. Ezekből az írásokból kiolvasható, hogy a politikának és az érdekvédelmi szervezeteknek is szembe kell nézni olyan stratégiai kérdésekkel, amelyekre nem adnak választ a permanensen zajló kampányok, országházi viták és pártos bajvívások. Azt sem kell bizonygatni, hogy az élet minden területét egyre inkább átható versengés mellett egyre markánsabban jelenik meg az együttműködés, összefogás igénye és parancsa. Hiszen közös érdek, hogy a tőke és munka, a gazdagok és szegények, a fiatalok és idősek, az egyedül élők és családosok, a falu és város, a fizikaiak és szellemiek, a gazdaság és a közszféra között zajló érdekviták ne feszítsék szét a társadalmat, legyen kölcsönösen elfogadott kerete és határa a nyers érdekérvényesítésnek. Hogy a sokféle akarat közös célokban öltsön testet, legyen szó akár az ország gyarapodásáról, a népesedés ügyéről, vagy a nemzeti kultúra értékeinek védelméről.

A GSZT reprezentánsai, jobbról Dr. Héthy Lajos

Dr. Héthy Lajos tudományos kutató, a szociális párbeszéd, az érdekegyeztetés nemzetközi rangú szakértője a tanácskozást követően érdekvédelmi újságírók körében úgy ítélte meg, hogy sok a nyitott kérdés a társadalmi szerződéssel kapcsolatban. Az érintettek még nem döntötték el, hogy milyen kérdéskörökről szóljon a szerződés, átfogó legyen vagy szelektív, általános kérdéseket vagy konkrét tennivalókat tartalmazzon, és ki kivel állapodjon meg. Felhívta a figyelmet, hogy a kormány bizonyos kényszerpályán mozog, hiszen stabilizálni kell az államháztartást, új konvergencia programot kell készíteni, és kötelezettségek terhelik a nemzeti fejlesztési tervet illetően is. - Most már a határidőt sem mi szabjuk, nem hogy a cselekvési programot - mondta a szakember az EU szabta teendőkre utalva. Ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy az írek kedvezőtlen gazdasági helyzetben hozták tető alá a maguk társadalmi szerződését, és teremtették meg a kibontakozás feltételeit. Kérdésre válaszolva elmondta, hogy a hazai elitcsoportok fórumának tekinthető GSZT és az Országos Érdekegyeztetési Tanács szerepköre elvileg világosan elhatárolható, de az OÉT szereti magát mindenben kompetensnek tartani.

Az érdekes beszélgetésen felvetődött még, hogy a szakszervezetek a munkahelyekre koncentrálnak és a problémáik nem nemzeti szinten jelentkeznek. Kérdéses, hogy mit ér számukra egy társadalmi szerződés. A globalizáció egyébként is korlátozza - lásd a multinacionális társaságokat - egy társadalmi szerződés jelentőségét.

Mindemellett abban egyetértés alakult ki, hogy a szakszervezeteknek érdemes figyelemmel kísérni a társadalmi szerződés körüli törekvéseket, hiszen egy formális szerződés létrejötte nélkül is számos kérdésben konszenzus alakulhat ki a GSZT fórumain, ahol mégis csak képviselteti magát a hazai nagytőke és a szellemi elit. Már az is nyereség, ha ezen a fórumon számon lehet kérni a társadalmi felelősséget és szót kapnak, meghallgatást nyernek a teherviselő társadalmi csoportok képviselői. Ennél több csak akkor várható, ha erősebbek lesznek a szakszervezetek, a munkahelyeken és országos szinten is.