Mindennapi jókedvünket add meg nekünk!

A jövőkép biztató, a jelen bizonytalan

Mintha máskor derűsebb kép fogadta volna a Pápa-Hús Rt. területére belépő látogatót. A rend, a tisztaság ezúttal is jellemzője a kapun belüli világnak, a termelés a megszokott, pontosan betartott ritmusban zajlik, most is mindenki a helyén, szorgalmasan végzi a dolgát, ám az emberek hangulata mintha a szürke januári égbolt színéhez igazodott volna. Amikor kicsit később a szakszervezeti irodában leültünk beszélgetni a Döbör János elnök által meghívott néhány szakszervezeti taggal, akkor derült fény a dologra.

Kevesebb munkahely

Döbör Kolléga (balról) a novemberi budapesti tiltakozó nagygyűlésen

Magyar László, Szakács Andrásné és Kiss Zoltán egymást kiegészítve mondták el, hogy jól sikerült szakszervezeti akciókkal zárták a múlt évet, a termelési mutatók is igazán jól alakultak 2000-ben, s gyakorlatilag január első munkanapján ugyanolyan ritmusban vették fel a munkát, mint ahogy az utolsó decemberi munkanapon abbahagyták, csakhogy most ott lebeg a leépítés réme a fejek felett.

Ez az, ami megkeseríti a pápai húsosok mindennapjait az újesztendőt indító hetekben. Ugyanis most - saját hibájukon kívül ugyan, de - kevesebb húst dolgoznak fel, mint tavaly ilyenkor. A napi vágás a tavalyi 1350 vagy még annál is több sertés helyett most csak 1200, mivel a felvásárlók csak ennyit tudnak biztosítani. Kevesebb sertés feldolgozásához pedig kevesebb emberre van szükség, ez ellen nem is lehet apelláta. Ezt bárki megérti, de a megélhetéshez mindenkinek szüksége van a munkahelyére. S ha figyelembe vesszük, hogy Pápán nagyon szűkreszabott az elhelyezkedési lehetőség, nem csoda, hogy mindenkiben ott a feszültség az adott helyzet ismeretében.

Döbör János szakszervezeti elnök és Kiss Zoltán munkatechnológus az említett beszélgetés során aztán elmondta, hogy bizony jónéhány embertől meg kell válni a jelen helyzetben, ám többször is átbeszélték a dolgot, s ezek ismeretében kijelenthetik: a vállalat vezetősége elbocsátások nélkül szándékszik megoldani a soron lévő leépítést, mégpedig olyanformán, hogy a lejáró munkaszerződések egy részét nem újítják meg.

Késleltetett bérfejlesztés

Persze ettől még nem válik rózsássá az emberek hangulata, amelyet az is befolyásol, hogy az áprilistól esedékes bérfejlesztésről sem tudni még semmit. A szakszervezet időben benyújtotta a 15 százalékos emelésre vonatkozó javaslatát, de választ még nem kaptak, hiszen az exporttámogatás bizonytalansága, amely az egész iparágat sakkban tartja, Pápán is kérdőjelként magasodik az ügy mögött. Pedig Pápának nincs gondja a termékeivel, kifogástalan minőségét bármely országban, például az Egyesült Államokban is elismerik. Amint az exportraktárban dolgozó Szakács Andrásné megerősítette, év elejétől a megszabott mennyiségben és rendszerességgel indulnak a szállítmányok Németországba és az USÁ-ba is. Ilyen munkáért megérdemelnék, hogy biztonságban, őket megillető bérért dolgozhassanak.

A pápai beszélgetés során az is kiderült, hogy az emberek mai napig sem tudnak belenyugodni abba, hogy a húsiparban kialakult helytelen gyakorlat miatt csak áprilisban kerül sor a bérek rendezésére, amikor az árak most is, mint minden évben már január elsejétől megugrottak.

Életsegély házilag

A szakszervezeti irodán kialakult beszélgetés során megfogalmazást nyert, hogy a pápai húsosok soraiban továbbra is ötletekkel, lendülettel teli az érdekvédelmi tevékenység, a szervezeti élet. Magyar László lakatos csoportvezető, aki az elmúlt év végén (mint más években is) a jótevő Miklós püspököt alakította a gyár jól sikerült Mikulás-délutánján, Döbör Jánossal felváltva sorolta a tavalyi évet záró rendezvényeket. A több mint hatszáz résztvevővel megrendezett Mikulás-nap után csaknem ugyanennyien jelentek meg a nyugdíjasok év végi találkozóján, de igen sikeres volt a törzsgárda tagok megünneplése is, ahol a 10, de leginkább a 25 évnél hosszabb ideje a vállalatnál dolgozókat köszöntötték. Még azt megelőzően a BMV csoportos meglátogatása alkalmával tagjai számára a belépőt a szakszervezet biztosította. Ugyanakkor megrendezték az év végi kispályás focitornát, amit Szakács Andrásné nagy büszkeségére éppen az export raktár csapata nyert meg. Már készülnek a nőnapra, amit minden évben igen kedves keretek között rendeznek meg, hiszen illik oda figyelni, mivel a dolgozók csaknem fele nő ennél a vállalatnál. Folytatódnak a kispályás foci- és a teke-edzések, hisz februárban újabb házi tornára kerül sor. Az emberek már érdeklődnek az idei üdülési lehetőségek felöl. Ezen a téren a szakszervezet a HDSZ soproni és harkányi üdülőjét vagy a balatonszabadi sóstónál lévő ÉDOSZ-üdülőt tudja ajánlani.

Tervek és remények

Döbör János saját bevallása szerint akkor szomorodik el újra meg újra, amikor a tagok közül szociális segélyért folyamodnak. Nem mintha a szakszervezet nem nyújtaná mindjárt a lehetőség szerint azt amit tud, de abból, hogy a legkisebb nem várt, pluszkiadással járó esemény - mint amilyet például egy lábtörést követő járógipsz kifizetése okoz - milyen komoly gondok elé állítja legtöbbjüket. Az tapasztalható, hogy a kiszolgáltatottság szintjét súrolóan kevés az a jövedelem, amit havonta be kell osztani a családoknak. Pedig a pápai szinvonalon gyakorolt húsos szakma és a Kisfaludy utcai, jelenleg mintegy 1500 embert foglalkoztató üzem szép jövő elé néz. Ezt bizonyítja az a terv is, hogy rövidesen elhagyva a már túlhaladott, nem elég racionális elhelyezkedésű gyáregységet, új telephelyen megálmodott, korszerűen felépített és berendezett munkahelyre költöznek. Ennek nyilván örül minden dolgozó, de a szép jövőhöz csak a mát megélve és túlélve lehet eljutni. Ehhez pedig a munkahely megtartása és egy minél európaibb jövedelem elengedhetetlenül szükséges.