Erősödik nemzetközi szerepvállalásunk

Minden magyar állampolgár számára egyre lényegesebb kérdés, hogy miként tudunk beilleszkedni abba a nagy közösségbe, amit Európai Uniónak hívnak. Igaz ez a megállapítás akkor is, ha sokunk számára még csak egy távoli lehetőség az úgynevezett európaiság elérése. Ezt a beintegrálódást segíti elő az is, hogy egyre több magyar képviselő vehet részt a különböző uniós szervezetek munkájában. Az EU egyik ilyen jellegű fontos bizottsága az EESC (Európai Gazdasági és Szociális Bizottság), melynek tavaly június óta tagja Kapuvári József, a Húsipari Dolgozók Szakszervezete (HDSZ) elnöke, akivel az eltelt rövid időszak tapasztalatairól beszélgettünk.

Tizenkét magyar

Kapuvári József az EESC (EGSZB) bemutatásaként elmondta: az Európai Unió intézményrendszerén belül nagyon jelentős szerepe van a bizottságnak, amely parlamentszerű működésével az EU egyik fontos és elismert tanácsadó szervezeteként tevékenykedik. A bizottság még a Római szerződés alapján 1957-ban alakult meg, és háromoldalú testület, a munkaadók, a szakszervezetek és a civil szféra delegáltjaiból áll. Szlogenje: "A EGSZB híd a szervezett civil társadalom és Európa között". Alapvető feladata, hogy az Európai Tanács, a Parlament és az Európai Bizottság felkérésére a készülő törvényjavaslatokat, rendelettervezeteket, irányelveket véleményezze, illetve saját kezdeményezésként állásfoglalásokat, kommunikációs céllal közleményeket tehet közzé és konferenciákat szervezhet. Tevékenységi körét a szerződések szabályozzák, kiemelten foglalkozik a gazdasági, szociális, agrár, környezetvédelmi, belső piaci, kutatás és technológia fejlesztési előterjesztésekkel, kérdésekkel és lobbi tevékenységet is kifejt. Háromszáztizenhét delegáltja között 12 magyar képviselő foglal helyet, akik tavaly június elseje óta, vagyis az uniós csatlakozásunkat követően a Magyar Kormány megbizásából, 4 éves időtartalomra kaptak mandátumot.

Európaiság és munkahely

Kapuvári József szerint az eltelt alig valamivel több, mint egy év alatt már érezhetően sikerült a magyar képviselőknek beintegrálódni a bizottság munkájába, melynek elnöke jelenleg Anne-Marie Sigmund asszony, osztrák képviselő a Civilek csoportjából. Az EGSZB és a magyar képviselők számára is a mostani helyzetben egy kiemelt célkitűzés, feladat, hogy miként lehetne Európát közelebb hozni a polgárokhoz. Ez első hallásra elég bonyolultnak tűnhet, ám a lényege az úgynevezett európaiság eszméjének megvalósítása, melyet az unió minden állampolgára magáénak érezhet, és egyfajta pozitívumként élhet meg a mindennapok során. Természetesen, mint az élelmiszeripar egyik ágazatában tevékenykedő szakszervezeti képviselő, részemre legalább ennyire lényeges - tette hozzá Kapuvári József - többek között az olyan kérdések megvitatása is, mint például a genetikailag módosított, illetve nem módosított növények koegzisztenciájáról szóló EU-s rendelettervezet vagy a jelenleg munkaasztalon lévő cukorreform, amelynek kimenetelétől sok magyar munkahely sorsa is függ. Bár az eltelt időszak pozitívan igazolta vissza a magyar képviselők munkáját, azt látni kell, hogy az egy év rendkívül rövid időszak, hiszen az EGSZB képviselők döntő többsége már 2-3 ciklus óta tagja a bizottságnak, ezért lényegesen nagyobb a tapasztalatuk, mint a tavaly csatlakozott országok újonnan delegált tagjainak.

Sokasodó kérdések

Ez még akkor is igaz, ha Kapuvári József számára nem idegen egy nemzetközi szervezet munkájába bekapcsolódni, hiszen az ÉDOSZ képviseletében már hosszú évek óta tagja az Élelmiszer-, Mezőgazdasági és Vendéglátó-ipari Európai Szakszervezeti Föderáció (EFFAT) végrehajtó bizottságának, valamint az élelmiszer-ipari szektor elnökségének. Az EFFAT 120 tagszervezete három nagy szektor, a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és a turizmus mintegy 2,6 millió munkavállalóját képviseli 35 országban, köztük hazánkban. A HDSZ elnöke szerint az EFFAT-hoz kapcsolódóan nem hozott alapvető változást hazánk uniós csatlakozása, mert ennek a szervezetnek a munkájába már évek óta bekapcsolódtak. Inkább az a jellemző, hogy az EFFAT-on belül is sokasodtak a problémák. A nyugat-európai szakszervezeteknek is komoly fejtörést okoznak azok a delokalizációs gondok, amelyek már elérték Magyarországot is. Ez egész egyszerűen azt jelenti, hogy a termelést, vagyis munkahelyeket helyeznek át a fejlett európai országokból a kelet-európai országokba, ezzel elveszítik állásukat a dolgozóik. Sajnos ez a folyamat nem állt le, már mi is tapasztalhatjuk, hogy a korábban ide telepített gyárakat, ezzel a munkahelyeket tovább viszik az olcsóbb régiókba, így Kínába, a távol-keleti országokba. Ezek a lépések komoly szociális problémákat vetnek fel az érdekvédelmi szervezetek számára, melyre még az erős nyugati szakszervezetek sem tudtak megfelelően reagálni, nem is beszélve például a mi lényegesen szerényebb lehetőségeinkről.

Ennek a folyamatnak van egy olyan fordított áramlata is - tette hozzá Kapuvári József -, amikor többek között Németországban olyan feltételekkel alkalmaznak például magyar munkavállalókat, amelyek nem biztosítják a helyiekkel azonos bér és szociális juttatásokat, hanem annál lényegesen rosszabb feltételeket kényszerítenek a dolgozókra. Éppen ezért küzdünk a szolgáltatásokról szóló EU- s direktívában rögzített ,,származási ország elve" ellen, azt szeretnénk, hogy egyfajta kötelező minimális bér és szociális juttatásokat meghatározó standardok érvényesülnének minden munkavállalóra az unió összes országában. Ez számunkra azért is fontos lenne, mert így kedvezőbb, és garantált feltételekkel juthatnának munkához például azok a magyar hentesek, akik a mi ágazatunkban elveszítik itthoni munkahelyüket az uniós verseny támasztotta ipari szerkezetváltás következtében.