Az emberi tőke

Az emberi tőke címmel jelent meg Dr. Lakatos Gyula könyve. Egykori kollégánk, a dohányipari szakszervezet volt elnöke nem maradt hűtlen a munka világához. Tanszékvezető egyetemi tanárként is az emberi tudás, a humántőke foglalkoztatja, amelynek az ára és értéke éppen úgy tárgya közgazdasági teóriáknak mint szakszervezeti vitáknak. Alapvető munkát tett le az asztalra az ÉDOSZ egykori szakértője, akivel többször előfordult, hogy alapfogalmakat sem ismerő mozgalmi bürokraták vonták kétségbe szakértelmét. Ezért nekik nem ajánljuk, de nyitott, érdeklődő érdekvédőknek és humánmenedzsereknek javasoljuk, lapozzák fel a könyvet, amelyről több méltatás is megjelent a sajtóban.

A szaktudás, az emberi tőke gazdasági vonatkozásaival foglalkozó könyveknek ugyanis különös aktualitásuk van ma Magyarországon. Sokszor elhangzik különböző fórumokon, hogy a gazdasági fejlődés első számú motorja a tudás, a szakismeret, de a jól hangzó kijelentések mögött gyakran hiányzik a tények ismerete. Az ismerethiányt jelzi - ahogy a könyv egyik méltatója hangsúlyozza -, hogy több kérdésre jelenleg nincs érdemi válasz. Tudjuk-e például azt, hogy a megszerzett tudás hogyan és mennyiben térül meg? Továbbmenve: számolunk-e azzal, hogy a megszerzett, ámde nem hasznosuló emberi tőkébe történő beruházások össztársadalmi szinten milyen veszteségeket jelentenek? Tisztában vagyunk-e azzal, hogy a munkanélküliség, vagy az aktív korú népesség szokatlanul magas inaktivitási arányának "árát" a nemzetgazdaság a "kidobott" oktatási költségeken keresztül is megfizeti? Tovább folytatva a dilemmák sorát: foglalkoztatáspolitikai döntéshozók szem előtt tartják-e minden esetben, hogy a beavatkozások pazarló, vagy éppen takarékos humánerőforrás-gazdálkodásra ösztönzik-e a vállalkozásokat, a munkáltatókat?

Izgalmas, szakmai és érdekvédelmi vitát is könnyen kiváltó kérdés, hogy az oktatással, a tudás megszerzésével kapcsolatos költségek milyen formában és hol kerüljenek elszámolásra? Kik és milyen megoszlásban legyenek a költségek viselői? Milyen terhet viseljen az állam, az egyének és a cégek? Különösen, ha azt is figyelembe vesszük, hogy az oktatási rendszerből kilépők végzettsége, tudása nem igazodik eléggé a munkaerő-piaci kereslethez, másrészről pedig megfigyelhető, hogy az egyszer megszerzett tudás gyorsan megkopik.

Az önismeret gazdaságtana alcímmel megjelent könyvében Lakatos professzor többek között ezekre az összefüggésekre világít rá és ezekre a fontos kérdésekre keresi a választ, igen gyakorlatias megközelítésben, több élelmiszer-ipari példával. Mindeközben kitér a "tudástőke" mérési problémáira, egyfajta módszerét adva ezen speciális beruházás számbavételének. A tudást, a tanulást befektetésnek tekinti tehát a szerző, melynek a megtérülését elsősorban gazdasági szempontból vizsgálja.