Győztes minden időben

A székesfőváros egykori büszkesége, a pesti marhavágóhíd 1872-ben nyitotta meg kapuit, dacára a sok vitának, a mesterek ellenkezését legyőzte a közegészségügyi érdek. Kellett a hús az egyesülés után gyorsan fejlődő városnak, a céhrendszer nem bírt már lépést tartani a kapitalista fejlődés tempójával. Néhány évtized alatt nagy teret nyert a húsipar, 1873 és 1903 között megduplázódott a főváros élőállat igénye. Éppen száz évvel ezelőtti statisztikán szerint Budapesten levágtak több mint százezer szarvasmarhát, ugyanannyi borjút és közel ötvenezer juhot. Csontoshús-súlyban számolva akkoriban 41 kg/fő volt a dunai metropolisban az évi átlagos húsfogyasztás: 19 kg marhahúst, 7 kg borjúhúst, 11 kg sertéshúst, 3 kg lóhúst és 1 kg juh- és bárányhúst fogyasztott el a békebeli idők polgára. Ugyanabból az időből az is olvasható a krónikákban, hogy nehéz a helyzetük a mészárosoknak és henteseknek, mert a katonaság maga végzi a húsvágatást gyakori a gazdai jogcímen levágott sertések üzletszerű eladása, a csemege üzletek telve vannak idegen áruval, osztrák húsokkal, prágai sonkával. Volt baj akkor is elég.

Szigorú rendeletek szabtak irányt már a millénium idején a húsvágásnak: szarvasmarhát, juhot, kecskét csak közvágóhídon lehetett vágni, állatorvosi vizsgálat és ellenőrzés mellett. De sertéshúst sem lehetett ellenőrzés nélkül forgalomba hozni. Vágási biztosok ügyeltek arra, hogy a mészárosok és hentesek az állatokkal durván ne bánjanak.

Az állatok védelme és tisztelete mély hagyománya a szakmának. Erről árulkodik a közvágóhíd kapuoszlopain álló két szobor. A jobboldali különösen híres lett, a bikával viaskodó vágólegényt a HDSZ is címerébe foglalta. Sajnos ezt a szobrot az elárvult, raktárnak használt egykori közvágóhíd bejáratánál manapság nem sokan keresik fel. Ha forgalmasabb helyen állna, szoborpárjával a város egyik látványossága lehetne. Talán az új Nemzeti Színház környékének kiépülése után, ha megpezsdül az élet a Soroksári út mentén, majd többen útjukba ejtik. Addig is marad a remény: a közvágóhíd szoboralakja a XXI. században is élteti a győzelem reményét a húsosokban.