Csúszó rakomány himbáló hajón

A második Gyurcsány-kabinet kormányprogramját és meghirdetett intézkedéseit a szakszervezeteknek alaposan meg kell ismerniük és várható társadalmi hatását alaposan át kell gondolniuk. Különösen kötelessége ez a munkavállalói érdekvédelem vezetőinek. Ez azért megkerülhetetlenül fontos, mert ezek a megszigorító intézkedések, átalakítások, reformok társadalmi feszültségekkel járnak. Az előttünk álló másfél-két évben várhatóan nehézségekkel, megpróbáltatásokkal teli időket kell átélnünk, s erre a szakszervezeteknek is fel kell készülniük.

Hogyan? Úgy, hogy a munkavállalók számára (is) elfogadható intézkedések szülessenek ebben a kényszerű helyzetben. A közérdeket szolgáló reális, de fájó lépéseket kényszerűen el kell viselnünk, a reformok következetes végrehajtásával egyet is lehet értenünk, ugyanakkor - a kormánypártokhoz simulás mellőzésével - harcos magatartással védenünk kell (miként a Bokros-csomag idején) a dolgozók, a szegények, a rászorultak érdekeit.

Szakszervezeti vezetők és kormánytagok az OÉT ülésén

Igaz, az Országos Érdekegyeztető Tanácsban a szakszervezetek „zsűrizik” a kormány intézkedéseit, és lehetőségük nyílik bizonyos elgondolások korrigálására is. Fontos, hogy a miniszterelnök az MSZOSZ szövetségi tanácsának ülésén megígérte: a három évre szóló minimálbér-megállapodáshoz tartja magát a kormány, és az adócsökkentés kivételével a többi megállapodáshoz is.

Várhatóan a társadalmi párbeszéd keretében korrekciós jellegű javaslatok merülnek fel, és számolni kell az ellenzék véleményével is. Ezeket a szakszervezeteknek figyelemmel kell kísérniük, nem lehet ölbe tett kézzel megvárni azt, hogy mi valósul meg és mi nem a kormányprogramból. Az egész folyamatban kezdeményezően és aktívan kell fellépni, hogy érvényesíteni lehessen a munkavállalói érdekeket. Mondhatni: himbáló hajón kell rendezni a csúszó rakományt. Szakértelmet, erős elkötelezettséget és ha szükséges, határozott fellépést kíván ez a feladat.

Melyek a szakszervezetek számára legfontosabb kérdések?

A munkahelyteremtés, a munkanélküliség csökkentése, a kollektív szerződés, a reáljövedelmek alakulása, a minimálbérek adómentessége, a nyugdíjak, a természetbeni juttatások megőrzése, a Munka Törvénykönyvének módosítása, a munkahelyi kiszolgáltatottság megszüntetése, a szakképzés. Erős igény, hogy a szakszervezeti tisztségviselőket ne lehessen kizárni a munkahelyekről, hogy folyamatos legyen a párbeszéd, ne lehessen kibújni az érdemi egyeztetések alól, és a munkáltatók tartsák tiszteletben a megállapodásokat. A munkavállalók azt is elvárják, hogy a tehetősek többet vállaljanak a közterhekből.

Mindez nem lesz majd olyan sima, mint az autópálya. Máris hallunk - olvasunk megfontolandó ellenvetéseket, például a közszférából. „A kormányprogram vádirat a közigazgatás ellen - állítja Fehér József főtitkár - mert a program azt az illúziót kelti, hogy itt minden rendben van, csak az államigazgatást kell rendbe tenni, a közigazgatást megsarcolni, az indokolatlanul nagy létszámú apparátust leépíteni. Az igazság viszont az, hogy a kormányprogram a gazdaság zavarait próbálja a közigazgatásra áthárítani”. (Népszabadság, 2006. június 6.) A pedagógusok szakszervezeti vezetői pedig máris a várhatóan több ezer tanár elbocsátását bírálják, ellenzik. Ezek a lépések próbára teszik a szolidaritást, amelyre pedig nagy szükség lehet a szakszervezeti munkában.

A közszféra mint tudjuk - a hasonlóságok ellenére - nem azonos a versenyszférával. Ugyanakkor a versenyszférának is megvannak a maga gondjai, elvégzendő feladatai, elegendő, ha csak a húságazat válságára gondolunk. A munkavállalói érdekvédelemnek az új kormányzati ciklusban is nehéz körülmények között kell helytállni minden területen.