Hústermelő ország vagyunk

Munkaadónak is öröm a bérfejlesztés

Az uniós elemzők szerint a csatlakozott tíz új tagállam állattenyésztésében, így a sertéságazatban is lesznek átrendeződések. Az új tagállamokban gazdaságossági okok miatt visszaesik a termelés, így részesedésük a piacra dobható többletből mintegy negyedmillió tonnával kevesebb lesz. A régiek termelése érdemben nem változik. Az arány az újakra nézve kedvezőbb lett volna a reformok bevezetése nélkül. A sertéságazat kilátásai összességében azonban nem rosszak. A 2010-ig belátható időszakban a fogyasztás tömege folyamatosan meghaladja a termelését, így értékesítési gondok nem várhatók. De hogy miképpen alakult az elmúlt hónapokban a hazai sertéspiac, arról Rózsavölgyi Jánost, a Rózsavölgyi Kft. ügyvezető igazgatóját kérdeztük.

Keresleti piac

A hazai sertésvertikum szereplői még élénken emlékeznek a tavaly év végi, majd az idei év első negyedévi piaci feszültségeire. Ennek oka az volt, hogy elfogyott az állami támogatás az exportra, miközben a lengyelek és a csehek - a saját túltermelésüket levezetendő - alacsony áron tudtak megjelenni a magyar piacon is, hiszen kellő állami támogatást kaptak hozzá. Ezzel pedig igen nehéz volt felvenni a versenyt. A termelők nem jutottak hozzá ahhoz az árhoz, amellyel kellően kompenzálhatták volna a termelési költségeiket. A feldolgozóipar viszont a piacon nem tudta érvényesíteni a maga elképzeléseit, így az ő bevételeik is jelentősen elmaradtak a kívánatostól.

Nem csoda, hogy senki sem volt derűlátó a csatlakozás előtti utolsó pillanatokban. Az élet azonban közbelépett, s a csatlakozás után kedvezőbb piaci kilátások nyíltak. Rózsavölgyi János szerint szerencsére keresleti piac alakult ki az EU-n belül, s a csehek és a lengyelek sem árasztották el a bőrös- és félsertéseikkel a piacot, így jelenleg már magasabbak az árak egész Európában. Ez mindenkinek jó, elsősorban a termelőnek, az alapanyag ellátónak, mert az utóbbi néhány évben bizony nem ez volt a helyzet. Az alacsony felvásárlási ár következtében veszteségessé vált a sertéstartás. De ne gondolja senki, hogy ez csak a termelőket érintette érzékenyen. Igaz ez a megállapítás a feldolgozóiparra is, hiszen a nyomott ár és verseny arra késztetett minden húsipari céget, hogy olyan kis fedezettel értékesítse a termékeit, amellyel itt sem termelődött nyereség. Belátható tehát, hogy az "együtt sírunk és nevetünk elv" valóban érvényesült. Ráadásul, az uniós csatlakozás előtt a vertikum minden szereplőjének komoly beruházásokat kellett végrehajtani ahhoz, hogy talpon maradjon.

Elfogadható az ár

Erről a folyamatról az igazgató úgy vélekedett, hogy az ágazat jövedelemtermelő képessége a nullára, sőt a mínusz kategóriába süllyedt, vagyis szinte mindenki veszteségesen termelt. Még azok is, akik ezt nem akarták bevallani a nagyvilág előtt. Ezt a véleményét arra alapozta, hogy a csatlakozás túlzott követelményeket támasztott mind a termelőkkel, mind pedig a feldolgozókkal szemben. A sertéstartókra például a trágyahasznosítás problémájának megoldása olyan plusz költségeket ró, amelyek komoly versenyhátrányt okoznak. Pedig az ősi módszer nem halt ki: a földeken jól hasznosítható a sertéstrágya, mégpedig úgy, ahogy ezt például a hollandok teszik. A feldolgozó üzemeknél elsősorban higiéniai beruházásokat kellett végrehajtani, természetesen üzemenként más és más szinten. A cégvezető elárulta, hogy míg a kispesti üzemüknél kisebb beruházásokat kellett megvalósítaniuk, addig a szombathelyi gyárukban több százmillió forintot költöttek erre a célra. A kispesti vágóhídon sertés- és marhahúst is az uniós előírásoknak megfelelően dolgozzák fel, hiszen erről az exportengedélyük is tanúskodik. Innen exportálnak a spanyol, a koreai és a japán piacra. A termékeket a Rózsavölgyi Kft. forgalmazza Vasi Hús, illetve Pesti Food márkanéven. A távol- keleti piacon viszont Kispest Hús néven vált ismertté a cég termékskálája. Ázsiában a márkanév sokat számít, hiszen ez alapján veszik a húst. A magyar sertést pedig, jobban kedvelik a konkurenciánál, mivel ez az ízvilág közelebb áll az ő ízlésükhöz. A magyar sertéshús nem olyan száraz, mint mondjuk a német, vagy a dán sertésé, s mint tudjuk, az ízeket a zsírszövet továbbítja. Éppen ezért szeretik a zsírosabb húsrészeket, mint a tarját, a császárszalonnát. Távol-keletre nem lehet combot és karajt eladni!

