A szakszervezet megőrizte az erejét

Vita, hozzászólások

Kicsit nehezen indult a beszámolókat és szóbeli kiegészítést követő vita, a húsipar válságos helyzete a kongresszusra is rányomta bélyegét. Az elsőként felszólaló Bezdán János (Gyula) bírálta az agrártárcát, hogy vezetői érzéketlenek a húsipar gondjaira. - Értenek hozzá, de süketek! - mondta, felidézve a HDSZ kezdeményezéseit az ágazatot sújtó válság kezelésére. - Ha nem akarják meghallani a szavunkat, oda kell menni a Kossuth térre - jelentette ki nyomatékkal a demonstrációk szervezésében tapasztalt gyulai érdekvédő. Bezdán kolléga a Húskombinát helyzetéről szólva elmondta, hogy a cég súlyos helyzetbe került, ami az ágazat válságára és a korábbi menedzsment dilettantizmusára vezethető vissza. Az eredmény ismert: közel 350 álláshely megszűnt. Azt azonban elégedetten állapította meg, hogy a megvédett kollektív szerződésnek köszönhetően a törvényes járandóság felett mintegy száz millió forinttal több végkielégítést vehettek fel az elbocsátott dolgozók. Megköszönte a többi alapszervezet támogatását a munkaharcban és bejelentette, hogy az új cégvezetéssel sikerült megállapodni több vitatott kérdésben, ennek köszönhetően Gyulán jelenleg munkabéke van.

Tóth Ferenc, a Délhús Rt. szakszervezeti bizottságának elnöke, mindehhez annyit fűzött hozzá, hogy a konfliktusokat úgy kell feldolgozni, hogy abból jól jöjjünk ki. Hangsúlyozta: folyamatosan bővíteni kell a szakszervezeti vezetők tudását, hogy minél hatékonyabban legyenek képesek fellépni a tagok érdekében, s e mellett egyre több fiatalt kell megnyerni, a szakszervezeti feladatokkal megismertetni, hogy legyen, aki tovább folytatja az érdekvédelmi munkát.

Jenei Tamás, a Pick Rt. küldötte többek között elmondta, amikor a pécsi kongresszusra készülődött dilemmában volt, hogy most találkoznak-e utoljára, vagy négy év múlva ismét lesz kivel megtartani a tanácskozást, mert létezik még a magyar húsipar. Kitért arra is, rövid időn belül megoldást kellene találni, hogy a húsiparban dolgozók ne az európai bérek egy ötödét kapják a munkájuk ellenértékeként. Felidézte, hogy Szegeden a cég vezetői a szakszervezet által kért bérekre, követelésekre először nemet mondtak, majd mégis sikerült jó irányba fordítani a tárgyalásokat. Keserűen jegyezte meg, hogy sok munkahelyen nincs kollektív szerződés, bérmegállapodás.

Nézzünk mégis előre! - biztatta társait.

A Kapuvárról érkezett Pászli Tibor annak a véleményének adott hangot, hogy a Pick csoporton belül a tulajdonosi kör beáldozta a Ringa Rt.-t, hiába tett meg a szakszervezet mindent, hogy ez ne következhessen be. Kapuvár ugyan tovább működik, de a soproni és a győri üzem megszűnt, leszerelték a gépeket, az egyik helyén rövidesen bevásárló központ lesz. Úgy tűnik, a lovak közé dobták a gyeplőt, s ahhoz, hogy ezen a válságos helyzeten úrrá legyen az ágazat, még szélesebb körű összefogásra van szükség, hiszen az alapanyag termelők jelentős része is nehézségekkel küszködik. A hozzá nem értő befektető tulajdonosok több dinasztia munkáját tették tönkre egy szempillantás alatt. A száz éve alapított Ringát, melynek a termékei ismertek voltak egész Európában, a földdel tették egyenlővé. A hízelgés, a könyörgés, a kérés időszaka lejárt, erőteljesen kell a jövőben fellépni, ha nem megy másként, sztrájkot kell hirdetni, a Parlament elé kell vonulni, még nagyobb hangsúlyt adva ezzel a húsipari dolgozók követeléseinek.

Szarka Imre (Debrecen) hozzászólásában kitért arra, hogy maga lassan négy évtizede van a húsos szakmában, de igazán akkor értette meg, hogy milyen nehéz helyzetben vannak a húsfeldolgozó cégek, amikor 2004. novemberében részt vett Gyulán az ottani dolgozók érdekében szervezett megmozduláson. Ilyent eddig még Debrecenben nem éltek át, de most a környékbeli cégek közül hasonlóan nehéz helyzetben van a Falcotrade és a Borsi Hús Rt. is. (A kongresszus ideje alatt érkezett a hír, a tulajdonosok öncsődöt jelentettek - szerk.) A húsiparban kialakult válság miatt egyre többen hagyják el a szakmát, mennek külföldre dolgozni, vagy más területen próbálnak elhelyezkedni. A nem egyszer kilátástalan helyzetet még súlyosbítja, hogy egyre erősödik az a fajta vezetői magatartás, mely szerint a dolgozók soha nem teljesítenek jól, sem akkor, ha eredményesen működik a cég, ha veszteséges, akkor meg természetesen miattuk marad el az eredmény.

