Összefogással állítható talpra a húsipar

Volt és van miről beszélgetni Kapuvári Józseffel, a Húsipari Dolgozók Szakszervezetének elnökével. Az utóbbi hónapokban, de datálhatunk a csatlakozás utáni időszakra, igen sok problémával kell megküzdeni a húsiparnak. Gondoljunk csak a feldolgozóiparban végbemenő változásokra, a sertéstartók - sok esetben kilátástalan - helyzetére, vagy éppen a magyar húspiac átrendeződésére. Az Európai Unió húspiacáról sem kapunk biztató híreket, úgy tűnik, a globalizációs hullám ezt az ágazatot is elérte.

Munkahely, munkahely

Kapuvári József először az ágazat helyzetéről szólt. Tavaly novemberben a HDSZ választmánya arról döntött, hogy levelet írnak Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek, amelyben felhívják a szakma nehéz helyzetére a figyelmet. Javaslatot tettek a miniszterelnöknek egy húságazati szakmapolitikai kerekasztal összehívására, ahol olyan kérdéseket kívánnak napirendre tűzni, mint az elmaradt kifizetések rendezése, az ATEV és az állatorvosi költségek nemzeti támogatása, az áfa-kulcsok szinten tartása és a kereskedelmi szerződések felülvizsgálata. Továbbá a feketegazdaság visszaszorítása, árbizottság létrehozása, hitelgarancia meghirdetése, és egy új, 2 millió sertés/év vágókapacitású vágóhíd építésének kérdése. Előzetes egyeztetések után összeállt egy lista is a lehetséges részvevők köréről. A tárcától jött ugyan visszajelzés szóban arra vonatkozóan, hogy a miniszterelnök támogatja a kerekasztal összehívásának gondolatát , ám írásban a mai napig nem válaszoltak az elküldött levélre. De érintettek továbbra is számítanak a kerekasztal összehívására.

Ezekre a tárgyalásokra a termelők és az ipar képviselői mellett a nagyobb városok önkormányzati képviselőit is javasolta meghívni a HDSZ. Elsősorban azért gondoltak a városvezetőkre, mert nem mindegy, hogy egy adott térségben sok embert foglalkoztató cég sorsa hogyan alakul. Egy-egy húsüzem tönkremenetele jelentősen befolyásolhatja egy város és környékének életét foglalkoztatási, adózási és szociális szempontból is.

Sajnos napról napra vesznek el munkahelyek a húságazatban. Az élelmiszerágazat párbeszéd bizottságának legutóbbi ülésén Piros László, az ÉFOSZ főtitkára elmondta, hogy 2004-ben 12 ezer munkahelyet veszített a magyar élelmiszeripar. Ez jelentős szám, amelyből a húsipar is kivette a részét. Ráadásul a folyamatnak még nincs vége. Ezért sem halogatható tovább a kerekasztal összehívása, hiszen csak összefogással menthető meg, állítható talpra a húsipar.

Versenyre szorítva

A húsipar szerkezeti átalakulása még nem fejeződött be, jelentette ki az elnök. A miniszterelnöknek írt levélben jelezték is ezt a folyamatot, mintha előre látták volna például a Zalahús Rt. sorsát. Tulajdonosi változások zajlanak, s kívánatos lenne, hogy valódi konszolidáció menjen végbe az iparágban: tőkekoncentráció, a termelés centralizációja, a hatékonyság növekedése, a versenyképesség fokozása. Sajnos ma még nem láthatók azok a szakmai befektetők, akik hosszú távon gondolkodnának a magyar húsipar fejlesztéséről. Egyelőre pénzügyi befektetők jelennek meg a cégeknél, akik viszont abban érdekeltek, hogy minél gyorsabban, minél nagyobb haszonnal vegyék ki a pénzüket. Bizonyos tulajdonváltások zajlanak, amelyek talán elősegítik a koncentrálódást, ám az iparágon belül szükség van egy termelési szerkezetváltásra is. A nyugat-európai húsiparra is az a jellemző, hogy erősödik a szakosodás, erőteljes koncentrációs folyamatok indultak be. A költségek csökkentése érdekében a befektetők az olcsóbb munkaerő után is hajlandóak elmenni, az ugyanis köztudott, hogy az adott ország bérviszonyaihoz kell alkalmazkodniuk. A magyar élelmiszeriparnak a legnagyobb kihívást a vele együtt csatlakozó országok jelentették, hiszen az eddigi piacvesztések 60 százaléka a velünk csatlakozott országokkal folytatott versenyből származik.