A belföldi piacról szólva Rózsavölgyi János elmondta: most jobbak az árak, de 3-4 évvel ezelőtt ennél is magasabb áron vették az élősertést. Mostanában 320 forint körül veszik az E kategória kilóját, akkor 370 forintot realizáltak a piacon. Az ügyvezető úgy véli, hogy a mostani ár elfogadható, jó volna ezt a szintet megtartani. Mindez azonban nem csak a hazai piactól függ. Az árak alakulásába erősen beleszól a kül-, vagyis az európai és a világpiac. S ami még hátrány, az a hazai fekete, vagy szürke gazdaság, amely erősen kilendíti az árakat. De miután e helyzet megváltoztatása állami feladat, az ügyvezető nem mélyült el a megoldás taglalásában. Egy biztos, a legális termelők, feldolgozók határozottabb állami, hatósági fellépést várnának a szürke gazdaság visszaszorításában, mert ez nekik óriási versenyhátrányt jelent. Elég csak két dolgot említeni: jelentősen kisebb költséggel termel az, aki nem az ATEV-nek szállítja az állati hulladékot, hanem úgymond saját berkekben "megoldja" a feldolgozását. De az is költségcsökkentő tényező, hogy ha valaki saját, fúrt kútból dolgozik. Az utóbbi években a hús is stratégiai termékké vált a kereskedelemben. Különösen azóta, hogy a nagykereskedelmi láncok eluralták a hazai piacot is. A láncok közötti konkurencia harcban a hústermék meghatározó szerephez jutott, vevőcsalogató szerepet töltenek be az akciós és lényegesen alacsonyabb áraik következtében. A beszállító kénytelen ezeket az árakat figyelembe venni, hiszen kiszolgáltatott a láncokkal szemben. Ez a verseny pedig, csak erősödik...

Magyar kézben

Közép- és hosszabb távon viszont az árak is stabilizálódnak, ezért most az a stratégia, hogy túléljék ezt a nehéz időszakot. Azt ugyanis egyetlen magyar tulajdonos sem szeretné, ha a külföldiek kezébe kerülne a magyar húsipar, vagyis megváltozna a jelenlegi helyzet, mivel hogy ma döntően magyar kézben van a feldolgozóipar, a hizlaldák is. Ám elindult egy folyamat, miszerint a külföldiek is egyre inkább érdeklődnek a magyar sertéstelepek és a feldolgozó cégek iránt. Várható tehát, hogy a tulajdonosi struktúra a következő időszakban átalakul. De nem valószínű, hogy a dán modell valósul meg a magyar sertéságazatban. Az ügyvezető úgy véli, hogy 4-5 év múlva idehaza is megtermelhető és eladható 7-8 millió darab sertés is, de ehhez szükség van a külföldi tőke bejövetelére. A magyar ember szereti a sertéshúst, hosszú távon tehát érdemes befektetni. Ám az elmúlt években nem volt lehetőség a tőke felhalmozására, így a magyar befektetőknek nincs elegendő pénzük. És miután nincs biztos pénzügyi háttér, ezért a magyar tulajdonos idegesebb, többet dolgozik, de nem tud kevesebbet. A gazdasági háttér is kiszámíthatóbb a tőlünk nyugatabbra fekvő országokban, s mi még nem érezzük az uniós tagsággal járó előnyöket. Ehhez még sok-sok évnek el kell telnie ahhoz, hogy a magyar tulajdonos mondjuk egy dán tulajdonoshoz hasonló körülmények között végezze munkáját. S nem csak a tulajdonosok, hanem a munkavállalók sem érzik még a változás szelét. A munkavállalóknak is az volna a jobb, ha nem Hollandiában, Dániában - lévén, hogy a tulajdonos odavalósi - döntenének a sorsukról, vagy arról az üzemről, amely ma még a munkahelyük. Minden munkaadónak örömet jelent, ha bért fejleszthet, de ehhez meg kell teremteni a megfelelő termelési és piaci hátteret. Magyarország hagyományosan gabona- és hústermelő ország, ezt a státuszt nem szabad elveszítenünk.