Tollbamondás

King's Grill

Engedtem a csábításnak és megálltam a főváros határában álló pecsenyés bódénál, amely szerényen csak a King's Grill nevet viselte. Királyi lakomát ugyan nem óhajtottam, de abban a reggeli órában gusztusom támadt - maradjunk a nagyvonalú jelzőknél - egy fenséges sültkolbászra. Tudom, hogy elitélhető szokás, de én szívesen kezdem a napot egy zsírtól csillogó, szépen sült, mustárral és erős paprikával bolondított, friss, ropogós kenyérhéjjal szelídített sültkolbász társaságában. Megvallom, régebbi időkben egy üveg hideg sört is elkortyolgattam eme reggeli "imádság" közben. A teremtő legyen irgalmas hozzánk a mérlegelésnél...

Az infralámpa fényénél még bizalomkeltőnek látszott a termék, gyanút csak akkor fogtam, amikor a kisasszony hosszan melegítette a mikrohullámú sütöben a kiszemelt töltöttet. Amikor kivette a papírtálcán heverő, állagát veszített, paprikás lében úszó, kolbászfélére emlékeztető konyhászati étket, elillantak a reményeim. Visszaút azonban már nem volt. Hősiesen enni kezdtem, a nagyos éhes utazók elszántságával. Gyűrtem lefelé egyik falatot a másik után, amíg bírtam lelkierővel. Az éhségem csillapultával azonban erősödni kezdett bennem a lázadás szelleme, a dac, amelyet a spenótkorszakból hordozunk magunkban mindannyian. Hirtelen indulattal ellöktem magam elől a tálcát, félbehagytam a kolbászolást, majd egy mozdulattal a bódé előtt heverésző kutya elé dobtam a maradékot. Az eb fölemelte a fejét, méla undorral az orra közelében heverő kolbászvégre pillantott, majd föltápászkodott és eloldalgott. A King's Grill kolbásza a kutyának sem kellett. Fájdalom, néha pórul jár az éhes ember, de megkérdezem illő tisztelettel, nem kellene büntetni a kolbászhamisítókat? Ahogy a borhamisítókat is büntetik.

Mongolian barbecue

Rafinéria és egyszerűség nemes küzdelmét élvezem az úgynevezett látványkonyhában. A dolog úgy kezdődik, hogy az ember szeretne jót enni egy jó társaságban. Budapesten sok jó hely kínálja terítékét, a többi csak ízlés és pénztárca dolga. Aki kellemesen akar csalódni, annak ajánlható a Márvány utcában föltalálható intézmény, délidőben és este egyaránt. A bolondnak is megéri az, amit itt pénzéért kap a vendég. Kettőezer magyar forintokért halálra ebédelheti magát, kitűnő villányi borokkal és csapolt sörökkel oltva szomját. Finom levesek után tizenhat féle előre pácolt hús várja, hogy a vendégek kegyelméből a szakácsok kezeügyébe kerüljenek. Sertés- és marhaszeletek mellett pulyka, kacsa és liba, továbbá afrikai harcsa és muflon adja a választékot. Biztos persze, hogy valamit kifelejtettem. Kihagy az emlékezetem, a húsok mellett a parfék és sütemények sorát sem tudom pontosan visszaadni, amit nem érzek tragikusnak. A jó étkezéseknek az emléke ugyanis valamiképpen mindig elmosódottabb, csak a rossz ízek kísértenek bennünket sokáig. Tulajdonképpen csak a szépre képes emlékezni az ember a Mongolian barbecueben elköltött ebéd után, ez a vendéglátói rafinéria titka. Hogy azután a vendég másokkal is megossza tapasztalatát és újabb kísérleteket tegyen a konyhai rejtélyek felfedésére. Ennyi a dolog lényege. A többi a húsok és a szakácsok nyílt színen vállalt mélyreható kapcsolatának a következménye. Aki nem hiszi, tegyen egy kísérletet a Márvány utcában.

Ökörsűlt

Piacon, húsboltban és bevásárlóközpontban is láttam mostanában kis hirdetőtáblákat, amelyen az árusok a nyakukon maradt marhahúst reklámozták. Szép húst kínáltak olcsó áron. Hiába, a kűlföldi húsfrász nálunk is éreztette hatását. Ijedtségre azonban mindmáig sok okunk nem volt, az állatbetegségek elkerültek bennünket. Most már csak arra kellene ügyelni, hogy a húsevők kedve visszatéren. Példának okáért kedvcsinálónak tudom ajánlani régi szakácskönyvek böngészését. Bonemissza Anna 1680-vól való híres könyvéből való az alábbi recept.

- Vegyed az ökörnek a hátulsó negyedrészét. Sózd be, vond fel egy nyársra. Lassan süssed: huszonnégy óráig és arra vigyázz, hogy ebédre adhassad. Annak utánna metélj vereshagymát aprón, pergeld meg vajban, sózd meg, töltsd a sültre. Igy viszik a lengyel király asztalára is.

Jó étvágyat!