Az olvasóké a végső szó

A szakszervezetek egyik legnagyobb problémája a munka világával való kommunikálás, ehhez szakemberek kellenek és sok pénz - mondta szakszervezeti újságíróknak Dr. Sáling József, az MSZOSZ kongresszusát előkészítő programbizottság vezetője. Szeptember végén, az újságíró szövetség Bajza utcai székházában tartott szakosztályi ülésen a sajtó képviselői elsősorban arra voltak kíváncsiak, hogy az érdekvédelem sorainak rendezése során milyen szerepet kaphat a sajtó.

Dr. Sáling József

Valamikor a szakszervezeti mozgalom hajnalán ugyanis egy-egy szakmai lap körül alakult ki az a mag, amelyből azután kifejlődött az érdekvédelem szervezett formája. Mára azonban elsorvadt a nyilvánosság, megszűntek lapok, alig maradtak szakemberek. Talán éppen a beszűkült nyilvánossággal magyarázható - ahogy arra Dr. Sáling kolléga utalt, aki egyébként a Kereskedelmi Dolgozók Szakszervezetének elnöke -, hogy a szakszervezeteknek megvan a legalitása, de hiányzik a legitimitása. Ami úgy értendő, hogy a törvények biztosítják a működésüket, de hiányzik a társadalmi elismerés és megbecsülés, alacsony az érdekvédelmi munka presztízse. Ez a körülmény pedig komoly akadálya az előrelépésnek, a kellő önbecsülés és tekintély megszerzésének.

Nagy szükség volna pedig arra, hogy a munkavállalói érdekvédelem megerősödjön a munkahelyeken és országos szinten egyaránt. Erre most volna is esély, mert a Medgyessy-kormány jóléti programja kedvez a klasszikus érdekvédelmi tevékenységnek, a korábbinál kedvezőbb feltételek között lehet tárgyalni a bérek és a foglalkoztatás javításáról. Kérdés azonban, hogy a szakszervezetek képesek lesznek-e szerepet vállalni például az élethosszig való tanulás vagy a területfejlesztés terén. Az ilyen típusú állami feladatok átvállalásával juthatnának forrásokhoz, mert a tagdíjak ma már egyre kevésbé fedezik a költségeket. Mindemellett koncentrálni kellene az erőket, mert már nem csak külföldi szemmel, de hazai mércével is egyre inkább megmosolyogtató az önállóságukkal tetszelgő aprócska szervezetek kavalkádja.

Az MSZOSZ (és a hazai szakszervezeti mozgalom) megreformálását nagy érdeklődéssel figyelő újságírókat kissé meglepte Sáling kollégának az a kijelentése, miszerint a mostani "csendes válság" akár egy évtizedig is elhúzódhat, miközben a politika és a multik is erősen figyelik, hogy merre mozdulnak a magyar munkavállalók. A felelősség elhárításának szándéka nélkül elhangzott, hogy a rendszerváltás után regnáló szakszervezeti vezetők ludasak abban, hogy teljesen beszűkült az érdekvédelem nyilvánossága, alig maradt néhány lap, a tagság nem kap kellő tájékoztatást. Különösen szembetűnő ez a hiányosság ma, az információs társadalom korában. Ezen a ponton azonban némi reményt kelt, hogy érdekes kezdeményezések születtek az Internet használatában. Erről Dr. Dura László főszerkesztő számolt be, aki az érdekvédelemben nagy jövőt jósolt ennek a médiumnak, hiszen az utánpótlást jelentő fiatal korosztályok körében már ma is ez a legfőbb kommunikációs csatorna. Az Internet felhasználásával könnyebb kapcsolatot tartani a tagsággal, jól használható a képzésben, a munkaügyi tanácsadásban, a pályázatok közvetítésében és több más területen is. Megfigyelték azt is, hogy internetes fórumokon nagyon gyakran téma a szakszervezetek tevékenysége, illetve az érdekvédelem hiánya.

A szakszervezeti újságírók műhelybeszélgetése végül is azzal a konklúzióval zárult, hogy a sajtónak komoly szerepe lehet a megújulásban, ezért keresni kell a megfelelő eszközöket. A maradék források számba vétele mellett kezdeményezni kell kormányzati szerveknél az érdekvédelem nyilvánosságának bővítését, de számításba kell venni a befektetők időnként jelentkező hajlandóságát is. Jó lenne persze, ha némi nyomás "alulról" is jönne, mert egyébként a sajtó fölött mindig az olvasók mondják ki a végső szót.