Hamlet udvarában

A helyszín: Dánia, Peder Thomsen gazda háza. Az időpont: 2000. június 20-án, kedden kilenc óra után néhány perccel. Jóska az ablak előtt áll, a házigazda poharát emeli a farmját felkereső magyar újságírókra, a vendégeire, én a sarokba húzódva igyekszem megörökíteni az alacsony mennyezetű, régi ház hangulatát. Közben hallgatom az üdvözlő szavakat, dánul és Jóska fordításában magyarul. Hirtelen úgy érzem mintha nem is idegenben, hanem az ő házában lennék, annyira természetes minden szava, gesztusa. A képet nézve arra gondolok, hogy ennyire otthon érezte magát Dánia minden pontján, és egész Skandináviában.

Forgatom a tavaly előtti utazás programját és a régebbi utakra gondolok. A kilencvenes évek első felében egymást követő három ősszel húsos csoportokat vitt ki Dániába, Hollandiába és Svédországba. Alig voltunk túl a rendszerváltozáson, szívtuk magunkba az információkat és az új élményeket. Hálás közönsége voltunk Jóskának, minden kérdésünkre választ adott. Hiszen mindent tudott ezekről az országokról, máig sem tudom pontosan, hány nyelven beszélt.

Lehet, hogy csak én gondolom, de a leginkább Dániát kedvelte, ahol fiatal korában egyetemre járt, ezt a mértékkel berendezett országot, amelynek a példáját érdemesnek tartotta követni a szövetkezetekben, a népfőiskolákban és persze a húsiparban is. Gyakran és szívesen publikált lapunkban, sokat tett azért, hogy megismerjük a dán húsipar tapasztalatait. A dán-magyar szótár készítése és a magyar-dán társaság szervezése közben erre mindig szakított időt. Igazi népbarát volt, aki hetvenen túl is a világ jobbításán fáradozott, nagy szeretettel segített másokon. Mindig tele volt tervekkel, amelyből sokat megvalósított, kevés időt engedett magának pihenésre. Talán észre sem vette az évek múlását. Úton volt mindig, nem készült a Nagy Utazásra. Hirtelen érte a halál.

Elgondolom, hogy megérkezett a végső állomásra, fogadására megjelent Hamlet, a dán királyfi, aki magához ölelte és alattvalói kívánságára kinevezte udvari lektorának Helsingőrben. Persze csak tiszteletbeli állásban, mert szelleme Magyarországon vigyázza az útrakelőket, fáradt teste pihen egy kis somogyi falu temetőjében. Dr. Szira József, öreg barátunk, nyugodjál békében.