A sertéspiacról gazdaszemmel

Nincs igazán jó évük a hústermelőknek, sertés- és marhatartóknak. Az idén több kormányzati intézkedésre volt szükség a piaci anomáliák megoldása érdekében. S még most sincs vége a nehézségeknek, hiszen ha az év utolsó negyedében nem változik a világpiaci helyzet, vagyis az árak nem emelkednek, akkor számolni kell azzal, hogy jó néhány termelő feladja tevékenységét. Tóth István, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) titkára szerint a kormányzati intézkedések elkésve születtek, így a termelők többsége nem tudta igénybe venni a támogatást. A MOSZ a Vágóállat- és Hús Terméktanáccsal karöltve tette meg javaslatait a kormányzati enyhítő intézkedésekhez.

A húspiaci helyzet nem most romlott el. Két éve a világpiacon nagyfokú kereslet alakult ki, vélhetően a kisebb termelés miatt, s ennek következtében 2001-ben magasak voltak a sertéshús felvásárlási árai. Mindez arra késztette az európai és a világ más tájékán élő sertéstartókat, hogy növeljék termelésüket, így 2002-2003-ban felfutott a kínálat, miközben ekkora mértékben nem növekedett a kereslet. A nemzetközi piacokon a 2001-es évi magas ár után egy igen alacsony árszint keletkezett. Európában ezt tetézte még a 2002. évi nagyon magas, a korábbiaktól eltérő ukrán és orosz gabonatermés, aminek nagy részét az unióban értékesítették. A meglévő saját takarmánykészlet mellett az olcsó keleti gabona kedvezett a sertéslétszám növelésének, így a kínálat még nagyobbá vált az EU piacán.

Ez a világpiaci mozgás a hazai sertéstartók helyzetét is jelentősen befolyásolta, mondta a titkár. Igaz, nem a világpiaci mozgás hatására szüntette meg a kormány az állami exportszubvenciót, hanem a WTO megállapodás alapján ez kötelező volt.

Késett a beavatkozás

A szabályozás felkészületlen volt erre a helyzetre, annak ellenére, hogy az érdekképviseletek a VHT-val közösen jelezték már 2002 szeptemberében, hogy feszültségek vannak a sertéságazatban. A fő probléma oka, hogy az állami támogatás jelentős része eddigre már elfogyott, és kiürült a VHT intervenciós kasszája is. Látható volt tehát, hogy 2002 decemberétől rendkívül nagy mértékű áreséssel kell szembenézni, ha nem lesz megfelelő szabályozás. Ez utóbbi alatt azt értette Tóth István, hogy a kormánytól kérték az export támogatását, továbbá azt, hogy adjon az agrártárca közvetett forrásokat a VHT-nak ahhoz, hogy a húsfelesleget a piacon levezethessék. Ezeket a jelzéseket a kormányzat sajnos nem vette komolyan, így idén januárban bekövetkezett a nagyfokú áresés, s az export is leállt. Az áresés egyébként nem csak a sertésfelvásárlásban mutatkozott, hanem a piaci árakban is, így a fogyasztó önköltségi ár alatt jutott a sertéshúshoz. Ezzel a fogyasztó is kiszállt a finanszírozásból, s egyre nagyobb állami beavatkozásra lett volna szükség. Az állami beavatkozás két-három hónapot késett, jelentette ki a titkár, így amire 2-3 milliárd forint elegendő lett volna, a későbbiekben 9-10 milliárdra volt szükség. A több pénz hatékonysága a termelő számára szinte minimálisan volt érezhető. Olyan mértékben csökkentek az árak, hogy az átlagos árszinttől 40-50 forinttal voltak alacsonyabbak az előállítási önköltségnél. Az állami intézkedés késésével kapcsolatban Tóth István kifejtette: a többlet sertést befogadó országok eddigre meghozták a védővám intézkedéseiket, így ezek a piacok is kedvezőtlenül alakultak. Ha időben lépett volna az agrárkormányzat, akkor olcsóbban megúsztuk volna az intézkedéseket. Az állam egyébként ebben a feszült helyzetben vállalt kötelezettségeket, amiről utólag azt kell mondani, hogy nem teljesítette. A megállapodás lényege az volt az agrártárca és a VHT között, hogy 70 ezer nagy- és 30 ezer darab normál súlyú sertés kivonását segítik elő állami pénzekkel. Amennyiben nincs 70 ezer nagysúlyú sertés, úgy a fennmaradó pénzt a normál súlyú sertéseknél használhatják fel. A titkár ismeretei szerint eddig 30 ezer nagy- és 17 ezer normál súlyú sertést vontak ki a piacról. S ez is nagyon lassan, késlekedve, sok helyi problémát meghagyva történt.