A nyugat-európai folyamatok előbb-utóbb a magyar húsipart is elérik, hangsúlyozta Kapuvári József. Éppen ezért nehéz megjósolni, hogy milyen változások következnek be, már csak azért is, mert a magyar tulajdonosi körben még nem jelentek meg az európai nagy húsipari cégek, mint például a lengyeleknél. Voltak erre kísérletek, de üzlet nem jött létre. A fontos az volna, hogy tőkebevitel valósuljon meg, különben alig marad valami az iparágból, jegyezte meg az elnök.

Minőségi, mert magyar

A munkavállalói érdekvédelemben is komoly gondot okoz, hogy a HDSZ működési körében a cégek létszáma lényegesen csökkent. Míg tavaly 10 ezer fölött volt az alkalmazottak száma, addig az idén több mint 10 százalékkal kevesebben dolgoznak ezeknél a társaságoknál. A cégek nincsenek felkészülve ezekre a folyamatokra, a legjobb példa erre a Zalahús Rt. A '90-es években ez a vállalat jól menedzselt cég volt, 14 ezer tonnás gyártási kibocsátással a piac 8 százalékát uralták. Ám itt sem történt meg a szerkezetváltás, a tőkeinjekció is elmaradt, így kimerültek a vállalati tartalékok, elfogyott az erő és a pénz. Ahogy visszaesett a termelés, csökkent a sertésvágás, úgy nőtt a veszteség, s indult meg a cégnél az adósságspirál. A piaci részesedés is egyre fogyott, s mint közismert, az ostor mindig a végén csattan. Vagyis a dolgozók itták meg a levét a negatív gazdálkodásnak.

Ha elmaradnak a szükséges lépések, a magyar húsipar egészében olyan folyamatok mehetnek végbe, amelyek nyomán a jelenlegi munkahelyek fele is elveszhet. A tulajdonosok későn ébredtek, rosszul taktikáztak, nem tudtak olyan üzemi-, és tulajdonosi szerkezetet kialakítani, amellyel állhatták volna a versenyt az európai és a hazai piacon. S a politikának is sikerült szembeállítani a termelőket és a feldolgozókat. Nemzeti érdek, hogy a márkás magyar húsipari termékek továbbra is döntően magyar alapanyagból készüljenek, hiszen ez garantálja a minőséget, a versenyképességet. Ennek az országnak meg kell őriznie a hagyományait, hathatósabb piacvédelemre van szükség.

Bár ezer sebből véreznek az élelmiszeripari ágazatok, nem lehet csak az államtól várni a megoldást, jelentette ki az elnök. Az élelmiszerbiztonság, a jó minőségű termelés alapvető feladat, hiszen minden országban a hazai termelésű termékekben bíznak leginkább a fogyasztók. Ezt a szemléletet is erősíteni kellene idehaza. A jóízű, biztonságos élelmiszer - ha némileg drágább is - mindennél fontosabb a fogyasztók, a lakosság számára. A magyar élelmiszerekre nem lehet panasz ebből a szempontból, nyugodtan összekapcsolható az a gondolat, hogy a jó minőségű és biztonságos élelmiszer az magyar termék.

Brüsszeli demonstráció

Az európai folyamatok kapcsán Kapuvári József elmondta, hogy március 19.-én Brüsszelben tüntetés zajlott, amelyen a HDSZ képviselői is jelen voltak. Az ETUC (Európai Szakszervezeti Szövetség) szervezésében Európa mind a 25 országa jelen volt a tüntetésen, amelyen a jelszó az volt, hogy védjük meg az európai szociális jogokat, biztos munkát és munkahelyet követeltek, továbbá megálljt mondtak a bérek leszorítására, a Bolkestein direktíva tervezetére, valamint a szociális elnyomásra. Az európai szakszervezeteket az motiválta, hogy a lisszaboni stratégia megvalósítása során gyengülni látszanak a szociális célok. A három nagy gazdasági tömörülés - Európai Unió, Amerika , Ázsia - versenyében Európa úgy tűnik lemarad. Különösen az innováció, a versenyképesség terén nagy a hátrány, ami azt jelenti, hogy Európa munkahelyeket veszít, és szinte megállt a gazdasági növekedés. A költségcsökkentés motiválja a cégek stratégiájának átalakítását, így Európából kivonulhatnak nagy munkaadó cégek. Nem csoda hát, hogy a munkavállalói oldal a nehezen megszerzett vívmányokat nem szeretné elveszíteni. A szociális rendszerek átszabására is folyamatosan kísérletek történnek, ami rosszabb helyzetbe hozza a munkavállalókat.

Egyébként: feltehetőleg a demonstráció hatására a március végén tartott EU állam és kormányfői csúcstalálkozó elvetette a Bolkestein direktíva aktuális tervezetét, amely ösztönzést adna a szolgáltatások olyan EU országokba történő áthelyezéséhez, ahol a fogyasztóvédelem kevésbé fejlett, a szociális és környezeti előírások kevésbé szigorúak.