Átéltünk és láttunk majdnem mindent

- mondta az elmúlt tizenöt évről Kapuvári József, a HDSZ elnöke

Klasszikus és nem klasszikus érdekvédelmi munkák jellemezték az elmúlt tizenöt évet. Összefogás és együttműködés a hatékony érdekvédelmi munka alapja. Súlyunk kell, hogy legyen, így az élelmiszeripari ágazat szakmacsoportjainak a jövőben - egy nagy ernyő alatt - közös munkát kell végezniük. Ez a jövő útja - nyilatkozta a Húsosnak Kapuvári József, a HDSZ elnöke, akit a szakszervezet fennállása 15 éves évfordulóján visszaemlékezésre és értékelésre kértünk.

- Fennállása 15 éves évfordulóján adódik a kérdés, amit feltehetünk a Húsipari Dolgozók Szakszervezete elnökének: milyen volt ez a maguk mögött hagyott másfél évtized?

- Soha meg nem ismétlődő, sok szempontból rendkívüli, rengeteg tapasztalatot hozó időszakot tudhat maga mögött a Húsipari Dolgozók Szakszervezete. Mindennek magyarázata, hogy Magyarországon időközben politikai, társadalmi és a gazdasági téren gyökeres változások történtek, ezt hívjuk közkeletűen rendszerváltásnak vagy rendszerváltoztatásnak, kinek hogy tetszik. Ez mára lezárult. De el kell mondani, hogy az elmúlt években, különösen a kilencvenes évek első felében és közepén érdekvédelmi szervezetként sokszor nem csupán szigorúan vett érdekvédelmi, hanem munkahelyvédelmi, vállalat- és cégvédelmi feladatokat is elláttunk. Ott ültünk a privatizációs szervezet előkészítő bizottságában és a magánosítás minél jobb és munkavállaló-barát megvalósításáért dolgoztunk. Ez Nyugat-Európában - éppen a kiépült piacgazdaság miatt - finoman szólva sem tartozik a klasszikus értelemben vett szakszervezeti tevékenységek közé.

- Mi indokolta vagy mi kényszeríttette ki, hogy húsosok önálló szakszervezetet alakítsanak 15 évvel ezelőtt?

- Akkoriban sokan látták, hogy a teljes élelmiszeripari ágazatot átfogó ÉDOSZ munkája nem hatékony, s benne az egyes szakmák érdekérvényesítése, vagy sajátosságainak elfogadtatása nem valósulhat meg jó színvonalon. Jól emlékszem, elsőként még 1987-ben fogalmazták ezt meg a húsosok körében Pápán, bár akkor csak az ÉDOSZ-on belüli tagozatban gondolkodtunk, és nem önálló szakszervezetben. De 1988 nyarára már kidolgozott alapszabályunk volt, és valójában 1988 decemberében alakultunk meg. Hivatalosan azért csak egy évvel később, 1989-ben, mert az egyesülési törvény megszületése tudta legitimálni az ilyesfajta törekvéseket. Amikor létrejött a Húsipari Dolgozók Szakszervezete (HDSZ), akkor úgy éreztük, hogy helyreállt a világ rendje, hiszen önálló szakmai érdekvédelmi szervezet lettünk. Éppen úgy, mint a jogelődként tisztelt Magyarországi Húsipari Munkások Szabad Szakszervezte, amely 1907-től 1948-ig működött, amikor a berendezkedő új hatalom megszüntette önállóságát. Emblémánkkal rájuk emlékezünk, őket tiszteljük.

- Hogyan nézett ki a szakma foglalkoztatottság szempontjából akkor, és hogyan néz ki ma?

- Tizenöt évvel ezelőtt összesen 36 ezren dolgoztak a húsos szakmában, ebből 28 ezres tagságot tudhattunk - a nagy, ágazati szakszervezet égisze alatt - magunk mögött. A húsipar gyökeres átalakuláson ment keresztül az elmúlt másfél évtizedben. Ma 11 ezren dolgoznak a szakmában, s ebből a HDSZ-tagok száma ötezer.

- A megalakulást követően milyen konkrét feladatok megoldása és előkészítése kezdődött el?

- Már 1987-től gyűjtjük a sztrájkalapot. Ilyen céllal bankszámlánkon tisztes összeg található. Ezen a téren is a nyugati példa van a szemünk előtt. Az osztrák példa azt mutatja, hogy az ottani húsos szakszervezet sztrájkalapja lehetőséget nyújt az ágazaton belüli három hetes teljes leállásra. Magyarországon egy cég esetén ez lehetséges, a sztrájklapból ennyi ideig finanszírozni tudnánk a munkavállalói harc legvégső formáját.

- Említette, hogy az elmúlt időszakban sok mindent átéltek, tapasztaltak, főként az átalakulások eredményeként. Mi az, amit látnak, mi az, amit ennek révén tudnak?

- Átéltünk mindent, amit lehetett, s láttunk majdnem mindent. Így jól tudjuk, hogy a cégeket hogy privatizálták, milyen buktatók és nehézségek voltak a magánosításban. Láttunk, hogy zajlott le a spontán privatizáció, s nagyon jól tudjuk, hogy kik és hogyan lettek Magyarországon húsipari tőkések E-hitellel vagy más jellegű banki hitelekkel. Megbízottaink ott ültek az Állami Privatizációs Ügynökség (ÁVÜ) ágazati privatizációs bizottságában, és a magunk módján, ahogy lehet, segítettük, hogy a munkavállalók számára is minél elviselhetőbb legyen a magánosítás.