A debreceni húsosok vezetője vitát váltott ki azzal a javaslatával, miszerint a HDSZ-en belül minden szervezett dolgozó a bruttó bérének egy százalékát fizesse tagdíjnak. A megjelent küldöttek jelentős része azonban az eltérő helyzetre utalva úgy gondolta, ezt minden szervezet maga határozza meg, a központi kvóta befizetésén túl legyen ez a belügye.

A Pick Szeged Rt.-től érkezett Zsigovics Márta hozzászólásában elsősorban annak adott hangot, hogy nem elég egyszer kimenni a Parlament elé, hanem többször rá kell kérdezni a kormányzatra, a minisztériumra, hogy az általuk tett ígéretek mikor valósulnak meg.

A Falcotrade dolgozóit képviselő Molnár Attila pedig arról beszélt, hogy miközben bajban van az ágazat, súlyos pénzeket fizet ki az állam azért, hogy az állati fehérjét, veszélyes hulladékként a Mátrai Erőműben égessék el, ugyanis az ATEV képtelen értékesíteni.

Golhovics Gábor, a Pick Szegedtől hozzászólásában azt fejtegette, hogy a magyar húsipari cégek jelentős része alultőkésített. A Pickre azonban nem ez volt jellemző, egy rossz tulajdonosváltásnak köszönhetően a 4500 fős holdingból mégis csak egy 1500 embert foglalkoztató cég lett. A magas minőségű terméket gyártó, eredményesen működő vállalati csoportból veszteséges cég lett, a cégbirodalomból egy telephely maradt. Kitért arra is, hogy a mostani tulajdonos is pénzügyi befektetőnek tekinthető, de úgy tűnik, másként gondolkodik.

Az elmúlt években a cég dolgozói és a tulajdonosi kör érdeke elvált egymástól. A tulajdonosok semmibe vették a dolgozók érdekeit, éppen ezért, hogy a követeléseiknek hangot adjanak sztrájkbizottságot hoztak létre, ez elegendő volt ahhoz, hogy a munkabér kérdése megoldódjon, elfogadható ajánlatot tegyen a tulajdonos. Hangsúlyozta, a cégcsoporton belül lezajlott üzembezárások jó tanulóidőszakok volt arra, hogy mit is jelent a szolidaritás, az egymással való összefogás. De azt is megtapasztalták, mire képesek a tulajdonosok, hogy keresztül vigyék a döntéseiket, éppen ezért nagyon is megérti a Ringások indulatait. Több húsüzem, számtalan munkahely ráment a munkáltatók rossz döntéseire. Az egyik helyen bizonyos adatokat felhasználva a tulajdonos bebizonyította, hogy veszteséges a vágósor működtetése, míg a másik ugyanezen számok alapján újraindította a termelést.

A szaktárcát illetően Golhovics kolléga megemlítette: végre valakinek a szaktárca figyelmét fel kéne arra hívni, hogy nemcsak az agrárium, hanem az élelmiszeripar is része a vidékfejlesztésnek, hiszen az ágazat munkahelyei vidéken találhatók. A gazdák hiába termelnek, tartanak állatokat, ha nem lesz, aki levágja, feldolgozza, minden rajtuk marad, éppen ezért minden szereplőnek össze kellene fogni azért, hogy ne szűküljön tovább az ágazat mozgástere.

- Nekük pillanatnyilag van munkánk - kezdte hozzászólását a Pápai Hústól érkezett Döbör János, de gyorsan hozzátette azt is, nem tudja meddig. Az elmúlt évben veszteséges volt a cég, idén talán nyereséges lesz, hacsak a cégcsoport többi tagjának veszteségei nem olvasztják el az eredményt. Vida Kálmán, a Kométa '99. Kft. küldötte elmondta: a kaposvári húskombinát az elsők között került külföldi kézbe. Ők, amit csak lehet, már átéltek: leépítést, kollektív szerződés felbontását, késhegyig menő bértárgyalásokat. Az eltelt egy évtized alatt megtanulták, bizonyos kompromisszumokat meg kell kötni ahhoz, hogy megmaradjon a cég, az emberek munkahelye. Azt is biztosan állíthatja az átélt kudarcok és sikerek ismeretében, ebben az ágazatban még működik a szakszervezet és van ereje. - Voltak sikereink, ne sírjunk! - mondta. Vida kolléga úgy ítélte meg, hogy az EU-hoz való csatlakozás követelményeit túllihegték az illetékesek, a túlzó előírások többletköltségeket okoznak a cégeknek.

Kapuvári József elnök a vita összefoglalásaként önkritikusan szólt arról, hogy a szaktárca elmaradt válasza miatt határozottabban kellett volna fellépni, de a reménykedés elaltatta az akaratot. A bérharcokkal összefüggésben megemlítette, szakszervezeti képzésre azért is szükség volna, hogy minél több ember ismerje fel a saját érdekeit. Egyetértett azzal a megállapítással, hogy a húsipar működése szorosan összefügg a vidékfejlesztéssel. A munkáltatók módszereivel kapcsolatos megjegyzésekre reagálva kijelentette: rajtunk már mindent kipróbáltak, sok meglepetés nem érhet bennünket. Az ágazat nehéz helyzete ellenére a szakszervezet megőrizte az erejét, működik és acióképes.