Egységszakszervezet

A jobboldali kormányzat nyomása és a multinacionális tőke újabb térhódítása nehéz kérdések elé állítja a hazai szakszervezeti mozgalmat. Egyfelől növekszik a munkáltatók gazdasági, jogi és szervezeti fölénye, másfelől szűkül az a mozgástér, amelyben megvalósítható a munkavállalói érdekvédelem. Ebből a kettős szorításból az élelmiszer-ipari szakszervezetek is keresik a kivezető utat. Nincsenek könnyű helyzetben az ÉDOSZ vezetői amikor felteszik a hogyan tovább kérdését, hiszen az ágazatban is érvényes a megállapítás: a tagság hatékonyabb védelmet szeretne, miközben romlanak a szakszervezeti munka feltételei. Ha csak az elmúlt évek fejleményeit vizsgáljuk, a multinacionális cégek terjeszkedését, a piaci verseny erősödését, a szaktárca torgyánosodását, a munkavállalói jogok lefaragását, akkor senkinek sem kell magyarázni, hogy miért nehezebb ma az érdekvédelem helyzete, mint a korábbi években. S akkor még nem is szóltunk a belső gondokról, hogy fogy a tagság, öregszenek a tisztségviselők, kevés az utánpótlás, gyenge lábakon áll a szolidaritás. Tetézi a bajokat, hogy az erők szétforgácsolódtak, párhuzamosságok alakultak ki és terméketlen viták is hátráltatják a munkát.

Az ÉDOSZ vezetése megkísérel szembenézni ezekkel a kérdésekkel és keresi a megoldásokat. Az elnökségben körvonalazódott az a megoldás, amelyet a tagszervezetek hosszabb ideje vizsgálnak, mérlegelnek. Lényegében megszületett a közös akarat az egységszakszervezet létrehozására. Mi takar ez az elgondolás? Röviden: a tagság egy szervezetbe való tömörítését, központi irányítást, egységes képviseletet itthon és a nemzetközi szervezetekben, hatékonyan működő szakapparátust és sajtót, valamint az ingatlanok közös birtoklását és a feladatok közös finanszírozását. Az egységszakszervezet keretei között azonban változatlanul megmaradna az alapszervezetek önállósága és tagozati formában a szakágazatok belső együttműködése is. Az egységszakszervezet létrehozásával megszünnének a fuzionáló szervezetek.