Ébresztő a szakszervezeteknek!

Dán szakember a hazai érdekvédelemről

A magyar munkást egészen addig kihasználják, amíg rá nem ébred a szakszervezet fontosságára - állítja Martin Gren dán munkásképviseleti szakember. A fiatal szakszervezeti aktivista magyarországi tanulmányúton vett részt, számos üzem munkásképviselőjével beszélgetett a magyar munkavállalók helyzetéről. Dán kollégánk szerint itt az ideje, hogy felébredjen a munkásság. Kopf vége. A Pick Rt. szakszervezeti vezetőivel tárgyalt a közelmúltban Martin Gren dán csontozó szakmunkás, aki hazája élelmiszeripari szakszervezetének tagjaként vállalta, hogy feltérképezi az EU-csatlakozásra váró országok munkás-képviseleteit. Az egyhetes magyarországi tanulmányút során többek között ellátogatott a kőbányai sörgyárba és a McDonald's egyik sütőüzemébe is.

- Végre felébredhetnének a magyar szakszervezetek - véli a dán kolléga. - Ki kell, hogy mondjam: az egész magyar termelésre jellemző, hogy kihasználják a munkaerőt. A szakszervezeti fejlődésnek komoly gátját képzik maguk a dolgozók is. Megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy számos munkavállaló élvezi a munkásképviseletek előnyeit, miközben nem tagjai a szervezetnek, nem fizetnek tagdíjat. Így a munkaadók és a szakszervezetek párbeszéde olyan futballmérkőzéshez hasonlít, ahol egy világbajnok csapat küzd egy amatőr klubbal. A gyengébbnek esélye sincs a fair play küzdelemre.

A dán aktivista elmondta: munkahelyén, hazája legnagyobb húsüzemében, a Danish Crown- ban a kétkezi szakemberek teljesítményarányos bérezésben részesülnek. Aki a minimális norma fölött teljesít, extra bérezésben részesül, így szorgalmas munkával akár az alapbér kétszeresét is hazavihetik. Aki azonban nem teljesíti az egyébként alacsonyra szabott normát, a munkahelyével játszik. Sajátos munkajogi helyzetben vannak azonban a foglalkoztatottak: amennyiben - a húshelyzet miatt - nem érkezik elegendő alapanyag a vágóhídra, a munkásokat időlegesen elbocsátják.

- Bár az utóbbi tíz évben csupán kétszer-háromszor fordult elő, mégis számolnunk kell az időleges elbocsátással - mondta Martin Gren. - Azonban a szakszervezet biztosítja, hogy ha jön hús-alapanyag, visszavegyenek bennünket. Listát készítenek róla, hogy kik dolgoztak az elbocsátás előtt, és addig senki sem veszi fel a munkát, amíg azok, akiket indokolatlanul nem hívtak vissza, újra állományba nem lépnek. A szakszervezet azt sem engedi, hogy másokat vegyenek fel helyettük, ilyenkor egyszerűen élő gyűrűt vonnak az üzem köré, így akadályozva meg azt, hogy külön szerződtetett munkavállalók lépjenek a gyáregységbe.

Martin Gren kiemelte: Dánia élelmiszeriparának szakszervezetei száz éves múltra tekintenek vissza, míg a valódi munkásképviseleti problémákkal a magyar szakszervezetek mindössze alig több mint tíz esztendeje szembesülnek. Példaképpen említette a dán szakszervezet szolidaritását és összetartását: amennyiben a munkaadó rendre nem teljesíti vállalt kötelezettségeit, rendre a sztrájk eszközéhez nyúlnak. A munkásképviseleti aktivisták szigorúan jegyzik, hogy ki az, aki sztrájktörőként felveszi a munkát. Az ilyenek feketelistára kerülnek, munkájuk pedig feketemunkának minősül. Ez komoly hátrány lehet a későbbi elhelyezkedésüknél, hiszen mindenkinek, akit alkalmazásba vesz egy nagyüzem, kötelezően ajánlott belépni a szakszervezetbe, ezzel is támogatva a munkásképviseletet.

- Biztos vagyok benne, hogy az EU-csatlakozást követően kemény és hatékony szervezetekké válnak a magyar szakszervezetek is, a megerősödésig azonban valóban kiszolgáltatott helyzetben lesz minden munkavállaló - mondta a dán húsipari szakember. Martin Gren szerint lehet, hogy a magyar szakszervezetek ügyesen lobbiznak, és a lehetőségeikhez képest meglehetősen hatékonyak, ám nem elég erősek. Pozíciójukat csak úgy tarthatják és erősíthetik meg, ha a munkavállalók egységes tagságot képeznek. Ehhez azonban szükség van egyfajta európai szellemiségre is a munkaadók részéről. Tűrhetetlennek nevezte például azt, ha éppen egy nyugati befektető nézi rossz szemmel a szakszervezet működését, vagy a szakszervezeti tagokat.