Egység és fordulat ígérete az MSZOSZ kongresszusán

(Múltból a mába.) Négy év után, november harmadik víkendjén összeült az Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének kongresszusa, hogy lezárja a Sándor László nevéhez köthető, csendes válságba torkollott korszakot, s elkezdjen valami újat. Jelszavai valának: egység, fordulat, közös jövő! A küldöttek nagy többsége arcról, névről, utcai demonstrációkról jól ismerte egymást. Ez a csapat sok újat nem tud már mondani egymásnak, ettől függetlenül időnként megpróbálják a lehetetlent, hiszen közülük sokan őszintén gondolják, hogy új pályára kellene állítani a szakszervezeteket, elkerülhetetlen a szervezeti és személyi megújulás. Több lendületre, hitre, önbizalomra, frissebb szakismeretre lenne szükség, mondják régóta. No és persze több pénzre, anyagi erőre, mert olyan "iparág" az érdekvédelem is, amelyhez források kellenek.

A küldötteket a Vasas székház díszterme, a külföldi vendégsereg régi, szebb napokra emlékeztette, habár a rendezés apróbb zökkenőin érezni lehetett, hogy a legnagyobb konföderáció az elmúlt években kissé elvásott, megkopott, nehezére esik minden mozgás. Inkább apparátusi értekezletre emlékeztetett a tanácskozás, a csendesen csordogáló vitát csak a magas rangú vendégek jövetele, fellépése élénkítette föl, amire a sajtó is felfigyelt.

***

(Helyzetértékelés.) Wittich Tamás, eleddig megbízott-, mostantól megválasztott elnök formás beszámolóban tette mérlegre a szövetség nevezetesebb megmozdulásait, a közös május elsejéket, az Orbán- kormány ellen szervezett demonstrációkat, a Civil Országjelentést és az ágazatok egy-egy akcióját. Ugyanakkor elismerte, hogy az MSZOSZ, a korábbi fogadkozások ellenére, kritikus helyzetekben nem volt akcióképes, az erővel szemben nem tudott erőt felmutatni. Oda lett a székház, tovább folytatódott a vagyonvesztés, a költségek és az alkalmazotti létszám leépítése ellenére sincsenek biztosítva a működési feltételek. Wittich kolléga jól forgatta az önkritika fegyverét, nem nagyon suhintott vele volt főnöke felé, így elkerülte, hogy magát is megvágja. Választ adott a belső ellenzéknek, akik azt firtatták, hogy az MSZOSZ beleült-e a kormány ölébe, és nem feledkezett meg azokról sem, akiket leginkább csak a várható béremelések mértéke izgat. Első lépésekről beszélt, várakozásokról és további elvárásokról.

A hozzászólások tematikáját többnyire olyan "üzenetek" adták, amelyek nem annyira a küldöttekhez, inkább a vendégekhez szóltak. Ágazati emberek próbáltak lobbizni a Pétereknél. (A Medgyessynél és a Kissnél.) Esetleg üzentek László Csabának vagy Járai Zsigmondnak. (Az MNB elnöke az egyre erősödő forint miatt különösen a vendég Széles Gábor gyáriparosnak volt a bögyében.) Szóltak azután a nők, a nyugdíjasok és a fiatalok képviselői. Továbbá szónokolt a bécsi sógor, Fritz Verzetnitsch kolléga is, aki az európai szövetség elnökeként felhívta a Brüsszel felé tekintgető magyar érdekvédők figyelmét, hogy Európa számára három fő kérdés létezik: a stabilitás, a növekedés és a foglalkoztatás. Nagyon komolyan veszik a szociális párbeszéd és a partnerség kérdését, de ennek egyik feltétele, hogy a szakszervezetek nemzeti szinten koncentrálódjanak, egy(etlen) hangon szólaljanak meg.

