Elhúzódott a béralku Pápán

Többre vágytak, de azért örülnek

Nagy, küzdelmes csatában sikerült az idei béremelést kiharcolni Pápán. Ezt követően beszélgettünk a szakszervezeti irodában, ahol Döbör János szb-elnök és Harkai Attila szakszervezeti bizalmi, az üzemi tanács tagja pontról pontra elemezték a bértárgyalások eseményeit.

Indulás nulláról

Izgalmas fejlemények kerültek terítékre, hiszen - amint elmondták - a pápai húsüzemben a semmiről indulva érték el az idei 3,5 százalékos keresetnövekedést és a vele járó kiegészítéseket.

Nehezen, a szokottnál is akadozóbban indultak az idei bértárgyalások. Bár a HDSZ választmánya által központi irányelvként elfogadott 6,5 százalékos béremelési javaslat a szakszervezet részéről kiindulási pontként szolgálhatott, tárgyalásokra - természetesen nem az érdekvédelem hibájából - még márciusban sem került sor. Többszöri szóbeli egyeztetés után, végül április 4-én jutott oda a szakszervezeti bizottság tárgyaló küldöttsége, hogy előadhatta álláspontját, de minderre ott a vállalat menedzsmentjétől semmi választ nem kapott. Mivel a szakma többi nagyvállalatánál sem haladtak a bértárgyalások, az elégedetlenség mondhatni országos méreteket öltött. Amikor a HDSZ választmánya március végén elégtelennek értékelte az idei bértárgyalások helyzetét és az országos sztrájkbizottságba új tagokat delegált, a pápaiak részéről Harkai Attila is tagja lett a testületnek.

- Örültem ennek a megbízásnak - vallotta -, hiszen így mi, pápaiak is bekapcsolódhattunk a közös küzdelembe. Tudtam, hogy közösen sokkal határozottabban léphetünk fel az érdekeink megvédéséért. Régi igazság, hogy egységben az erő, és ez most ismét bebizonyosodott. Az országos sztrájkbizottság munkája ugyanis összességében meghatározta a bértárgyalások hangulatát, jelentősen előre vitte a közös ügyünket. Vállaltuk a küzdelmet, de nem bánjuk, hogy végül sem nálunk, sem pedig máshol nem kellett sztrájkolni, hiszen ez nem célként, csupán eszközként szerepelt a „forgatókönyvben”. Többször hangoztattuk, hogy dolgozni akarunk, de úgy, hogy azt meg is fizessék. A törekvéseink érvényesítésében sokat jelentett, hogy az akciónk sajtóvisszhangja igen jelentős volt, így tudtunk egyről kettőre lépni - mondta a sztrájkbizottságban aktív szerepet vállaló érdekvédő. A beszélgetés során aztán kiderült, hogy ez a lépés voltaképpen nem is egyről a kettőre, hanem a nulláról történt. Mert a történet legelején a vezérigazgató úgy vélekedett, hogy nem látja a forrását a béremelésnek. Mint akkor megjegyezte, inkább bércsökkentésről kellene beszélni, mint növelésről.

Nyomás alatt

A HDSZ országos érdekvédelmi akciójának hatására a második bértárgyaláson, amelyre május 3-án került sor, a munkáltató ajánlata úgy szólt, hogy a 2005. évi adózás utáni eredmény (220 millió forint) egyharmada (mintegy 73 millió) fordítható bérfejlesztésre, kétharmadát ugyanis a termelés fejlesztésére szánták. Ebből sikerült aztán elérni, hogy a pápaiaknál az idén 3,5 százalékos a keresetnövekedés, amiből 3 százalék a bruttó bérre vonatkozik. Emellett az étkezési hozzájárulást dolgozónként 4000-ről 4500 forintra emelték. A beiskolázási segély gyermekekként 10 000-ről 16 000 forintra nőtt, és az elért eredmények közé sorolható még, hogy a természetbeni juttatás, vagyis az üzem saját üzletében levásárolható összeg a tavalyi 18 000-ről 19 000 forintra emelkedik. Tavaly húsvétkor, szeptemberben és karácsonykor egyaránt 6000 forint értékben vásárolhattak a dolgozók, az idén karácsonykor már ezerrel többért tehetik ezt. A bértárgyalás utolsó pontjaként abban állapodtak meg, hogy az idei eredményesség függvényében november első hetében még újra tárgyalnak egy karácsony előtti esetleges egyszeri készpénzes juttatásról. Ehhez járul még hozzá, hogy a Carnex Balatonalmádiban lévő négycsillagos szállodájában kedvező körülmények között nyaralhatnak a cég dolgozói. Mivel mindenki tudatában van annak, hogy a cégcsoporton belüli állapotok is meghatározzák a lehetőségeket, ennek az eredménynek is - bár elégedettek nem lehetnek - örülni tudnak. Persze, mint mindig, most is akadtak elégedetlenkedők.

Potyautasok

Amint Harkai Attila kifejtette, főleg azok soraiból kerültek ki az elért eredmény lefitymálói, akik a lelkes támogatókkal szemben semlegesen viszonyultak a sztrájkbizottság által kiadott közlemények megjelenésekor, avagy éppenséggel ellene szóltak. Pedig mindenki béremelést akart és remélt. A többség örült az elért eredménynek és annak is, hogy valami megmozdult Pápán. Vannak viszont, akik semlegesen viszonyulnak a dolgokhoz, avagy úgy vélekednek, hogy ennél már jobb lett volna, ha semmit sem adnak, s azt kérdik, hogy ugyan mit tett a szakszervezet? Nekik azt javasolja a közösségi munka lelkes szószólója, hogy nyitva az ajtó, vállaljanak szerepet a szakszervezeti munkában, s mutassák meg, miként lehet azt jobban végezni. Harkai szerint bántó, hogy mindig az elégedetlenek hangja hallatszik erősebben. Érdemes lenne pedig, ha mindenki (szakszervezeti tag vagy sem) átgondolná, hogy ugyan ki az manapság, aki egy üzemben a munkáltatóval szemben fellép a munkavállaló jogaiért. Kihez mehet panaszra, akit sérelem ért? Persze a szakszervezet érdekvédelmi tevékenysége is akkor hatékonyabb, ha nagyobb a szervezettség, ha a dolgozók minél nagyobb létszámát tudja soraiban. Amíg sokan megélhetési gondokkal küzdenek, addig bizony azzal is számolnak, hogy az egyszázalékos szakszervezeti tagdíjnak is helye van a háztartásban. De hát a házát, az autóját mindenki bebiztosítja. Akkor az (annyira féltett) munkahelye nem éri meg a bebiztosítást? Vannak „potyautasok” Pápán is, akik a két gyenge minőségű sör árával egyenértékű tagdíjra sajnálják a pénzt, de a mostani bérfejlesztés révén megnyert átlagosan havi három- négyezer forintot magától értetődően zsebre teszik. A húsüzemben a jelenlegi szakszervezeti szervezettség ugyan nem mondható rossznak, hiszen 50 százalék körüli, de örvendetes és biztató a szakszervezeti vezetők törekvése, hogy ez az arány 80 vagy akár 90 százalékra emelkedjék.