A sertéstermelés nagyon sok hiányosságot mutat. Alapvető gond, hogy az ágazatban nincs kiszámítható jövedelembiztonság, sőt az elmúlt másfél évben jövedelem sem volt, ennek következtében nem csak a szükséges biológiai, műszaki technológiák tervszerű felújítása maradt el, hanem azokon a területeken sem tudnak a termelők előbbre lépni, amellyel az uniós feltételeket teremtenék meg, például az állat- és környezetvédelem területén. A legtöbb sertéstartónál plusz beruházásra volna szükség ahhoz, hogy 2004. május elsejétől megfeleljenek az előírásoknak. Ez rendkívül rossz pozíciót hozott a gazdálkodóknak, s nem véletlen, hogy egyre többen döntöttek arról, hogy mérséklik, vagy felszámolják az állományt. Sajnálatos, hogy akadnak közöttük olyanok is, aki az uniós versenyben is helyt állnának, de nem tudják megélni azt az időszakot, amíg a konszolidált piaci viszonyok létrejönnek.

A termelők egy jelentős hányada felkészületlenül megy az EU-ba, mondta a titkár. S nem csak a kistermelőkre gondolt akkor, amikor ezt kijelentette. Igaz, a kistermelők között is szép számmal akad olyan, aki nem tudja a feltételeket biztosítani, de nagyüzemek között is akad vállalkozás, amelyik hasonló cipőben jár. Kisüzemi méretekben is lehet gazdaságosan sertést tartani uniós követelmények mellett. A MOSZ - amelyik jelentős sertéstenyésztői háttérrel rendelkezik - , arra biztatja tagságát, hogy akik tartós előnyökkel rendelkeznek, azok fejlesszenek, mert az uniós versenyben megállják a helyüket.

Magyarország hagyományosan sertéstartó terület, hiszen az abrak termelés 60 százalékát foglalja el a szántóterületnek. Nyilvánvaló, hogy az abrak itthoni felhasználása nagyobb hasznot hoz, mint az abrak külpiacon történő eladása. A MOSZ tehát azon az állásponton van, hogy a sertéstartás idehaza versenyképes, de az egyéb tényezők alakítása is jelentősen befolyásolja a gazdálkodást. Akinek nincsenek tartós, komparatív előnyei, azok viszont hagyjanak fel a sertéstartással.

Tisztul a helyzet

Ami a sertéstartók és a feldolgozók kapcsolatát illeti, Tóth István egy számadatot említ: amikor 2001-ben a húsár magas volt, és a feldolgozók arról panaszkodtak, hogy elviselhetetlen ez a magas felvásárlási ár, akkor egy év alatt 2,5 milliárd forinttal nőtt a feldolgozók nyeresége. Egyáltalán nem igaz, hogy ha magas a sertésár, akkor a feldolgozó rosszul jár. Az sem igaz, hogy automatikusan rossz helyzetbe kerül a feldolgozó akkor, amikor a termelő már, úgymond "feladta". Egy lényeges különbség van a két szektor között: a feldolgozó önállóan dönt a felvásárlásról, míg a termelő ezt nem tudja megtenni, kényszerpályán van, ha megszületik a malac. A termelő kiszolgáltatott, s nem tud a piaci mozgásokra azonnal reagálni. Az lenne a fontos, hogy a szabályozás kiszámítható legyen. Szerződések pedig nincsenek, mert sem a feldolgozó, sem a termelő nem szívesen köt szerződést a kiszámíthatatlan gyors piaci változások miatt.

A jelenlegi piaci helyzet némileg tisztulni látszik. Úgy tűnik, elfogy a belföldi szükségleten felüli jelentős mennyiségű sertés. A titkár ezt a folyamatot szeptemberre várta, ebben szerepet játszik az is, hogy 3,3 milliárd forint közvetlen exporttámogatást kapott az ágazat. Ez a pénz persze elfogy, így nagy kérdés, milyen nemzetközi árak lesznek. Tóth István azonban úgy véli, hogy miután sokan felhagynak a sertéstartással, kínálati csökkenés lesz, s a nemzetközi piacról szóló információk szerint októberre áll elő ugyanez a helyzet. A takarmányárak egyébként jelentősen emelkednek, manapság tonnánként 30 ezer forint alatt nem lehet szemes takarmányt vásárolni idehaza. Márpedig a takarmányár a sertéstartás 60-70 százalékát teszi ki, ez nyilván hatással lesz a sertésárakra és a termelők jövedelmére, akik maradnak ugyanabban a helyzetben, mint tavaly. A húsipari kapacitás egyébként mindent túlélt, ám ha az uniós előírásokat következetesen számon kérik, bekövetkezik a kapacitás csökkenése is. Vágóhidakat zárnak be kielégítő feltételek hiányában.

Az EU egyébként nem korlátozza sertéstermelést. Az uniós elemzések szerint Magyarországon csak 2008-tól várható emelkedés a sertésvágás darabszámát illetően, addig maradunk az évi 4,5-5 millió sertés feldolgozásánál. A darabszámot illetően Tóth István úgy vélekedett, hogy csak annyi sertést szabad előállítani, amennyit a gazdák jövedelmezően tudnak termelni. Manapság pedig ez nem több, mint 5 millió sertés.