A kiszervezések gyengítik az érdekvédelmet

A tevékenységek kiszervezése miatt egyre gyakrabban előfordul, hogy a dolgozók ugyanott, s ugyanazt a munkát látják el, mint korábban, ám már nem az adott vállalat alkalmazottjai, hanem egy külső vállalkozás foglalkoztatja őket. Ezzel a lépéssel a menedzsmentek rendszerint nemcsak költségeiket csökkentik, hanem dolgozóik munkaügyi védettségét is: a kiszervezett munkaerő érdekében a szakszervezeteknek csaknem lehetetlen fellépniük.

A tevékenységek kiszervezését rendszerint a költségcsökkentéssel, a munkaerő-kölcsönzést pedig a munkaerő-piaci rugalmasság követelményével igyekeznek magyarázni a vállalatok vezetői. Utóbbi gyakorlat leginkább azokban a szegmensekben dívik, ahol az átlagosnál jobban érvényesül a szezonalitás: a vállalatoknak a piaci versenyben mindig csak annyi terméket éri meg előállítani, amennyit a piac aktuálisan igényel. A pénzügyi szakemberek a munkaerő-gazdálkodás hatékony és kifizetődő módszerének tartják a kölcsönzött munkaerő alkalmazását, amely elektronikai cégeknél éppúgy előfordul, mint az élelmiszeriparban - utóbbi ágazatban jó példa erre számos baromfi-feldolgozó vállalat gyakorlata.

A cégnek egyetlen vállalkozóval kell megállapodnia: mind az alkalmazásnak, mind a felmondásnak rövid a határideje, s a cégnek az adminisztrációs kötelezettségekkel sem kell annyit bajlódnia. Más kérdés: a takarékosságért felvállalja azt a kockázatot, hogy a be-beugró emberektől rendszerint nem várhat el olyan minőségű munkát, mint azoktól az évek, évtizedek óta foglalkoztatott saját alkalmazottaktól, akiknek a betanítását, kontrollját maga végzi.

Mint annyiszor, a hatékonyságnak és a versenyképességnek az árát leggyakrabban ebben az esetben is a dolgozók fizetik meg: gyakran kevesebbet keresnek, mint az adott munkakört korábban a vállalat saját alkalmazottjaiként ellátók. Ha olyan szerencsések, hogy a foglalkoztatójuk betartja az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elvet, akkor is elesnek azoktól a juttatásoktól, amelyekről a vállalatvezetés és az adott szakszervezet állapodott meg, s gyakran nem vonatkoznak rájuk a kollektív szerződésben foglaltak sem. Ha a kiszervezés munkajogi jogutódlással történik, azaz ugyanazok az emberek, ugyanazon a helyen dolgoznak tovább, csak immáron nem az anyacég alkalmazottjaiként, abban az esetben a kollektív szerződés még egy évig vonatkozik rájuk. Ha fellépnek érdekeikért, s összefognak, akkor az új vállalkozással is köthető megállapodás. Az utóbbi időszak tapasztalatai szerint ugyanakkor ez nemigen jellemző: a legtöbben csendben zúgolódnak, s közben örülnek annak, hogy van munkájuk.

Golhovics Gábor, a Pick szakszervezeti vezetője azt mondja: a kiszervezett munkaerőnek szakszervezeti védettséget is nagyon nehéz adni. Az alvállalkozónak ugyanis lehetősége van arra, hogy amennyiben több céggel is kapcsolatban áll, az embereit cirkuláltassa az egyes munkahelyek között. Úgy pedig egyetlen szakszervezetbe sem lehet beszervezni valakit, ha az egyik hónapban még Szegedre, a következőben már Gyulára vagy Pécsre irányítja a főnöke.

A szakszervezeti vezető példaként a másfél éves leállás után nemrég újraindított szegedi vágóhidat említi, ahol a dolgozók ugyancsak nem a Pick, hanem egy alvállalkozó munkavállalói. Golhovics Gábor leszögezi: a munkásoknak - úgy Szegeden, mint bárhol az országban - akkor van esélyük érdekeik érvényesítésére, ha összefognak, s közösen keresik meg a szakszervezetet, ezzel teremtve tárgyalási alapot arra, hogy az érdekképviselet hivatalosan is felvegye a kapcsolatot a kiszervezett tevékenységet ellátó cég vezetőjével.