- Ez irányú munkájuk milyen eredményekkel és milyen eredménytelenséggel zárult?

- Sikerek és kudarcok egyaránt voltak. De mondhatom: ma nem lenne Kométa 99 Kft. Kaposváron, ahol 1870 óta folyik húsfeldolgozás, ha nincs a Húsipari Dolgozók Szakszervezete, amint hogy szerepünk volta abban is, hogy a privatizációs vesszőfutás után nem vitték bele felszámolási eljárásba a Gyulai Húskombinát Rt.-t. Ugyanakkor tény, hogy Tatabányán, Nyíregyházán, Kiskunfélegyházán és Szekszárdon ma már nincs húsüzem, nincsenek feldolgozók, s hogy Budapesten is tizedére csökkent a foglalkoztatottak száma. Ezeket a problémákat nem lehetett csak szakszervezeti úton kezelni. Noha még a HDSZ a magánosításkor az adásvételi szerződések megszövegezésében is segédkezett. Mindez egyszeri, az átalakulási folyamattal lezárult történet.

- Az érdekvédelmi munkának mikor jött el a második szakasza és mindez milyen feladatokat jelentett?

- Nagyjából a kilencvenes évek közepére fejeződött be a privatizáció a húsiparban. Az élelmiszeriparon belül a leglassabban. Nem véletlenül, hiszen nagy értékű, alultőkésített, szerény nyereséget termelő cégekről volt szó, és van szó ma is. Ezért nem véletlen, hogy más szakágazatokkal szemben a magyar tulajdon maradt a meghatározó. Ebben a második szakaszban az volt a legfontosabb teendőnk, hogy az egymástól eltérő állapotú magánosított cégek talpon maradásában, a magunk eszközeivel, segítsünk. Emellett klasszikus bérharcot folytattunk és felléptünk a kollektív szerződések megkötése mellett. Közben a világ átalakult, azt már említettem, hogy hányan dolgoztak egykor és hányan ma az ágazatban. A vágószámok is radikálisan csökkentek, a hetvenes-nyolcvanas években több mint 12 milliós sertést és 700 ezre marhát vágtak, ez a szám mára 4 millióra és 60 ezerre esett vissza. Soha nem volt ilyen kevés a második világháború óta.

- Mi az, amire büszke a HDSZ?

- A sztrájkalap növekedése mellett ingatlanvagyonunk is bővült, van üdülőnk, ha néhány százezer forintos részvénycsomaggal, de majdnem minden húsipari társaságnál tulajdonosok vagyunk, így van rálátásunk a gazdálkodásra, s nem utolsó sorban büszkék vagyunk a 12. évfolyamát taposó Húsos újságra is. A lap az információáramlás mellett remek terep arra, hogy a tagság ismerje a vezetőit és legfőbb érdekvédelmi törekvéseit. Érdekes és elgondolkodtató, hogy szinte minden cég vezetése is nagy figyelemmel olvassa a lapot, akadt ugyan vezérigazgató, aki "szennylapnak" nevezte, de ott láttam az asztalán. Az újság fent van a világhálón, a teljes archívummal együtt. Nemrégiben néztük meg: 88 országból kerestek rá lapunkra, amely első számú hazai szakmai lapnak számít. A nyilvánosság jelenleg talán fontosabb a hazai érdekvédelmi munkában mint a sztrájkalap. De a HDSZ büszke arra is, hogy évekkel ezelőtt felállította jogászi hátterét, kiváló szakmai erők segédkeznek munkajogi területen. Annak idején pedig megnéztük, hogy működik az ágazat és az érdekvédelem Hollandiában, Dániában és Svédországban. Így évekkel megelőztük a hazai menedzsmenteket és más szakmai szakszervezeteket.

- Melyek az új feladatai a szakszervezetnek?

- Az európai uniós csatlakozással új lehetőségek és kötelezettségek hárulnak a szakszervezetre, de a munkaadókra is. Ezek közé tartozik a szociális intézkedési terv, valamint az elbocsátás előtti kötelező konzultáció intézménye. Ezek többek között arról szólnak, ha valamilyen tevékenységet meg akarnak szüntetni, vagy át akarnak alakítani, akkor kötelező az erről szóló tárgyalás a szakszervezettel és az üzemi tanáccsal. Sőt, meg kell a lépést indokolni. Másrészt az ebből adódó esetleges elkerülhetetlen elbocsátandó személyek jövőbeni sorsáról egyeztetni szükséges. Ez ma még nem gyakorlat Magyarországon. Fontos feladatunknak tekintjük egy ágazati kollektív szerződés létrehozását, ezért is tiltakoztunk határozottan a gyulai kollektív szerződés felmondása ellen.

- Mit hoz a következő 15 év a Húsipari Dolgozók Szakszervezetének?

- Önállóságunk megtartása mellett, és nem a régi ÉDOSZ-t feltámasztva, szükséges az összefogás és együttműködés a hatékony érdekvédelmi munka érdekében. Súlyunk kell, hogy legyen, így az élelmiszeripari ágazat szakmacsoportjainak a jövőben - egy nagy ernyő alatt - közös munkát kell végezniük. Ez a jövő útja.