Tollbamondás

Circenses

Panem et circenses. Magyarul: a tömeget, hogy nyugodtan maradjon, élelemmel és olcsó szórakozással kell megnyerni (Idegen szavak szótára). A régi Rómában gyakran követték ezt az elvet az uralkodók. Jó termés, vagy sikeres csata után jutott kenyér és akadtak mindig rabszolgák is, akik megküzdöttek a cirkuszi arénában. Egymással vagy a fenevadakkal. (Mellesleg: fenevadakat akkor sem volt könnyű beszerezni.) No de, változnak az idők, változnak az uralkodók. A mai időkben az élelemmel már nem kell törődni. A modern társadalomban háttérbe szorulnak a kenyérgondok. Éhen halni magánügy! Nem úgy azonban a cirkusz, az olcsó szórakozás. Ebbéli kötelességüket mindennél előbbre valónak tartják a főemberek. Annyira, hogy kenyér helyett is cirkuszi látványosságokkal szerzik meg a tömegek jóindulatát és szavazatait. Egymástt követik a nagyszabású parádék, tűzijátékok, felvonulások, sátoros ünnepek és sokadalmak. Élőben és televízióban, spontán és megkomponáltan. A kedves állampolgár ízlése szerint, hadd szórakozzon a saját pénzén. Mert hogy el ne felejtsük: az állami népszórakoztatás sokba kerül az adófizetőknek. Emiatt persze fájjon azoknak a feje, akik nem értik meg az új idők szavát. Circenses et circenses. Kenyér helyett is cirkuszt!

Kossuth nóta

Elgondolom, hogy Kossuth Lajos a kiegyezés után 10 évvel - egy könnyű álomtól és honvágytól hajtva - fogja magát és hazajön a messzi idegenből. Beállít a főúri kaszinóba és azt mondja, hogy megjöttem, itt vagyok, mert első a haza üdve.

Tisza István, a fiatal konzervatív kormányfő meghökken egy kissé, hiszen éppen csak megkezdte új rendszere kiépítését, és senkinek sem adná át a helyét szívességből. Különben is - állapítja meg magában - 48 bajnoka megöregedett egy kissé és a beszéde is olyan régi vágású. Nem érti a politikai marketinget, talán az idők szavát sem, és a szakálla sem a bécsi divatot követi. Különben is a pénz- és vámügyeket már nem sokáig kell Pestről kézben tartani, mi hasznát venné a nemzet a Kossuth bankó névadójának.

A liberális ellenzék, a 48-as eszmék őrzői szívélyesen fogadják a megtért emigránst, a nemzet vezérlő csillagát. Azt persze nem ajánlhatták föl, hogy megteszik pártjuk miniszterelnök jelöltjének, mert azért álljon meg a menet, hol volt a Lajos a zivataros években. Amíg ők sínylődtek, bujkáltak vidéki udvarházaikban, addig ő járta a világot, utazgatott mindenfelé. Igaz, hogy sokat tanult Londonban és Washingtonban, de mire ment vele? Végtére is csak hazajött. Előbb talán bizonyítani kellene, hogy helyt tud állni a parlamentben, ahhoz persze el kellene indulni egy időközi választáson, hogy képviselői mandátumot szerezzen, és némi gyakorlatot a médiában. Úgy találták az ellenzéki honatyák, hogy Kossuth Lajos rosszul kommunikál és esetleg rontaná az imázsukat is.

Ilyen szíves fogadtatás után az egykori kormányzó kicsit méregbe gurult, hazament a falujába, a nevezetes Monokra, leült az öreg eperfa alá és elgondolkodott a haza dolgai felől. Némi töprengés után tollat és levélpapírt kért, hogy üzenjen az övéinek. Azt üzente, hogy elfogyott a regimentje ... Miután befejezte az írást, a levelét egy kopertába tette és megcímezte: adassék e levél Németh Miklós öcsémuram kezeihez. Kossuth Lajos fölébredt és maradt Turinban.

Zöld ász

A húsipar ásza - sokak szerint makkor cipős disznója - volt Z. Gy. vállalkozó, akinek a közelmúltban fogdát utalt ki a rendőrség. Igy ért véget az az ámokfutás, amit kábelfektetéssel szerzett pénzzel vitt végbe Z. úr a szakmában. A termelő kapacitások leépítésének az a történelmileg furcsa módja, amelyhez önszántából(?) asszisztált, csúfos, ám megjósolható végkifejletbe torkollott. A csődnek okozója és áldozata lett egyidejűleg, az vessen rá követ, aki bízott a sikerében. Ezért kissé érthetetlen, hogy miért kellett - ahogy mondják - szegény ördögöt kommandós különítménnyel elfogatni saját házában és a médiában pellengére állítani. A rendvédelmi szervek buzgósága nem pótolja az elveszett munkahelyeket, a tönkrement egzisztenciákat. Félő, hogy ebben a gazdasági ügyben egy politikai lólábbal több van a kelleténél.