***

(Fegyverbarátság.) Medgyessy Péter miniszterelnök hangsúlyozott őszinteséggel és a fegyvertársaknak kijáró megbecsüléssel szólt a küldöttekhez, akik között ott voltak azok a szakszervezeti vezetők is, akik a tavaszi választási kampányban nyíltan és egyértelműen a szocialisták jelöltje mellé álltak. A miniszterelnök mindenek előtt azt kérte támogatóitól, hogy biztosítsák továbbra is a munkabékét. Kifejtette, hogy hosszú távon fenntartható fejlődést akar, ennek megfelelően gondolkodik a szociális- és bérkérdésekről. Vállalta, hogy 2003-ban több lesz a borítékban mint az idén, ugyanakkor javítani kívánja a magyar gazdaság versenyképességét is. A gazdasági társaságoknál ismerik a lehetőségeket, ezért a kormány csak irányt szab a folyamatoknak, megállapodni a munkaadók és a munkavállalók képviselőinek kell. Medgyessy a konkrét kérdéseket sem kerülte meg, támogatólag szólt a heti munkaidő csökkentéséről, az érdekegyeztetés intézményrendszerének fejlesztéséről, a Munka törvénykönyvének felülvizsgálatáról, valamint a szakszervezetek szerepvállalásáról a társadalombiztosítás kontrolljában, a munkaügyi ellenőrzésben és az élethosszig tartó tanulásban. Végezetül kijelentette: kormánya érdekelt az erős szakszervezetekben. Kiss Péter foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi szakminiszter mindenek előtt hangsúlyozta: a kormány szociális fordulatot szeretne megvalósítani, hogy a politika középpontjába az ember kerüljön. Felvetette azt a szakszervezeti munkában is gyakran visszatérő dilemmát, hogy a bérek emelése vagy a munkahelyek megtartása legyen-e az elsődleges szempont? Válaszában amellett érvelt, hogy egyidejűleg kell megvalósítani a bérfelzárkóztatás programját, a foglalkoztatás bővítését és a versenyképesség javítását. Mindez csak együtt megy -mondta -, különben a munkavállalók fizetik meg az árát. Kérte a jelenlévőket, hogy a szakszervezetek tűzzék zászlajukra a foglalkoztatás bővítésének minden formáját.

***

(Közös jövő.) A jelszavak közül kevés szó esett a közös jövőről, ha csak nem kódoljuk a visszatérő szófordulatokat, a szakszervezeti tagságnak és a közvéleménynek szóló mondatokat. Hogy mit kell vagy kellene tenni, azt mások mellett Kapuvári kolléga rövid hozzászólásban összefoglalta: tagságot szervezni, sztrájkalapot gyűjteni, szakértőket foglalkoztatni, nyilvánosságot teremteni és megfelelő bizalmi tőke birtokában okosan politizálni. A recept jó, mostantól indulhat a hajó.

Egyébként elég világosan kikerekedett az MSZOSZ jövőbeni arculata, karaktere. A legnagyobb konföderáció továbbra is a Medgyessy-kormány partnere lesz, felelősséget vállal a szociális fordulat megvalósításában. Olyan szakszervezetté válik, amely képes választ adni az európai és a globális kihívásokra. Úgy működik erős szövetségként, hogy az ágazati szakszervezetek is erősek lehessenek. Jelentősen megfiatalodik és nagyobb társadalmi szerepre készül az élethosszig tanulás, a társadalombiztosítás és a munkaügyi ellenőrzés terén. Ez a vízió (program) persze nem újdonság azoknak, akik az elmúlt évben figyelemmel kísérték a politikai és érdekvédelmi folyamatokat. A bennfentesek ezért talán unták is magukat egy kicsit a kongresszuson. Bizonyosan csalódtak, akik meglepetésre számítottak. Legjobban a reménykedők jártak, őket igazolhatja az idő, ha válságos évek után a legnagyobb érdekvédelmi szövetség megáll a lejtőn. Megáll, fordul és erős hegymenetben megindul a jelszóként már megragadott közös jövő felé.